Gyorsjelentés az országos lakossági egészségfelmérésről
Címoldal - Tartalom - Előző fejezet - Következő fejezet
IV. EGÉSZSÉGI ÁLLAPOT
IV.1. Funkcionalitás
Háttér
Az egészségfelmérések egyik fő célja hogy információt szolgáltassanak a lakosság egészségi állapotáról. Ugyanakkor attól függően hogy az egészség fogalmát hogyan definiáljuk a lakosság egészsége többféleképpen jellemezhető. A biomedikálisnak nevezett hagyományos egészség-modellt amely az egészséget a betegségek hiányaként értelmezi napjainkra egy összetettebb szemlélet a funkcionális/adaptív modell váltotta fel: egy személy egészségét annak alapján lehet megítélni hogy mennyire tud különböző tevékenységeket végrehajtani részt venni a társadalom életében - beleértve a szűkebb és tágabb közösséget - harmonikusan alkalmazkodni a környezetéhez [1 2 3 ].
A korszerű egészség-modellben a funkcionalitás-csökkenésnek három kategóriája különböztethető meg:
- zavar (impairment): a test anatómiai szerkezetét és/vagy valamely funkcióját érintő probléma
- akadályozottság (activity restriction): valamely (fizikai vagy mentális) tevékenység végrehajtásában jelentkező probléma
- korlátozottság (participation restriction): valamely feladat végrehajtásában a társadalmi szerep betöltésében megnyilvánuló probléma
Kissé egyszerűsítve a zavar a szervezetben magában az akadályozottság tevékenységben a korlátozottság pedig a társadalmi életben való részvétel során jelentkező problémákat jelenti. A három fogalom megkülönböztetését jól példázhatja a súlyos memóriazavar esete amely akadály a tanulásban és így korlátot jelent az iskolai képzés során.
A zavar és az akadályozottság elkülönítése nem egyszerű ugyanakkor fontos hiszen a kettő eltérő ellátást igényel. A zavar olyan funkciócsökkenést jelent amelyet az egyén valamilyen alkalmazkodásra alkalmas magatartásminta kialakításával kompenzálhat. Ennek hiányában a zavar akadályozottsághoz vezethet valamely tevékenységben. A korlátozottságot gyakran tévesen azonosítják mások segítségének igénybevételével. Azonban mint az a korlátozottság fenti definíciójából következik a kettő nem azonos: a segítség igénybevétele a korlátozottság súlyos fokaként értelmezhető. A segítség igénybevétele alapvetően befolyásolja az életminőséget illetve a rászorulók ellátása mind a családok mind az ellátó rendszer számára jelentős terhet jelent.
A funkcionalitás osztályozására és mérésére a WHO által ajánlott modellt klasszifikációs rendszert és kérdőíves eszközt alkalmaztuk [4]. Az OLEF2000-ben a funkcionalitás felmérésére használt kérdéseket a WHO funkcionalitás kérdőívéből (9-15. kérdés) illetve az EQ5D életminőség kérdőívből (önkitöltős kérdőív 3. kérdés) vettük át. Az ezekre adott válaszok alapján megbecsülhető a látás- hallászavar a mozgásban a szokásos napi teendők ellátásában jelentkező akadályozottság illetve a korlátozottság és a segítség igénybevétele. Ezen túlmenően az OLEF2000 kérdőíve a hagyományos biomedikális modellnek megfelelően egyes kiemelt fontosságú betegségekről is szolgáltat adatokat (16-27. kérdés).
Korábbi hazai adatok
Erre vonatkozó magyar adatgyűjtésről és elemzésről nem találtunk közleményt.
