Gallup - Hankiss Elemer: Fordulópont?

Hankiss Elemér:

2001. szeptember 11.: fordulópont?

Fordulópont? Igen is meg nem is. Annyiban igen hogy minden valószínűség szerint fontos esetleg világtörténelmi jelentőségű fordulat játszódik le napjainkban. Annyiban viszont nem hogy nem szeptember 11-én fordult recsegve-ropogva új irányba a világ. Ahogy a XVIII. század végén sem egyetlen nap zajlott le a fordulat. 1789. július 14-én a Bastille lerombolása rendkívül fontos és később szimbolikussá vált esemény volt de az a nagy átalakulásfolyamat amelyet pontatlanul Francia Forradalomnak szokás nevezni már évtizedekkel korábban kezdődött és július 14. után is évtizedeken át futott tovább. Voltak akik már évekkel évtizedekkel korábban megsejtették és jelezték a kibontakozó változásokat. De a túlnyomó többség - politikusok gondolkodók és hétköznapi polgárok egyaránt - vakok voltak és süketek. Nem látták meg és nem hallották meg a változásfolyamatnak azokat a jeleit amelyek később a jövőből visszatekintve olyan nyilvánvalóknak látszottak s látszanak.

Vajon nem voltunk-e az elmúlt évtizedekben mi is vakok és süketek? Igaz politikusok és gondolkodók lázasan vitatkoztak már a két háború között is a nyugati világot és civilizációt fenyegető veszélyekről. A világsajtó is a "sárga veszedelemről" a "kapitalizmus világválságáról" a tömegek lázadásáról szóló hírektől zengett. És emlékezzünk: világátalakító terveket harsogó erőkkel a bolsevizmussal és fasizmussal kellett megküzdenie a nyugati civilizációnak. Sokasodtak a figyelmeztető jelek a Második Világháború után is. A maoizmus a szegények világraszóló lázadásával a hidegháború a nukleáris katasztrófa rémével fenyegette a nyugatot. A Római Club első jelentése óta azután egymást követték a riasztó előrejelzések a Föld erőforrásainak és energiatartalékainak kimerüléséről a neo-malthusianus túlnépesedés vagy az exponenciális technikai-gazdasági fejlődés veszélyeiről a közeledő öko-katasztrófa borzalmairól a várható és egyre-másra be is következő államcsődökről lokális és regionális válságokról.

Nem mondhatjuk azt sem hogy az utóbbi évtizedekben években mindezek a figyelmeztetések teljesen süket fülekre találtak. Több világszervezeti döntés született nemzetközi programok léptek életbe a gazdasági fejlődés beindítására és a nyomor enyhítésére a járványos betegségek visszaszorítására a világ szegény orzágaiban a menekültek és hontalanná váltak ellátására s az utóbbi időben már egy-egy pusztító polgárháborút is próbált megfékezni a nemzetközi közösség. Előre nem látott negativ mellékhatásaik ellenére sem vonhatja joggal senki sem kétségbe azt hogy az elmúlt évtizedekben ezek a programok sok emberi szenvedésen enyhítettek.

De joggal azt sem mondhatja senki hogy e programok összességükben kellőképpen és hatásosan kezelték azokat a növekvő problémákat és feszültségeket amelyeket egyfelől örököltünk a múltból (nemzetállami és etnikai ellentétek a gyarmatbirodalom és bomlása parancsuralmi oligarchikus és "feudális" rendszerek fennmaradása elmaradottság szegénység) másfelől pedig amelyek a hosszan elhúzódó hidegháború illetve a "globalizáció" fogalma alatt összevont radikális világgazdasági változások nyomán újonnan keletkeztek és egyre inkább kiéleződtek kiéleződnek.

Valljuk be őszintén az elmúlt évtizedben a szovjet birodalom összeomlása után a nyugati világ és nemcsak Amerika egy kicsit vagy nagyon is elszállt . Beleszédült önmaga sikerességébe. Könnyen és gyorsan elfelejtette két világháború és a haláltáborok borzalmait a gazdasági válságokat a demokrácia vergődését a század első felében. Ünnepeltük a szabad világ véglegesnek hitt győzelmét. Úgy éreztük hogy már semmi sem szabhat gátat a "nyugati modell" és a demokrácia diadalmas terjedésének a mítikussá felmagasztosult Digitális és Információs Forradalomnak a szűnni nem akaró bull market-nak és a (mi világunkban) tartósan növekvő prosperitásnak a fogyasztói civilizáció áradó kellemességének a világot jótékonyan besugárzó PAX AMERICANA-nak. Ebben az eufóriában hajlamosak voltunk megfeledkezni a világ másik feléről a sokasodó problémákról a szűnni nem akaró vagy akár növekvő nyomorról növekvő feszültségekről.

