Fel a gátra...

A Gallup elemzése a Bős-Nagymarosi Vízierőmű-rendszer közvéleménybeli képéről

A Gallup-Népszava cikksorozat mostani darabja a Bős-Nagymarosi Vízierőmű-rendszerrel kapcsolatos közvélekedés változását elemzi egy 1992 májusi Gallup közvélemény-kutatás kérdései megismétlésével.
Azért, hogy megismerjük, hogyan gondolkoznak az emberek a vízerőmű kérdéskörében néhány olyan kérdésről, amelyekről már hat évvel ezelőtt is faggattuk őket, 1998. február 13-16 között személyes megkérdezéssel az ország teljes felnőtt lakosságát reprezentáló 1000 fős mintán kérdőíves közvélemény-kutatást folytattunk a dunai gátépítésekkel kapcsolatos kérdésekről. Az 1992 májusi vizsgálat ugyancsak 1000 fős, országosan reprezentatív mintán zajlott.
Minden egyes vizsgálat során más és más embereket keresnek fel a Gallup kérdezői, de a minták összetétele nem, életkor és a lakóhely településtípusa szerint minden alkalommal pontosan követi a felnőtt lakosság említett jellemzők szerinti összetételét. A mintavételes eljárásból fakadó kisebb eltéréseket az úgynevezett többszempontú súlyozás módszerével korrigáltuk.
A hat évvel ezelőtti és a mostani vizsgálat mintájának úgynevezett sztenderd hibája egyaránt legfeljebb +&nbsp3,2&nbspszázalék. Ez azt jelenti, hogy az általunk közölt adatok biztos, hogy csak ennél kisebb mértékben térnek el attól az eredmény től, amit abban az esetben kaptunk volna, ha minden egyes magyar felnőttet megkérdeztünk volna.

ÁBRA

A közvéleményt ma sokkal kevésbé foglalkoztatja a Bős-Nagymarosi erőműrendszer kérdése, mint hat évvel ezelőtt. A közvéleményen valamiféle apátia, érdektelenség lett úrrá a dunai duzzasztógátak kérdésében.

Hat évvel ezelőtt az embereknek mindössze egytizede mondta azt, hogy őt ez a kérdés nem érdekli, mára ez az arány 45 százalékra nőtt. Akkor, 1992-ben az emberek több, mint a felét (56 százalékát) többé vagy kevésbé érdekelték a dunai duzzasztógátakkal kapcsolatos viták, most viszont az embereknek csak kevesebb, mint egynegyede (24 százalék) mondja ugyanezt.

Adataink alapján kijelenthetjük, hogy a dunai duzzasztógátak kérdése 1998 február közepére megszűnt a hétköznapi embereket foglalkoztató kérdés lenni.

Pedig annak idején ez volt a rendszerváltozás folyamatának egyik legfontosabb témája. A Nagymarosi erőmű kapcsán zajlottak le az első 1956 utáni tömegdemonstrációk Budapest utcáin. Ez volt továbbá az a téma, amellyel kapcsolatban az akkor formálódó antikommunista ellenzék egyik első politikai győzelmét aratta az államszocialista pártvezetés felett.

Nos ez a téma mára az emberek jelentős részénél a közömbös unalom mocsarába süllyedt. Mindazonáltal adataink és tapasztalataink arra is rávilágítanak, hogy az érdeklődés meglepően gyorsan ismét feltámadhat egy-egy téma iránt, ahogy a vélemények megoszlása is sokat változott az eltelt tíz év során.

A vélemények megoszlásának számszerű arányai most, 1998 februárjában kísértetiesen hasonlítanak azokhoz az arányokhoz, amelyeket tíz évvel ezelőtt, a kérdéskör politikai megvitatásának kezdeti szakaszában, 1988 szeptemberében tapasztalhattunk.

Akkor is és most is, az emberek 28 százaléka ellenezte az erőmű felépítését. Akkor 44 százalék, most 39 százalék volt a felépítés mellett. Ne feledjük: akkor is és most is a nagymaros-kérdéskör politikai témává válásának kezdetén álltunk, továbbá akkor is és most is egy, a megépítés melletti kormánydöntést közvetlenül követő időpont állapotait tükrözik az adatok.

Ugyanis az 1988. szeptember 7-én tartott (Grósz Károly NDK-beli utazása miatt kivételesen szerdára előre hozott) kormányülésen döntött az akkori Grósz-kormány "véglegesen" úgy, hogy megépítik a Nagymarosi Erőművet.