Eredmények
A válaszok alapján egészségproblémái miatt tartósan korlátozott volt a társadalmi életben való részvételben a felnőtt magyar lakosság több mint 20%-a a középkorú felnőttek negyede az idősek majd fele. A mindennapi élethez majd minden 10. otthonélő időskorú embernek segítséget kellett igénybe vennie közülük minden 4. segítség nélkül az ágyból sem tudott felkelni. A tartós korlátozottság különböző kategóriáinak megoszlása az 1. ábrán látható.
enyhe: nem vett igénybe segítséget
közepes: segítséget vett igénybe
de az ágyból önállóan fel tudott kelni
súlyos: segítséget vett igénybe az ágyból való felkeléshez
1. ábra: A tartós korlátozottság fokozatainak kor és nem szerinti megoszlása
IV.2. Vélt egészség
Háttér
Felismerve hogy az egyének véleménye a saját egészségükről az egészségi állapot mérésének hasznos indikátora mára a vélt egészség az egyik legjelentősebb általános egészségindikátorrá vált. Annak ellenére hogy a kulturális tényezők jelentősen befolyásolják azt hogy az objektív egészségi állapot milyen szubjektív egészségérzetet eredményez és ezáltal az országok közötti összehasonlítás meglehetősen nehéznek tűnik [5 ] a vélt egészség a legtöbb nemzetközi szervezet (WHO EU OECD) ajánlott egészségindikátorai között szerepel [4 6 ]. Irodalmi adatok alapján ismert a vélt egészség kapcsolata a társadalmi helyzettel [7 8 9 ] számos objektív egészségi állapotmutatóval valamint az egészségügyi szolgáltatások igénybevételével [10 ]. A gyakorlatban kipróbált többféle megfogalmazás közül napjainkra a WHO által javasolt változat (8. kérdés) vált általánosan elfogadottá. A kérdés nem használ életkorbeli vagy időbeni viszonyítási alapot. Az általában szó célja hogy csökkentse az időleges egészségproblémák befolyását a válaszadásra. Az eszköz egységében kérdez a teljes egészségre nem bontja azt dimenzióira ezáltal is lehetővé téve az egyéni vélemény érvényesülését.
Korábbi hazai adatok
A lakosság vélt egészségéről Magyarországon először 1994-ben készült felmérés de az összehasonlítást erőteljesen korlátozza hogy akkor a kérdés még csak négy válaszkategóriát tartalmazott [11 ].
A TÁRKI által 1998-ban lefolytatott "Empirikus felmérés a népesség egészségi állapotának meghatározottságáról" a vélt egészség mérésére ugyancsak négy válaszkategóriát használt azonban ezek elnevezése eltért a KSH által használttól [12].
Az 1997. évi Magyar Háztartási Panel vizsgálatban a válaszadók 10 fokozatú skálán jelölték meg hogy mennyire elégedettek egészségükkel [13]. Az egészségi állapotukkal az átlagosnál elégedetlenebbek voltak az idősebbek a nők a falusiak az alacsonyabb iskolai végzettségűek illetve a rosszabb jövedelmi helyzetűek. Több tényező együttes hatását vizsgálva a legerősebb hatású befolyásoló tényezőnek az életkor az iskolai végzettség és a jövedelem bizonyult. Ezek jelentősége valamelyest csökkent ha az "objektív egészséget" (gyógyszerfogyasztás elmúlt egy hónapban beteg volt) is figyelembe vették.
Eredmények
Minden 6. felnőtt a nők közel ötöde (18 5%) és a férfiak több mint nyolcada (13 3%) gondolta hogy egészsége rossz vagy nagyon rossz. Az egészségüket jónak illetve nagyon jónak minősítette a felnőttek 43 2%-a. Ez az arány a nőknél 39% míg a férfiaknál 48% volt. A különböző vélt egészségűek részarányát a lakosságban a 2. ábrán tüntettük fel.
2. ábra: A vélt egészség kor és nem szerinti megoszlása
Háttér
A halálozási statisztikák tükrében más európai országokéval összevetve a magyar lakosság egészségi állapota rendkívül kedvezőtlen [14]. A halálozási adatok azonban önmagukban nem kielégítők a lakosság egészségi állapotának jellemzésére ehhez egészségproblémákról köztük a megbetegedésekről is információk szükségesek. Morbiditási adatok hazánkban regisztráción alapuló adatgyűjtések révén korlátozott mértékben és hitelességgel férhetők hozzá. A legjelentősebb népbetegségek gyakoriságáról számos országban az egészségfelmérések szolgáltatnak megbízható adatokat [4 15 16 17 18 19].