A szeptember 11-ét megelőző hónapokban jobb vagy roszabb híján már a Földet tengelyéből kivető és évekre porfelhőbe burkoló meteoritbecsapódások és genetikai katasztrófák jósolgatásával vagy éppen katasztrófafilmek sokaságával próbáltak a médiumok kizökkenteni minket békésen kérődző elégedettségünkből és rutinszerűen jól működő világunk szelíd unalmából.

Szomorú hogy szeptember 11-ének kellett elkövetkeznie ahhoz hogy ráeszméljünk: világunk és életünk törékenyebb jövőnk ismeretlenebb és bizonytalanabb mint hittük. A döbbenet a fájdalom a felháborodás a gyász napjai után eljött az ideje annak hogy megkérdezzük: mi történt velünk mi történt a világgal szeptember 11-én? Valóban fordulópont-e ez a nap jelenkori történelmünkben? S ha fordulópont akkor ugyan merre fordul a világunk?

Ha megigézve meredünk szeptember 11-ére akkor erre a kérdésre nem tudunk válaszolni. Mert egyetlen pontból bármilyen irányba húzhatók vonalak. Ki kell tágítanunk figyelmünk körét és meg kell vizsgálnunk azt hogy milyen változástendenciák indultak el bontakoztak ki az előző években évtizdekben. E folyamatok egy része lehet hogy megszakadt szeptember 11-én. De többségük feltehetőleg tovább fut akkor is ha ez a bizonyos dies irae s ami utána következik módosítja lefékezi vagy felgyorsítja új irányba tereli egyik vagy másik pályáját.

Az alábbiakban számbaveszek néhányat a legfontosabb változástendenciák illetve a velük kapcsolatos hipotézisek közül -- segítségünkre lehetnek abban hogy megértsük mi történt mi történik s mi történhet velünk ezekben az évtizedekben. (E hipotézisek és elméletek nem föltétlenül zárják ki egymást. Vannak amelyek a változás korábbi vagy későbbi szakaszát próbálják értelmezni; mások a változásfolyamaton belül különböző erővonalakat emelnek ki; megint mások ugyanazokat a folyamatokat más és más fogalomrendszerben érelmezik; és így tovább.)

INDUSZTRIÁLIS KORPOSZTINDUSZTRIÁLIS KOR

Ez volt az egyik első hipotézis jelenkori világunk átalakulásáról. Szerzői szerint a Második Világháború után a fejlett ipari tárasadalmak fokozatosan átalakultak "posztindusztriális" társadalmakká amelyekben a nem-anyagi javak termelése és a szolgáltató ágazat vált a hagyományos iparágak fölé kerekedve a meghatározó gazdasági tevékenységgé.

Ez a folyamat a fejlett világban már a hetvenes-nyolcvanas években lezajlott. A szeptemberi események valószínűleg nem lesznek már hatással rá. Csak a legrosszabb forgatókönyv egy mélyreható világválság esetében tételezhető fel hogy a ma már jelentős mértékben globális szolgáltatások hálói szétszakadoznak és a puszta megélhetést biztosító alapvető anyagi javak termelése válik újra domináns gazdasági erővé.

MODERN KORPOSZTMODERN KOR

A hetvenes-nyolcvanas években a modernitás-posztmodernitás átmenete vált a nyugati civilizáció gyökeres átalakulásának egyik domináns magyarázó elvévé. E hipotézis megfogalmazói szerint az a XVIII. század közepén megindult modernizácós folyamat amely két évszázadon át meghatározta a világ alakulását a huszadik század hatvanas-hetvenes éveiben kifulladt. A század véres eseményei a parancsuralmi rendszerek tobzódása a szekularizáció felgyorsulása és más tényezők sokakban megrendítették a töretlen és diadalmas haladásba az emberi értelem korlátlan hatalmába az ember alapvető jóságába és józanságába a végső és biztos igazságok létébe vetett hitet. Egyre többekben erősödött az a meggyőződés hogy nincs egyetlen diadalmas TÖRTÉNELEM hanem csak történelmek vannak egymás mellett futó egymást keresztező szerteágazó történelmi folyamatok. Nincs univerzális igazság csak kultúrákhoz helyzetekhez szubjektumhoz kötött igazságok vannak ha egyáltalában vannak. A nyugati civilizáció nem az egyetlen és legértékesebb civilizáció hanem csak egy a sok közül. Az emberi ráció hatalma nem korlátlan a világ nem teljesen kiszámítható a véletlen az esetleges is fontos szerepet játszik benne. Az emberi élet törékeny. Nincs emberi méltóság irónia és önirónia remény és rezignáció nélkül.

Első pillanatban mindez -- a bizonytalanság a rezignáció a kiszámíthatatlanság élménye -- mintha nagyon is megfelelne pillanatnyi életérzésünknek. Lehetséges hogy szeptember 11. és ami még következhet sokakban még jobban megrendíti a modernizációs kor haladástudatát optimizmusát magabiztosságát.