A mostani, 1998 februári adataink pedig a Horn-kormánynak az "alsó duzzasztás" mellett, tehát a Nagymarosnál vagy esetleg Pilismarótnál történő erőmű-építés mellett elköteleződő döntése utáni állapotokat rögzítették.

Ha az 1988 szeptemberi kiinduló helyzet utáni eseményeknek a közvéleményre gyakorolt hatását történetileg tovább követjük, akkor az 1989 május 13-i (egy szombati napon, rendkívüli kormányülésén hozott) a nagymarosi építkezést felfüggesztő kormányhatározat után a közvéleményben már relatív többségbe kerültek az építkezés ellenzői.

Ez a többség 1992 májusára tovább nőtt. Ekkorra már az emberek mintegy fele a megépítés ellen volt és csak 15 százalékuk volt a felépítés mellett.

A közvéleményben megfigyelhető bemutatott mozgások mögött az a tendencia húzódik meg, hogy a közügyek iránt kevésbé érdeklő, politikailag kevésbé involvált emberek mindig hajlamosak egyet érteni a kinyilvánított kormányakarattal különösen, ha a döntést már véglegesnek és megváltoztathatatlannak tudják. Ezt láthattuk 1988, 1989 és 1992 során is, mint ahogy most 1998 februárjában is. A közvélekedés változásai mögött mindig felfedezhetjük a kormánypolitika változásait.

Már a nyolcvanas évek végén és 1992-ben is azt tapasztalhattuk a Nagymaros-kérdéskör kapcsán, hogy minél inkább érdekelt valakit ez a téma és minél több tényszerű információval rendelkezett, annál nagyobb eséllyel tartozott az erőmű megépítésének ellenzői közé.

Most, 1998 februárjában is igaznak bizonyult ez a tendencia: minél jobban érdekel valakit az erőműről folyó vita, annál nagyobb eséllyel tartozik a Nagymarosi erőmű felépítésének ellenzői közé. Azok közül, akiket "egyáltalán nem érdekel" a Nagymarosi Erőműről folyó diskurzus, azok közül csak 17 százalék ellenzi az erőmű megépítését, ellenben azok körében, akiket ez a vita "nagyon érdekel", azok között az ellenzők már relatív többségben vannak (48 százalékuk ellenzi a megépítést).

Szintén egybevág korábbi tapasztalatainkkal az, hogy a kérdéskör iránti érdeklődés erős összefüggést mutat az iskolai végzettséggel. Míg a legfeljebb nyolc osztályt végzettek 61 százalékát nem érdekli ez a kérdés és csak 15 százalékukat érdekli, addig a felsőfokú végzettségűeknek csak 23 százalékát nem érdekli, ellenben 47 százalékukat érdekli.

Mivel mint láttuk az érdeklődés mértéke erősen függ az iskolázottságtól, továbbá az érdeklődés növekvő foka az erőmű megépítése ellenzésének növekvő mértékével jár együtt, ezek után nem meglepő az sem, hogy a magasabb iskolázottságúak körében nagyobb arányú az erőmű ellenzése, mint az alacsonyabb iskolázottságúak között.

Míg a kialakult véleménnyel rendelkező, legfeljebb nyolc osztályt végzett emberek kétharmada az erőmű megépítése mellett van és csak egyharmaduk ellenzi az erőmű felépítését, addig a felsőfokú végzettségűek körében már az építés ellenzői vannak enyhe többségben

Azoktól, akik azt mondták, hogy ellenzik a Nagymarosi Erőmű felépítését azt is megkérdeztük hat évvel ezelőtt és most is, hogy akkor is elleneznék-e ezt, ha az erőmű felépítésének elmaradása különböző negatív következményekkel járna.

Ahogy 1992-ben, úgy most sem hatott nagyon ijesztően az erőmű felépítésének ellenzőire az, hogy esetleg emiatt jelentősen megromolhatnak a szlovák-magyar kapcsolatok. Akkor is és most is több mint hetven százalékuk egy ilyen fejlemény esetén is ellenezné az erőmű megépítését.

Az ellenzők fele most és hat évvel ezelőtt egyaránt fenntartaná akkor is véleményét, ha az erőmű megépítésének elmaradása miatt a Szlovákiában élő magyarok helyzete megromlana.

1992-ben az ellenzők háromnegyede akkor is fenntartotta volna álláspontját, ha az erőmű-építés meghiúsulása a nyugat-európai országok rosszallását váltotta volna ki. Most, 1998 februárjában már csak az ellenzők alig több, mint fele tartana ki álláspontja mellett egy ilyen fejlemény hatására.