Az OLEF2000 kérdőívben a 16. kérdés az orvos által diagnosztizált keringési (16/1-4.) anyagcsere- (16/5 16/6) valamint asztma- és allergiás betegségben szenvedők (16/7-8) gyakoriságát méri fel. A 17. és 18. kérdés a sérülés vagy mérgezés miatti orvosi ellátás igénybevételére és a sérülés bekövetkeztekor végzett tevékenységre a 22. a krónikus májbetegségre a 23- 24. a gerincoszlop ízületeit érintő fájdalomra valamint a fájdalom súlyosságára a 25-26. kérdés a nagy és kisízületeket érintő krónikus mozgásszervi betegségekre vonatkozik. A mozgásszervi betegségek előfordulási gyakoriságának adatai a többi krónikus szomatikus betegséggel ellentétben nem orvosi diagnózison alapulnak. (Az egyik legjelentősebb halálozási okként számon tartott daganatos megbetegedések önbevalláson alapuló felmérése a tapasztalatok szerint kétes hitelességű ezért az OLEF2000 e betegségcsoportra nem terjedt ki.)
Korábbi hazai adatok
A KSH a 15-65 év közötti lakosság 1994-es felmérésekor a megkérdezettek állítása alapján a keringési betegségek gyakoriságát közel 37%-ra a cukorbetegség előfordulását 4%-ra becsülte [11 ].
Eredmények
A felmérés eredményei alapján a nők 40 1%-a míg a férfiak 32 5%-a szenvedett keringési betegségben.
3. ábra: Keringési betegségek gyakorisága kor és nem szerint
Cukorbetegség minden 13. nőnél (7 5%) és minden 16. férfinál (6 2%) fordult elő. Asztmában vagy allergiás betegségben szenvedett minden 5. nő (18 2%) és minden 8. férfi (12 4%). A nők közel kétharmada (63 8%) a férfiak majd fele (49 1%) panaszkodott nyaki- háti- vagy deréktáji fájdalomra. A fájdalom az esetek jelentős részében kisugárzott a végtagokra is: a nők 35 2%-a és a férfiak 23 1%-a panaszkodott súlyosabb fájdalomra.
4. ábra: Gerinctájéki fájdalom gyakorisága kor és nem szerint
Sérülés vagy mérgezés miatt orvosi ellátásra szorult a kérdőív felvételét megelőző 12 hónapban minden 12. nő (8 1%) és minden 9. férfi (11 6%). (Az itt tárgyalt sérülés vagy mérgezés gyakorlatilag megegyezik a BNO-10 XIX. focsoporttal.) A legsúlyosabb sérülések vagy mérgezések egyharmada (33 4%) otthoni tevékenység közben történt míg munkavégzés és közlekedés során következett be a sérülések vagy mérgezések ötöde (20 8% és 19 3%). A nők körében az otthoni tevékenység (42 6%) és a közlekedés (26 6%) míg a férfiaknál a munkavégzés (29 2%) majd az otthoni tevékenység (26 3%) részaránya a legmagasabb.
5. ábra: A sérülés bekövetkeztekor végzett tevékenységek kor és nem szerinti megoszlása
IV.4. Testömeg index
Háttér
Az elhízás gyakorisága az Egészségügyi Világszervezet (WHO) adatai alapján emelkedő tendenciát mutat Európában az utóbbi években már a lakosság 10-20%-át érintette a kelet-európai államokban pedig ennél még magasabb az arány [20 21 22 ]. Az Egyesült Államokban 1980-1991 között mintegy 30%-ra emelkedett az elhízás gyakorisága [23 ]. A probléma jelentőségét hangsúlyozva a WHO az elhízást 1998-ban önálló betegséggé nyilvánította. Az elhízás a keringési és egyes daganatos betegségek a cukorbetegség valamint a csontritkulás kialakulásában mint független kockázati tényező játszik szerepet. Az egészség-gazdaságtani elemzések eredményei azt mutatják hogy a fejlett országok teljes egészségügyi költségvetésének 5%-át az elhízásnak az egészségi állapotra direkt és indirekt módon kifejtett hatásaival kapcsolatos költségek teszik ki [20].