Ha ez mások jobb megértésével a létező világ sokféleségére való komolyabb odafigyeléssel több empátiával és türelemmel jár majd együtt akkor talán egy lépést teszünk majd egy emberségesebb világ felé. Ha viszont vállvonogató relativizmusba csap át ha a reménytelenség érzését és a szorongást erősíti föl bennünk akkor egy veszélyes lejtőn indít el minket indítja el a világot.

De elképzelhető egy épp ellenkező irányú hatás is. Az hogy egy bizonytalanná váló világban az emberek még erősebben belekapaszkodnak az "egyszerű" igazágokba a készen kapott bizonyosságokba önmaguk és önnön civilizációjuk nagyszerűségének s mindenek-felettvalóságának tudatába gőgjébe. Közömbössé vagy türelmetlenné válhatnak mások más társadalmak más kultúrák iránt félelem lehet úrrá rajtuk minden iránt ami más mint ők. A türelmetlenség és a félelem pedig türelmetlenséget és félelmet szül s máris kirajzolódnak egy önpusztító folyamat körvonalai.

IDEOLÓGIÁK KORA		PRAGMATIZMUS KORA
PRAGMATIZMUS KORA		IDEOLÓGIÁK KORA ?

A hetvenes-nyolcvanas években nagy feltűnést keltett és heves vitákat kavart az a hipotézis amely szerint az ideológiák évezredes uralmának most a huszadik század utolsó két évtizedében végre valahára vége szakadt. Annyi tévhit ideológiai kábítás veszélyes buzgóság után végre eljött a higgadt józan csekekvés korszaka amikor is a társadalmi szereplők már a "rational choice" és a pragmatikus józanság szellemében döntenek.

Lehetséges hogy illúziókba ringattuk magunkat. Lehetséges hogy a kilencvenes évek pragmatizmusának rövidke közjátéka után újra felbuzog az ideológiák irracionalizmusa és indulattömege. Eddig azt hittük hogy a különböző fundamentalizmusok az utolsó anakronisztikus maradványai az ideológiák korának. S most döbbenten látjuk hogy egy ilyen nagy trauma és sokk hatására szinte egyik óráról a másikra felbugyborékolnak az ideológiai lávák még a legjózanabb társadalmakban is.

Lehet reméljük – az elmúlt napok tápot adnak némi derűlátásra – hogy hirtelen múló heveny fertőzésről volt vagy van szó s hamarosan a józan gondolkodás és a pragmatikus cselekvés kerekedik majd felül az ideologikus indulatokon. Megjelentek már az első olyan elemzések az amerikai és az európai sajtóban amelyek csodálattal adóznak annak a fegyelemnek és higgadtságnak mely az első órákban jellemezte az amerikai népet és amelyek bírálják azokat a politkikusokat és médiumokat akik és amelyek hirtelen átváltottak az indulatokat és félelemeket felkorbácsoló mítoszok és ideológiák retorikájára és ezzel -- ha csak ideig-óráig is -- veszélyes pályára futatták társadalmaikat. Most nagyon sok függ Amerikától és általában a Nyugattól. Higgadt fegyelmezett magatartásuk a világ gondjainak megértéséről tanúskodó szavaik józan döntéseik jótékonyan kisugározhatnak az egész világra. Melléjük állíthatja azokat is akik ma még ellenérzésekkel vannak tele velük szemben. És ellenkezőleg: az ideologikusság és indulatosság épp azok malmára hajtja vizet akik ellen harcolni akarnak.

TÖRTÉNELEM		A TÖRTÉNELEM VÉGE?
A TÖRTÉNELEM VÉGE		ÚJ TÖRTÉNELEM?

A szovjet birodalom összeomlása után több szakértő úgy vélte hogy ezzel a történelem utolsó nagy konfliktusa és egyben az emberiség hagyományos konfliktusokra épülő történelme lezárult. A tökéletes (nyugati amerikai európai) gazdasági politikai társadalmi modell már kialakult már csak ezt kell tovább csiszolgatni pallérozni és az egész világon elterjeszteni.

Szeptember 11. nagy és fájdalmas robajjal jelezte jelezhette azt hogy mindez illúzió volt. Súlyos tévedés. Rá kellett rá kell ébrednünk hogy ugyanolyan küzdelmekkel győzelmekkel és bukásokkal pusztulással és újrakezdésekkel teli idők várnak ránk a jövőben mint amilyen az emberiség története mindenkor volt. Minél hamarabb ráébredünk erre annál több esélyünk lesz arra hogy történelmünket -- amely egyébként tőlünk függetlenül is tovább fut -- mi is alakíthassuk.

ÚJ VILÁGREND?ÚJ VILÁGZűRZAVAR?

Angolul jobban hagzik ez a szembeállítás: New World Order - New World Disorder. Ha jól emlékszem bár lehet hogy tévedek választási kampányában annak idején Bush elnök apja ígért "új világrendet" az emberiségnek. És most felmerül a félelem hogy rend helyett épp ellenkezőleg: rendetlenségbe zűrzavarba süllyedhet a világ.

