A magyar választási rendszerben teljesen valószínűtlen hogy a jelenlegi helyzetben egy kis párt a "mérleg nyelve" lehessen
A médiumokban dolgozók körében és a közvélekedésben is gyakori félreértés hogy a médiában közzétett pártpreferencia-adatokat választási előrejelzésként értékelik. A közvélemény-kutatók által közzé tett pártpreferencia-adatok azonban egyáltalán nem előrejelzések.
A "nyers" közvélemény-kutatási adatok nem csak azért nem tekinthetőek választási előrejelzéseknek mert a választások még messze vannak és az emberek véleményei pártpreferenciái addig még sokat változhatnak hanem azért sem előrejelzések mert a magyar választási rendszerben a "nyers" preferencia-arányok nagyon bonyolult módon "váltódnak át" mandátumokká.
A listás első fordulós szavazatarány valamint a Parlamentben megszerzett mandátumok száma között koránt sem lineáris az összefüggés. Ráadásul minél nagyobb egy párt szavazataránya annál szélesebb határok között alakulhat az általa az adott szavazataránnyal megszerezhető mandátumok száma: 30 százalék körüli listás szavazataránnyal a magyar választási rendszerben lehet 90 és lehet 200 mandátumhoz is jutni.
Mivel tehát a listás szavazatarányokat bemutató pártpreferencia-adataink százalékos arányait csak a választási rendszer szabályainak ismeretében lehet a parlamenti mandátumok eloszlásának becslésére használni ezért az elmúlt hónapok vizsgálatai alapján matematikai modellszámításokat végeztünk.
Matematikai modellszámításaink azt mutatják hogy - a magyar választási rendszer sajátosságai miatt - annak az esélye hogy egy MIÉP nagyságú párt a "mérleg nyelve" lehessen kisebb mint 1 százalék. Tehát 99 százaléknál is nagyobb annak az esélye hogy vagy a Fidesz-MDF vagy az MSZP az SZDSZ-el együttesen megszerzi a mandátumok több mint 50 százalékát.
A magyar választási rendszer feltételei között ugyanis egészen speciális és valószínűtlen körülményeknek kellene bekövetkeznie ahhoz hogy egy MIÉP nagyságú párt - feltéve hogy átlépi a Parlamentbe jutáshoz szükséges 5 százalékos küszöböt amelyet a legutolsó méréseink kétségesnek jeleznek - a két nagy erőközpont közötti "mérleg nyelve" szerepét játszhassa el.
Egyebek mellett az lenne szükséges egy ilyen szituáció kialakulásához hogy legalább 8-10 egyéni választókörzetben a MIÉP egyéni jelöltje - megelőzve mind a Fidesz-MDF közös jelöltjét mind pedig az MSZP jelöltjét - győzzön és egyéni mandátumot szerezzen. A MIÉP egyéni jelöltjei győzelmének esélye ilyen sok választókörzetben gyakorlatilag nulla. Annak is csak elhanyagolhatóan kicsi a valószínűsége hogy akárcsak egyetlenegy egyéni választókörzetben is a MIÉP valamelyik egyéni jelöltje egyszerre győzze le a Fidesz-MDF és az MSZP jelöltjét.
A magyar választási rendszer megkonstruálói eléggé bölcsek voltak ahhoz hogy a rendszerváltás idején egy olyan mérleget alkottak meg amelynek - két nagy politikai erőközpont létrejötte esetén - nincsen "nyelve". A választási rendszer működésmódja biztosítja hogy vagy az MSZP az SZDSZ-el együtt vagy a Fidesz-MDF nagyon nagy valószínűséggel meg fogja szerezni a kormányalakításhoz szükséges mandátumszámot.
Azt ugyan ma még lehetetlen megmondani hogy az országnak vajon jobboldali vagy baloldali kormánya lesz-e 2002 tavasza után de azt szinte teljesen biztosra vehetjük hogy a kormány-alakításhoz nem lesz szükség egyetlen olyan kis párt támogatására sem amely nem része a balközép vagy a jobbközép politikai erőközpontok valamelyikének.
Kapcsolódó linkek:
A Gallup pártpreferencia
adatai - 2001. november
Magyar Gallup Intézet
2001. november 15.