Az elhízás mértékének jellemzésére használatos egyik eszköz a testtömeg index (TTI). Kiszámítása: a testtömeg (47. kérdés) és a testmagasság 46. kérdés négyzetének hányadosa (TTI=kg/m2). Egy személy kórosan sovány ha a TTI értéke kisebb mint 20 normális a testsúlya ha a TTI értéke 20 vagy a feletti de nem haladja meg a 25-öt túlsúlyos ha a TTI 25 és 30 közé esik és elhízottnak számít ha a TTI nagyobb mint 30. Számos vizsgálat eredménye alapján kétirányú kapcsolat mutatható ki a szociális-gazdasági helyzet és a testtömeg index között [24 ].
Korábbi hazai adatok
Az elhízás gyakoriságát a magyar lakosság körében több országos szintű reprezentatív felmérés során meghatározták már. Az Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézet (OÉTI) által 1985-88-ban készített Első Magyarországi Reprezentatív Táplálkozási Vizsgálat (16641 fő) [25] mérései alapján a túlsúlyos vagy elhízott nők aránya 62% a férfiaké 58% volt 1985-ben.
Az OÉTI által végzett 1992-94-es Táplálkozási felmérésben (2559 fő) [26] a fenti arányok 49 illetve 63%-nak bizonyultak. Központi Statisztikai Hivatal (KSH) 1994-es Egészségmagatartás vizsgálata (5476 fő) [11] szerint a túlsúlyosak vagy elhízottak aránya nőknél 40% férfiaknál 47% volt a kérdőíves felmérés alapján.
A Népjóléti Minisztérium Világbanki Programirodája által támogatott Szívbarát Program 1997 tavaszi és azt követően ismételt kérdőíves felmérései a táplálkozási szokásokról (3-3000 személy) a túlsúlyos vagy elhízott lakosok arányát 39%-nak találták [27].
Az ismételt felmérések eredményei szerint az elhízottak aránya fokozatosan csökkent.
Eredmények
Az önbevalláson alapuló eredmények szerint a lakosság fele túlsúlyos vagy elhízott volt (32 8% illetve 19 5%). A nők 27 9%-a volt túlsúlyos és 20 4%-a elhízott ugyanezek az arányok férfiaknál 38 3% illetve 18 4%. A nők 14 2% a férfiak 5 7% volt sovány.
IV.5. Lelki egészség
Háttér
A lelki egészség fogalmának meghatározása az egységes elméleti háttér hiánya miatt nehézkes. A IV.1. fejezetben tárgyalt funkcionális modellnek megfelelően a lelki egészség problémái is okozhatnak funkcionalitás-csökkenést. Ennek jelentőségét nemcsak az orvosi gyakorlatban hanem az egészségpolitikában is egyre inkább felismerik. A hagyományos biomedikális szemléletben a lelki egészség problémái a mentális zavar fogalmára korlátozódnak: a mentális zavar olyan meghatározott tünetek együttes jelenléte melyek az egyén számára jelentős szenvedést és/vagy jelentős teljesítménycsökkenést okoznak [28 ]. A mentális zavar (mental disorders) diagnosztikai rendszerekben megjelenő fogalma azonban nem azonos a funkcionalitás-csökkenés zavar (impairment) kategóriájával. A mentális zavar diagnózisához szükséges hogy akadályozottság (activity restriction) vagy korlátozottság (participation restriction) álljon fenn. Ugyanakkor a lelki egészség problémai funkcionalitás-csökkenést eredményezhetnek diagnosztikus tünetminták - mentális zavar - hiányában is [29 ].
A mentális zavarok felelősek a tartós korlátozottság jelentékeny részéért. Összességében a depresszió a mentális retardáció és a szkizofrénia a világon az összes tartós korlátozottság közel 30%-áért tehető felelőssé. Így roppant mértékű direkt és indirekt költséget okoznak a világ minden államának s az aktuális trendek alapján jelentőségük a WHO szerint a közeljövőben egyre nagyobb lesz [30 31].