Megint csak sok függ Amerika és általában a Nyugat válaszától. Ha sikerül felvázolniuk egy valóban új világrend körvonalait ha sikerül egy olyan nemzetközi programot megfogalmazniuk amely a békésebb és jobb élet reményét ígéri hitelt érdemlően a világ valamennyi népének szegénynek és jómódúnak amerikainak afrikainak ázsiainak európainak bármilyen civizációhoz népcsoporthoz valláshoz tartozónak akkor van esély arra hogy egy az eddiginél jobban működő és méltányosabb világrend bontakozik majd ki. Ha a kicsinyes önzés és a tehetetlenkedés az érdekek és ellenérdekek szokásos végtelen birkózása megakadályozza egy ilyen program kidolgozását és beindítását akkor viszont a "disorder"-forgatókönyv megvalósulásának nőnek meg az esélyei.

HIDEGHÁBORÚ		PAX AMERICANA ?
PAX AMERICANA		ÉSZAK-DÉL HÁBORÚJA?

Az utóbbi tíz-tizenöt évben sokan fejtegették azt hogy a hidegháború befejeztével a peresztrojka beindulásával a szovjet birodalom összeomlásával a világ átlépett a Pax Americana korszakába. A harmadik világban és másutt is érthető módon sokan idézőjelbe tették a "PAX" szót de a fejlett világban az emberek többsége valóban a béke a nyugalom és a prosperitás koraként élte meg az elmúlt másfél évtizedet.

És most hirtelen felvillant annnak a veszélye hogy béke rövid tíz-tizenöt éve után belefutunk egy talán még rettenetesebb viszályba: Észak és Dél háborújába. A gazdag fejlett világnak és az elmaradott szegény világnak abba a konflitkusába amelyről tudós elmék és kevésbé tudós politikusok már a hatvanas-hetvenes években beszéltek és amelynek a veszélyére néhányan -- köztük talán legdrámaibban és már-már prófétai hevülettel Johan Galtung -- azóta is újra és újra felhívták a figyelmet. Ámde sem a vezető politkusok sem a médiumok sem általában az emberek nem vették igazán komolyan e figyelmeztetéseket.

"America új háborúját" emlegetve minden bizonnyal nem erre a háborúra hanem a terrorizmus elleni harcra utaltak a politikusok és a TV-kommentátorok. Ez a két fogalom azonban ma sokak fejében összekeveredik. Ha nem sikerül gyorsan és határozottan széltválasztani őket a fejlett és a fejlődő világban élők tudatában egyaránt akkor nem lehet kizárni annak a lehetőségét hogy a terrorizmus elleni harc rövidebb-hosszabb időre átcsap Észak--Dél hideg vagy akár forró háborújába. Ez a lehető legrosszabb fordulat volna.

SZABAD VILÁG

"AMERIKA ERŐD"?
EURÓPA ERőD ?
FORT WEST ?

Büszkék voltunk és vagyunk hogy a "szabad világ" polgárai lehetünk. És szorongás tölt el minket ha arra gondolunk hogy a szeptember 11-i rettenet arra indíthatja Amerikát Európát a Nyugatot hogy bezárkózzék. Hogy a schengeni és más meglévő korlátoknál erősebb falakkal vegye körül magát.

Beteljesedhet az a néhány éve újra és újra megfogalmazott jóslat hogy a nyugati világ előbb-utóbb arra fog kényszerülni hogy visszavonuljon egy erődítménybe egy "Amerika Erőd"-be Európa Erőd -be vagy akár egy Nyugati Erőd -be mert csak így tudja majd megőrizni a maga szabadságát jólétét demokratikus rendjét a szegénység és a zűrzavar őket körülözönlő félelmetes világában. A Római Birodalom hanyatlásának korában éltek már provinciák coloniák castrumok ebben az állandósult végvári állapotban. Várakban éltek évszázadokon a középkor lovagjai lakótornyokban éltek Firenze vagy San Gimiano gazdag polgárcsaládjai. És kicsiben valami ilyesmivel kisérletezik manapság nem egy dél-amerikai ország gazdag uralkodó osztálya is.

Érthető hogy a riadalom utáni napokban felágaskodtak ezek a bezárkózási ösztönök. És tudjuk nagyon nehéz lesz megtalálni a jó egyensúlyt a biztonság vágya és a világ mindannyiunk számára elengedhetetlenül fontos nyitottsága között.

NYITOTT TÁRSADALOM

ZÁRT TÁRSADALOM?

Nem föltétlenül kellenek betonból-vasból épült az elektronika és az I-Age legújabb vívmányaival védett erődítmények. Bezárkózhat a társadalom bezárkózhat az emberi tudat is. Ennek a bezárkózásnak is vannak már jelei.