Hat évvel ezelőtt az ellenzők több, mint háromnegyede akkor is ellenezte volna az erőmű felépítését, ha ennek következtében nagy jóvátételt kellene fizetnünk a szlovák félnek. Most, 1998 februárjában viszont az ellenzők felét egy esetleges ilyen kilátás már eltántorítja véleményétől.

Ha az erőmű-építés meghiúsulása esetleg háborús fenyegetést jelentene az ország számára, akkor az ellenzők háromnegyede (1992), illetve négyötöde (1998) megváltoztatná véleményét.

Az erőmű megépítéséről vallott vélemények nem függetlenek attól, hogy ki melyik pártot támogatná egy választáson. A megépítés támogatói az MSZP szavazói között találhatóak a legnagyobb arányban (57 százalék), míg ellenzői az MDF szavazótáborában vannak a legtöbben (59 százalék). Az SZDSZ szavazóinak bizonytalanságát tükrözi az, hogy a Szabad Demokraták táborában vannak a legtöbben, akik azt mondják, hogy pillanatnyilag "nincs véleményük" ebben a kérdésben. Ugyanakkor azt is láthatjuk, hogy az SZDSZ-szavazók relatív többsége a megépítés mellett van.

A rendelkezésünkre álló adatok nem teszik lehetővé, hogy megvilágítsuk az SZDSZ szavazótáborának ezen csoportját vajon mi vezérli: vajon a koalíciós hűség, vagy a gát előnyeiről való tényszerű meggyőzetettség.

Megfogalmazhatunk azonban egy megalapozottnak látszó hipotézist arra vonatkozóan, hogy hol vannak azok az egykori Szabad Demokrata szavazók, akik aktívan részt vettek a nyolcvanas évek végén a nagymarosi gát elleni megmozdulásokban.

Azok, akik nem válaszolnak arra a kérdésre, hogy melyik pártra szavaznának egy most megrendezendő választáson, alapvetően két okból nem adnak választ: vagy azt mondják, hogy még nem döntöttek (a pártot nem választók 64 százaléka), vagy azt mondják, hogy biztosak benne, hogy nem fognak elmenni választani, mert a jelenlegi "választékból" nincs olyan párt, amelyre jó szívvel szavaznának (a pártot nem választók 36 százaléka).

Arra a kérdésre, hogy a Nagymarosi Vízerőművel kapcsolatban mi az álláspontja, mindkét csoportban 40-41 százalék mondta azt, hogy neki erről nincs véleménye.

Ha viszont a véleménnyel rendelkezők megoszlását nézzük, akkor a két csoport között igen jelentős különbségeket fedezhetünk fel.

Amíg a bizonytalanok, pártot még nem választók között az erőmű megépítését pártolók csaknem kétharmados (62 százalékos) többségben vannak, addig a választásokon részt nem vételüket (elsősorban a megfelelő "választék" hiánya miatt) biztosra mondók között a megépítés ellenzői vannak 52 százalékos többségben.

Van tehát egy olyan (a választókorú népesség mintegy öt százalékát kitevő) csoport, amely pillanatnyilag nem talál magának megfelelő pártot és ellenzi a nagymarosi építkezést.

Ha megvizsgáljuk ezen csoport szociális-demográfiai és attitűdbeli jellegzetességeit, akkor azt találjuk, hogy az átlagosnál lényegesen magasabb iskolázottságúak, fiatalabb középkorúak, a nagyobb településeken laknak és nézeteik szerint szabadelvűnek tekinthetőek. Olyan jellemzőkkel írhatóak tehát le, amelyek korábban az SZDSZ szavazóira volt jellemző.

A nagymaros-kérdéskör kapcsán tehát rátaláltunk egy olyan embercsoportra, amely nagy valószínűséggel egykor a Szabad Demokraták szavazója volt, és akiknek az SZDSZ-től való elpártolása okozza azt a létszámbeli "deficitet" az SZDSZ szavazói között, amely a "nyers" párt-preferencia adatokban megmutatkozik.

ÁBRA

A maradék SZDSZ tábor véleményváltozását jól tükrözi az a "térkép", amely a pártok szavazótáborainak véleményváltozását mutatja be 1992 és 1998 között a nagymaros-kérdésben. Jól követhető, hogy amíg 1992-ben az SZDSZ szavazók ebben a konkrét ügyben amely az MSZMP-ellenes egységes ellenzéki fellépés egyik kovásza volt a nyolcvanas évek végén még az MDF táborához álltak közel, addig mára a maradék Szabad Demokrata tábor véleménye ez ügyben már az MSZP szavazóihoz áll a legközelebb.