A 14 országra kiterjedő 1996-ban befejeződött WHO-kutatás adatai szerint az egészségügyi alapellátáshoz forduló felnőttek egynegyedénél a vizsgálat időpontjában éppen zajló diagnosztizálható mentális zavar állt fenn [32 33].
Az USA-ban végzett mértékadónak tekintett Epidemiological Catchment Area valamint a National Comorbidity Survey adatai szerint az alkoholbetegek között 2 5 a drogfüggők között 4 5-szörös a kedély- és szorongásos betegségek előfordulási aránya az átlaghoz képest. A szomatikus betegségekben szenvedőknél gyakrabban fordul elő depresszió és megfordítva a depressziós betegek követése szerint gyakrabban alakulnak ki náluk szomatikus betegségek [34 35 36].
Az OLEF2000 során használt GHQ-12 skála (General Health Questionnaire; 27/1-12. kérdés) a lelki egészség problémáinak populációs szintű becslésére világszerte használt önbecslő skála. A skálán elért magas pontszám azt jelzi hogy "valami baj" van a személy lelki egészségével. A szakirodalom adatai alapján számos európai és Európán kívüli országban egymástól nagymértékben eltérő kultúrákban igazolták hogy a legalább 5-ös GHQ érték jól azonosítja azokat a személyeket amelyeknél célzott vizsgálatokkal valamilyen mentális zavar diagnosztizálható [33]. Mivel a mentális zavar diagnózisához szükséges hogy akadályozottság vagy korlátozottság álljon fenn az általunk választott 5-ös küszöbértékkel kapott arányok alulról becslik a lelki egészségproblémák okozta funkcionalitás-csökkenés gyakoriságát.
Bár a funkcionalitás-csökkenés természetének specifikusabb meghatározására illetve pszichiátriai diagnózis felállítására a GHQ nem alkalmas. Ugyanakkor a GHQ-val illetve más eszközökkel kapott eredmények jó korrelációt mutatnak [37 38] és a skálán magas pontszámot mutatók aránya jól jelzi az orvosi ellátás szükségességét [39].
Korábbi hazai adatok
Kopp és munkatársai reprezentatív mintán Beck depressziós tünetbecslő skálával végzett felmérése szerint a 16 év feletti lakosság 24 3%-ánál észlelhető depressziós tünet. A vizsgáltak 7 5%-a volt közepesen súlyos vagy súlyos depressziós [40 41]. Szádócky és munkatársai a családorvoshoz fordulók majd a felnőtt átlagpopuláció körében végzett epidemiológiai vizsgálata a nemzetközi adatokkal összehasonlítható gyakoriságokat eredményezett a kedélybetegségek vonatkozásában - például a major depresszió élettartam-prevalenciáját 15%-osnak találták [42 43 44].
Magyarországon a korszerű diagnosztikai rendszerek által a szorongásos zavarokba sorolt állapotok kapcsán még nem történt reprezentatív mintán a modern diagnosztikai kategóriákra alapuló epidemiológiai felmérés. Kopp és munkatársai a Juhász-féle neurózis skálával végeztek reprezentatív mintán felmérést mely szerint 1988-ban a 16 évnél idősebb magyar lakosság 34%-a panaszkodott neurotikus tünetekről közülük 16% volt súlyos kezelésre szoruló neurotikus [40 41].
Eredmények
A felmérés eredményei szerint a legalább 5 GHQ-pontszámot elért lakosok aránya 12 8% a nőknél 16 3% a férfiaknál pedig 8 8%. Azaz legalább minden 6. nő és minden 11. férfi olyan lelki egészségproblémákkal küzdött a kérdezést megelőző két hétben amely funkcionalitás-csökkenést jelentett a számára.
A legalább 5 GHQ-pontszámot elért személyek lakossági megoszlása korcsoportonként és nemenként az alábbi ábráról olvasható le.
6. ábra: Mentális funkcionalitás-csökkenés gyakorisága kor és nem szerint