Pillanatnyi megzavarodottságunkban érdemes elismételni magunknak újra hogy mit értünk mit is értettünk a nyugalom éveiben nyitott tásadalmon. Azt értettük rajta hogy nyitott a világra; nem korlátozza az emberek lelkiismereti gondolati szabadságát; nem korlátozza őket mozgásukban életük ezméik hiteik életstratgiájuk kialakításában. Vallottuk hogy a nyitott tárasadalom nyitott a másságra türelmes más emberekkel népekkel etnikumokkal eszme- és hitrendszerkkel más hagyományokal és civilizációkkal szemben. Nyitottnak neveztük mert polgárainak joga s lehetősége volt arra hogy tudják: mi történik velük mi történik országukban. Nyitottnak mondtuk mert az állampolgároknak joga és lehetősége van arra hogy tudják mi történik velük mi történik országukban. Nyitott volt mert a hatalomban lévőknek is nyitva kellett lenniük a kritikára.

Mindez a nyitottság veszélybe kerülhet a szeptember 11-e után kialakult válságos helyzetben. Az első napokban voltak is ennek aggasztó jelei. A másságtól való félelem a másággal szembeni intolerancia legalábbis néhány napra úrrá lett a lelkeken. A politikai vezetők túl gyorsan bezárkóztak a szükségállapot adta lehetőségek és a nemzeti érdekekre valő hivatkozás titokzatos néma falai mögé. A médiumok szinte megbénultak a kézenfekvő kérdéseket sem tették föl; a józan elemzések és a kritika hangjai csak mostanában kezdenek óvatosan megszólalni.

Mindez nagyon is érthető. De óriási kárt okozott volna a világban ha tartóssá vált volna ez az állapot. Ha bezárkóznának a társadalmak ha bezárkóznának az emberi elmék és tudatok akkor a nyomorúság "hosszú telére" kellene felkészülnünk.

MULTIKULTURÁLIS VILÁG

CIVILIZÁCIÓK ÜTKÖZÉSE ?

Összefügg az előzőkkel. A Második Világháború pusztitó nemzeti és etnikai konflitusaiból nagy nehezen kilábolva egyre inkább megerősödött a fejlett világ társadalmaiban az a meggyőződés hogy egy jobb jövő egyetlen igazi garanciája csak és kizárólag a nemzetek etnikumok civilizációk békés együttélése lehet. Sokat is tettek ennek megvalősulásáért. Gondoljunk csak a francia-német megbékélésre a soknemzetű s nemzetiségű Európai Únió kialakulására az amerikai polgárjogi mozgalmak sikerére.

Ebbe az eredményes és mérsékelten derűlátó villágba robbant bele az a kilencvenes évek közepén megfogalmazott tudományos hipotézis mely szerint nem egy békés multikulturális világ felé hanem a civilizációk nagy összeütközése felé haladunk. A szakértők többsége éles kritikával fogadta és tudományosan megalapozatlannak ítélte ezt a forgatókönyvet jóslatot. És most íme egy pillanatra szinte a küszöbére érkeztünk egy ilyen pusztító összecsapásnak. Különösen nagy higgadtségra nyitottságra és roppant erőfeszítésekre lesz szükség ahhoz hogy elkerülhessük ezt a csapdát.

A DEMOKRÁCIA KORA

PARANCSURALMAK KORA ?

Ugyanez vonatkozik a demokráciára is. A kilencvenes években azt hittük hogy a Szovjetunió bukásával a demokrácia eszméje véglegesen győzelmet aratott. S hogy a demokrácia most már valóben meghódítja majd a világ valamennyi országát. Elfelejtettük hogy a huszadik század első felében a demokrácia még élet-halál hacot vívott a parancsuralmi ideológiákkal s rendszerekkel és győzelmi esélyei korántsem voltak egyértelműek. Nem vettük tudomásul hogy a világ országainak többségében még ma sincs úgynevezett igazi demokrácia ("genuine democracy"). Sok még a demokráciának álcázott oligarchia a "demokratúra" az üres "választási" illetve "parlamenti" demokrácia a régi és az újgazdagok "patrícius demokráciája" az emberi jogokat semmibe vevő nem-liberális demokrácia; és így tovább.

És nem gondoltunk arra sem hogy még a legkiforrottabb demokráciákat is megrendítheti egy a szeptember 11-ihez hasonló nagy trauma s különösképpen kikezdheti egy tartóssá váló veszélyhelyzet vagy háborús állapot pszichózis. A Washington Post szeptember 14-i közvélemény-kutatása szerint az amerikai lakosság 68%-a a kemény katonai ellencsapást tartaná helyesnek még akkor is ha ez bizonyos fokig korlátozná a szabaságjogokat és a demokratikus intézmények működését Amerikában. Lehet hogy a kérdés megfogalmazása nem volt igazán szerencsés és pontos. És tudjuk hogy azóta már jóval kevesebben gondolják így. De az újra kiderült hogy kevés dolog rombolja úgy a demokráciát mint a félelem. A nagy szegénységnek a súlyos gazdassági válságnak a kirívó társadalmi egyenlőtlenségeknek és a politikai osztály korruptságának van még ehhez mérhető negatív hatása.

