Magyarok és romák

A Gallup elemzése a romákkal szembeni idegenkedés szociológiai hátteréről

A Magyar Gallup Intézet 1993 őszétől folyamatosan végzett, az ország teljes felnőtt lakosságát reprezentáló mintákon, személyes megkérdezéssel lefolytatott vizsgálatai, továbbá az 1997. december elején, ugyancsak személyes megkérdezéssel az ország teljes felnőtt lakosságát reprezentáló 1837 fős mintán végzett kérdőíves közvélemény-kutatása szolgált az elemzések bázisául.
Minden egyes vizsgálat során más és más embereket kerestek fel a Gallup kérdezői, de a minták összetétele nem, életkor és a lakóhely településtípusa szerint minden alkalommal pontosan követte az ország felnőtt lakosságának az említett jellemzők szerinti összetételét.
A minta úgynevezett sztenderd hibája a használt mintanagyságnál legfeljebb +&nbsp3,2&nbspszázalék. Ez azt jelenti, hogy az általunk közölt adatok a teljes mintára vonatkozóan biztos, hogy csak ennél kisebb mértékben térnek el attól az ered ménytől, amit abban az esetben kaptunk volna, ha minden egyes felnőtt magyar állampolgárt megkérdeztünk volna.

A Gallup-Népszava sorozat előző darabjában egyebek mellett a mássággal szembeni intoleranciát vettük górcső alá. A mostani alkalommal ennek csak egyetlen vetületét, a romákkal kapcsolatos beállítódásokat vizsgáljuk.

Azon olvasók kedvéért, akik nem olvasták a legutóbbi Gallup-cikket, valamint az olvasók emlékezetének felfrissítése céljából néhány korábban már publikált alapvető tényt ismét ismertetnünk kell.

A legalapvetőbb és leginkább figyelemre méltó tendencia az, hogy amíg a négy évvel ezelőtti helyzethez képest a zsidókkal kapcsolatban negatív véleményt megfogalmazók aránya alig változott, addig a romákkal kapcsolatos negatív beállítódások aránya jelentősen nőtt. Ez annyit jelenti, hogy napjainkban minden második magyar felnőtt nyíltan vállalja, egy számára ismeretlen közvélemény-kutatási kérdezőbiztos előtt is, hogy ő "idegenkedik a cigányoktól".

Az emberek ugyanis ezekben a kérdőívekben megtehetik, hogy "nem tudom" vagy "nincs véleményem" válasszal kitérjenek a nyílt állásfoglalás elől. A zsidókkal kapcsolatos kérdés esetében jelenleg is 11 százalék ezt teszi, de a cigányokkal kapcsolatos kérdésnél csak öt százalék választja ezt a "menekülési lehetőséget" a kérdezőbiztos előtti színvallás elől, az abszolút többség viszont nyíltan kijelenti, hogy ő bizony "idegenkedik a cigányoktól"

Mint azt a címlapon lévő ábrán is láthatjuk, a nyíltan vállalat roma-ellenesség 1995 után kezdett el intenzíven növekedni a magyar társadalomban. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy korábban ne lett volna jelen akár a jelenleg mérttel megegyező erősségű roma-ellenesség, de a eddig az időpontig a társadalmi gátlások még működtek, ami azt eredményezte, hogy sokan voltak, akik nem adtak ennek a véleményüknek hangot egy közvélemény-kutatási kérdőív keretében.

Az a tény, hogy a magyar felnőttek fele ilyen nyíltan vállalta cigányellenes vélekedését, azt jelenti, hogy a roma-ellenesség ma Magyarországon egyre kevésbé számít "szalonképtelen" véleménynek.

A mai közvélekedésben nyugodtan megfér együtt az, hogy valaki önmagát liberálisnak, demokratának, kereszténynek vagy szocialistának mondja, miközben nyíltan vállalja roma-ellenességét is.

Mostani elemzésünkben arra próbálunk meg választ keresni, hogy mely társadalmi csoportokban nőtt meg a cigányellenesség, és hogy ennek a növekedésnek mi lehet a valószínűsíthető tudati háttere.

Mint arra hűséges olvasóink talán emlékeznek, a Népszavában korábban megjelent Gallup-tanulmányokban a magyar felnőtt társadalmat öt politikai generációra bontottuk. Ezeket a nagyjából 10-13 évet átölelő életkori csoportokat aszerint különítettük el, hogy az egyes csoportoknak azonos meghatározó politikai élményvilága volt ifjú éveikben.

Nos, valamennyi generációban nőtt a romákkal szembeni ellenérzés 1994 és 1997 között, de ez a növekedés a politikai generációk közül a legidősebbek körében volt a legkifejezettebb. Az "1919-es generáció" korábban a lakossági átlagot el nem érő mértékben volt roma-ellenes, napjainkra viszont már ennek a generációnak is több, mint fele azt mondja, hogy ő "idegenkedik a cigányoktól".

Érdekes megvizsgálni azt a hipotézist, amely szerint ezen generáció korábban tapasztalt alacsonyabb színtű roma-ellenessége esetleg kapcsolatban lehet azzal, hogy az idősebbek jobban kedvelik a cigány-zenét és ezáltal a "cigány" szóhoz másfajta érzelmeik és élményeik is tapadnak, mint a náluknál fiatalabbaknak.

A Gallup Rádió Panelből származó adatok részletesebb elemzése valóban azt mutatta, hogy a cigányzene kedvelése hatással van a cigányellenesség alakulására, de ez a hatás egyáltalán nem döntő jelentőségű és csak azok körében érvényesül, akik a cigányzene elkötelezett híveinek mondták magukat, vagy éppen ellenkezőleg, kifejezetten nem szeretik ezt a műfajt. A "középső" mezőben a cigányzene kedvelésének mértéke egyáltalán nem befolyásolja a roma-ellenesség mértékét.

Mindazonáltal a legidősebb generáció körében a cigányzene kedvelésének korábban kimutathatóan volt olyan hatása, amely mérséklően hatott a cigányellenességre. Mára azonban a cigányzene kedvelése sem képes még az idősebbek körében sem ellensúlyozni a magyar közvéleményen eluralkodó roma-ellenes hangulatot. Gondoljunk bele, mekkora lenne az idősek cigány-ellenessége, ha a cigány-zenéhez fűződő ifjúkori emlékek nem tompítanák azt, illetve nem színeznék át érzelmeiket.

Iskolai végzettség szerint vizsgálva a cigányellenességet, korábban egy domb-szerű alakzat formálódott ki: a legalacsonyabb végzettségűek és a legiskolázottabbak voltak a legkevésbé roma-ellenesek, míg a közepes iskolázottságúakra a leginkább volt jellemző a roma-ellenesség.

Mára ez a tendencia eltűnt. A diplomások kivételével valamennyi iskolázottsági csoportban az emberek mintegy fele roma-ellenes véleményt nyilvánít. A diplomások körében az így nyilatkozók aránya ennél alacsonyabb: mintegy negyven százalékuk "idegenkedik a cigányoktól".

Mindenképpen figyelmet érdemlő tény, hogy míg a többi iskolázottsági csoportban a roma-ellenesség jelentős növekedése volt megfigyelhető az utóbbi években, addig a felsőfokú végzettségűek körében a roma-ellenesség nem, vagy csak egészen kis mértékben növekedett.

A roma-ellenesség növekedése az egyes pártok szavazótáborainak körében is eltérő mértékű volt a vizsgált, mintegy hároméves időszakban. Mint azt az ábrán is egyértelműen nyomon követhetjük, a roma-ellenesek aránya mindenek előtt a Kisgazdapárt és a Szocialista Párt támogatóinak soraiban nőtt meg.

Ez a tény természetesen egyáltalán nem minősíti automatikusan magukat a pártokat, vagy azok politikusait. Elemzésünk semmit nem mond a pártok politikusainak álláspontjáról, illetve a pártok hivatalos politikájáról vagy programjáról. Adataink a pártok potenciális szavazótáborainak beállítódására vonatkoznak. és nem magukra a pártokra. Az viszont, hogy a pártok és azok vezetői hogyan "rezonálnak" potenciális szavazóbázisuk véleményére, hogy erősítik-e a roma-ellenes érzéseket, vagy igyekeznek csillapítani, az már a bizony a politikusok felelőssége.

A leginkább figyelemre méltó tendencia az, hogy míg 1994-ben az MSZP szavazói még toleránsabbak voltak a romákkal szemben, mint a lakosság átlaga és inkább a Fidesz, az SZDSZ és az MDF azaz az önmagukat liberálisként meghatározó pártok szavazóira hasonlítottak, addig mára a Szocialista Párt szavazói ebben a tekintetben inkább a kisgazdák és a kereszténydemokraták támogatóihoz állnak közel.

A jelenség magyarázatát keresve, a korábban a generációkkal kapcsolatban leírtakra kell utalnunk. Láthattuk, hogy a romákkal kapcsolatos ellenérzés az idősebbek körében nőtt meg a legnagyobb mértékben. Az MSZP szavazótábora pedig mára a nagyobb pártok közül átlagosan a legidősebbé vált. Az MSZP támogatottságának az utóbbi másfél évben tapasztalt növekedése nagyobb részt az időseknek a szocialistákhoz való át- illetve visszaáramlásával magyarázható.

A romákkal kapcsolatos negatív közvélekedés terjedése és egyre nyíltabbá válása olyan aggasztó jelenség, amellyel minden felelősen gondolkodó magyarnak és romának politikusnak és állampolgárnak egyaránt foglalkoznia kell.

Nehéz beletörődni abba, hogy a huszonegyedik század, és az Európai Unióba való belépés küszöbén minden második magyar felnőtt nyíltan vállalja azt, hogy "idegenkedik a cigányoktól".

Hogy ez így van, abban magyaroknak és romáknak egyaránt megvan a maga felelőssége. Ideje lenne felelősségteljes párbeszéddel, pártpolitikai felhangok és hangoskodó hőbörgés nélkül beszélni erről a problémáról. A Gallup a maga szerény eszközeivel ehhez a párbeszédhez kívánt utat nyitni.

Arra a legalapvetőbb kérdésre viszont, hogy miért történt meg az a tudati "gátszakadás" a roma-ellenesség kérdésében, amelynek következtében nem "szégyen" ma Magyarországon rasszizmusba hajló véleményeket nyíltan vállalni, nem tudtunk a közvélemény-kutatás eszközeivel választ adni.

Ezen a kérdésen a magyarság és a roma társadalom vezetőinek, továbbá az Európához csatlakozni kívánó Magyarország felelős politikusainak el kellene gondolkodniuk.