NEMZETÁLLAMOKGLOBALIZÁCIÓ

Az utóbbi másfél-két évtized legkurrensebb elmélete a "globalizáció" fogalmával magyarázta és magyarázza a világ folyamatban lévő nagy átalakulását. A nyolcvanas évek második felében vált a gazdasági és politikai elemzések egyik kulcsfogalmává a globalizáció egyre több tanulmányban s könyvben írták le a pénzügyi tranzakciók információs rendszerek távközlési hálók multinacionális vállalatbirodalolmak kialakulását. A kilencvenes években már a médiumok is jelentős teret szenteltek e folyamatnak. Ámde egészen a stockholmi prágai seattle-i genovai tüntetésekig a nyugati közvélemény nem igazán ébredt rá arra hogy milyen óriási horderejű problémák merülnek föl e folyamattal kapcsolatban milyen horderejű társadalmi konflikutosokat szülhet milyen roppant ellenérdekek indulatok erők csaphatnak össze ezen a téren.

Szeptember 11. a legélesebben talán épp azt a kérdést vetette föl hogy mit is jelent voltaképen a globalizáció. Milyen változásokat hoz milyen gazdasági politikai táradalmi problémákat vet föl. Mi lehet a következménye a világ különböző régióiban és országaiban. Hogyan kezelhetők azok a roppant táraadalmi problémák amelyet felvet. Másszóval hogy a következők közül melyik forgatókönyv érvényesül majd:

A) Business gloablizáció: Tovább halad diadalmasan a jelenlegi folyamat vagyis a globális hálók üzleti érdekek vezérelte kiépülése. Azzal a neo-konzervatív vagy neo-liberális ideológiával s erkölcsi alibival kísérve -- ha erre egyáltalában szükség van -- hogy ha átementileg sok társadalmi problémát vet föl is ez a folyamat hosszabb távon mindenki jól jár majd mert a globalizáció haszna előbb-utóbb mindenhova s mindenkihez talán még a legszegényebbekhez is ámbár ez nem egészen biztos lecsurog majd.
B) Társadalmi globalizáció.: A business globalizációval párhuzamosan s részben vele küzdve megindul azoknak a helyi regionális és globális társadalmi intézményeknek a kiépülése amelyek -- globális szinten szervezve meg az emeberi jogokat a munkához az egészséghez a biztonságos élethez való jogot -- megvédik majd az embereket társadalmakat a globalizálódó gazdasági erőkkel szemben. Az említett tüntetések ennek a társadalmi globalizálódásnak lehetnek jogos de nem mindig szerencsés lépései akciói.
C) Globális anarchia: Ha nem épül ki az üzelti és társadalmi érdekek sikeres összjátéka ha nem erősödik meg az emberekben egy a jelenleginél igazságosabb méltányosabb világ reménye ha nem indul be egy globális tanulási folyamat ha nem alakul ki fokozatosasn valamiféle globális tudat és szolidaritás ha nem épülnek ki a globális demokrácia intézményei akkor elkerülhetetlenül kiéleződnek majd a nyertesek és a vesztesek közötti érdekellentétek és ellenérzések. Ha ez bekövetkezik akkor egy pusztító anarchiához vezető láncreakció indulhat be a világban.

Szeptember 11. minden eddiginél élesebben és drámaibban exponálta ezt a veszélyt. Ma már látjuk sokkal jobban mint eddig hogy óriási a felelőssége a világ minden kormányának országának népének abban hogy a globalizáció folyamata hogyan alakítja át a világot. A legtöbb teendője azonban a fejlett országok együttesének van most mert mindenki másnál több eszközzel és lehetőséggel rendelkeznek ezen a téren.

"E"-KORSZAK
ELEKTRONIKUS KOR

"F"-KORSZAK
A FÉLELEM KORA

Az "E"-koszak helyett írhatnánk "D"- vagy '"I"-korszakot (DIGITÁLIS KOR INFORMÁCIÓS KOR) az "F"-korszak helyett meg "B"-korszakot a BIZONYTALANSÁG KORÁT értve alatta vagy "T"-korszakot a máris sokak által emlegetett TERRORIZMUS KORÁT.

Remélhetőleg csak a betűkkel való játék volna ez. De azért arra talán figyelemeztethetne minket ez a játék hogy egy kicsit túlzottan is belekábultunk az agyonreklámozott E- D- vagy I-korszak nagyszerűségébe szédítő perspektíváiba. Abba -- trivializálva a dolgot -- hogy zenél majd és faxokat küld a hűtőszekrény és mint annak idején a liba vagy a borjú magától hazatalál majd az autónk. Persze szamárság ilyet mondani szamárság kétségbe vonni az elektronikus vagy digitális vagy információs forradalom óriási jelentőségét. De szamárság és felelőtlenség az is ha abban hiszünk hogy ezek a technikai eszközök és forradalmak az emberiség minden gondját és baját megoldják majd. Persze nem mondta ezt így senki de a nagy lelkesedésben mintha valahogy mégis csak ebbe az illúzióba ringattuk volna magunkat.

Az eszköz fontos de az igazán fontos az hogy mire használjuk. S ha már az információknál tartunk hadd mondjam azt hogy annak idején McLuhan tévedett. Mert nem a média az üzenet. A média csak eszköz. Az igazi kérdés az hogy mit kezdünk vele milyen üzeneteket küldünk vele egymásnak. Ha az IT-t az informácótechnológiát arra használjuk föl legalábbis elsősorban hogy minél többet tudjunk meg a világról és önmagunkról s e tudás birtokában egy jobb és emberségesebb világot építsünk föl mindannyiunknak akkor: remek. Ha viszont e technológia elsősorban arra szolgál majd hogy a rakéták a bombák még biztosabban célba találjanak s hogy a világon jelenleg működő mintegy tíz-húsz millió (vagy több) biztonsági kamera helyett száz- vagy kétszázmillió vagy akár sokszorta több mindentudó kamera figyelje azt hogy merre járunk mit csinálunk akkor IT-lelkesedésünk erősen le fog lohadni. Félek hogy a jelenlegi ijededelem - képzavarral élve - a célzóberendezések és a megfigyelő kamerák malmára hajtja majd a vizet.

HAGYOMÁNYOS CIVILIZÁCIÓ		FOGYASZTÓI CIVILIZÁCIÓ
FOGYASZTÓI CIVILIZÁCIÓ		?????

Az elmúlt fél évszázad egyik legjelentősebb változása nem a gazdaságban nem a politikában nem a hatalmi erőviszonyok átrendeződésében zajlott le. Hanem a nyugati (és részben a globalizálódó) civililizációban vagy kultúrában. E változást úgy szokás leírni hogy a hagyományos nyugati civlizáció fél évszázad leforgása alatt átalakult valamivé amit jobb híján s egyelőre "fogyasztói civilizációnak" nevezünk. Gyökeres és drámai átalakulás volt ez; majdnem azt mondhatnám hogy a feje tetejére állt a világ. A hagyományos civilizáció alapvető értékei normái (Szeresd felebarátodat! Légy fegyelmezett! Korlátozd vágyaidat!) az ellentétükbe csaptak át (Teljesítsd ki önmagad! Élvezd az életed! Korlátlan szabadságra törj!). Egy erősen közösségi kommunitariánus morál radikálisan individualista morállá egy közösségközpontú magatartás személyiségközpontú magatartássá egy aszkézisre hajló civilizáció hedonista civilizációvá egy a bűn-bűntudat-megváltás drámája körül forgó civilizáció az ártatlanság illúziójának civilizációjává alakult át.

Az elmúlt egy-két évtizedben már életünk meghatározó kerete volt ez az új civilizáció. Tudjuk sok igaz és sok talmi érték van benne segít is meg akadályoz is minket abban hogy életünket gazdagon kiteljesithessük. Tele voltunk s vagyunk kétségekkel vele kapcsolatban különösen ha arra gondolunk hogy az egész világba a szegények világába is kisugárzik ez a civilizáció és ott már többet rombol mint épít. Rombolja az amúgy is bomlófélben lévő hagyományos kultúrákat és ott az adott körülmények között nem vagy csak töredékesen kinál helyettük egy az életet gazdagabbá emberibbé elviselhetőbbé tevő új kultúrát.

S most hirtelen ezek a kétségek drámai jelentőséget kaptak. Felmerül a kérdés hogy vajon ennek az új civilizációnak az üzenete az életörömnek az anyagi javak fontosságának a hedonizmusnak a radikális individualizmusnak az üzenete nem játszott-e szerepet annak a helyzetnek szellemi és erkölcsi zűrzavarnak a kialakíitásában vágyak frusztrációk indulatok gerjesztésében amely közvetve egyik forrása lehet annak ami most történik a világban?

Kérdés az is hogy vajon milyen hatással lesz szeptember 11. és ami utána következik erre az új civilizációra életformára életszemléletre morálra. Nem értékelődnek át a dolgok? Lesz-e helye egy esetleg most kialakuló új korszakban is az önfeledt ártatlan életkedvnek és hedonizmusnak a korlátlan szabadság élményének a személyiségünk körüli önfeledt forgásnak?

Nagy veszteség volna ha háttérbe szorulnának ennek az új életformának az igazi értékei. A szabadság igénye és élménye az emberi élet és személyiség mindenek felett való tisztelete a mindenre való nyitottság az élet teljességének a vágya és még sok minden más. Ha a változás abban áll majd hogy ez az esetleges történeti fordulat ráirányítja figyelmünket életünk törékenységére az emberlét igazi fényeire és árnyaira mások iránti felelősségünkre is akkor mai szomorúságunkba öröm is vegyülhet.

Az viszont rettenetes volna ha bármiféle keleti vagy nyugati déli vagy északi fundamentalizmus seperné el a mai nyugati életformát ha a morális felelősségre való hivatkozással próbálnának béklyókat helyezni az emberre ha a társadalmi vagy nemzeti érdekekre hivatkozva csonkitanák meg szabadságát valamiféle szent vagy nem szent aszkézis nevében irtanák ki az örömet az életéből.

Vagy ha a félelem késztetné életformájának megváltoztatására. Szívszorongató adat: egy szeptember 12-én készült Gallup felmérés szerint az amerikaiak 49 százaléka vélte úgy hogy a terrortámadás következtében honfitársai meg fogják változtatni életmódjukat életvitelüket. Igaz egy másik kérdésre 69 százalékuk mondta azt hogy ők maguk nem fognak változtatni mindennapi szokásaikon életmenetükön.

Az még nem föltétlen jelzi az életforma eseteleges megváltozását hogy a diszkont áruházakban több fogy a konzervekből tartós élelmiszerekből. Pusztán józan óvatosságra vall az is hogy megnőtt a kereslet a gyertyák iránt. Az már aggasztóbb és hatással lehet az életformára hogy kevesebben váltanak repülőjegyet mennek el nyaralni vesznek mosógépet autót házat. És mit kezdjünk azzal a hírrel hogy a nárcisztikus fogyasztói civilizációban oly fontos kozmetikai cikkekből például arckrémekből és körömlakkokból is hirtelen leesett a kereslet? [ld. erről: Uchitelle Louis (2001). Sales Drop and Spending Crawls as Uncertainty Grips Economy. The New York Times szeptember 30.] Csökkenne az emberi személyiség az emberi hiúság az életöröm szerepe? A parfümreklámok varázsos ereje? De hogy ezt a nagyon is komoly témájú cikket egy kicsit derűsebb képpel fejezzem be: van egy kivétel. Szemben a kozmetikai cikkekkel egyvalamiből jóval több fogyott mint korábban. Fogkrémből. A nyugati életformának ehhez a fontos alkotóeleméhez úgy látszik mindenáron ragaszkodnak az emberek.

Fordulópont?

Fordulóponthoz érkeztünk szeptember 11-én? Mai tudásunk alapján minden valószínűség szerint igen. A világ már több évtizede folyó nagy átalakulásának jelentőségteljes és drámai napjához. Mint láttuk a változás több szakaszban és több pályán folyik illetve a különféle elméletek és hipotézisek fényében többféleképpen írható le többféleképpen értelmezhető. Oda kell figyelnünk mindezekre a folyamatokra és mindezekre az értelmezési lehetőségekre. Mert választ kell keresnünk és kapnunk egy sor kérdésre.

Valóban új történeti korszak küszöbére érkeztünk? Vagy épp csak zökkent egyet nagyon fájdalmasan az eddigi világ és a dolgok lényegét tekintve folytathatjuk ott ahol szepember 11-ének reggelén abbahagytuk? Mi lesz a modernizáció és a posztmodernizáció folyamatának fontos értékeivel? Visszaözönlenek-e életünkbe és világunkba az ideológiák vagy meg tudjuk őrizni józan pragmatizmusunkat? Bezárkóznak vagy tovább nyílnak az emberi tudatok és társadalmak? Kiteljesedik a világban vagy visszaszorul a demokrácia? Folytatódik egy megújult Pax Americana vagy a bellum omnium contra omnes állapota következik el? A szabad világnak vagy az erődök villágának kora előtt állunk? Kivirágzik-e a kultúrák és civilizációk sokfélesége vagy egymás torkának esünk? Merre halad tovább a globalizáció: kialakul-e egy jó egyensúly az üzleti és a társadalmi-emberi érdekek a jómódú és a szegény országok között vagy egymásnak feszülve éles konfliktusokba akár anarchiába sodorják bele a világot? Szembekerül-e egymással az emberi személyiség szabadsága és a közösségek érdeke vagy szép harmóniába csengenek majd össze? Élvezhetjük-e a fogyasztói civilizáció kényelmét és az emberlét gazdag sokféleségét vagy a kényszerú aszkézis hét szűk esztendeje és bénító fegyelme következik el? Az építés vagy a rombolás a félelem vagy a remény korszakának küszöbén állunk? Tőlünk is függ hogy milyen választ ad majd e kérdésekre a történelem.

2001. 10. 03.

Kapcsolódó linkek:

Az Amerika elleni terrortámadás híre végigsöpört az országon

A többség támogatja a magyar légtér átengedését

Bizonytalanabb lett a világ az Amerika elleni terrortámadás után

Műhely | Főlap | The Gallup Organization | gallup