|
|
||
|
Mintavétel
súlyozás
átlagok: Mindegy melyik jelöltet tartjuk esélyesnek az Egyesült Államok elnökválasztási versenyében biztos hogy találunk olyan közvélemény-kutatást amellyel alátámaszthatjuk érveinket. Aki George W. Bushra fogad hivatkozhat a Voter.com Battleground 2000 felmérésére amely a választási verseny során következetesen Busht mutatta esélyesnek. Aki ezzel szemben Al Gore győzelme mellett érvel használja a New York Times / CBS indexét amely rendszerint Gore-t mutatja esélyesebbnek még ha csak kevéssel is. Aki úgy gondolja az elnökjelöltek nyilvános vitái sokat segítettek Bushnak tekintse meg a CNN / USA Today / Gallup közös felmérését amely minden egyes közvetítés után hatalmas ugrást regisztrált Bush népszerűségi mutatójában. Aki pedig úgy véli a viták nem sokat javítottak Bush esélyein nézze meg a Reuters / MSNBC / Zogby indexét amely ritkán mozgott 2 pontnál többet egy nap. Hogyan támaszthatnak alá a közvélemény-kutatások ennyire ellentmondó véleményeket? Úgy hogy a közvélemény-kutatások bizonyos értelemben már eleve tartalmazzák az általuk kutatott eredményt. Minden kutatás egy bizonyos cél irányába hat előre megfogalmazott tételt próbál bizonyítani. A média felméréseit azonban nem ideológiai elhajlások jellemzik -- inkább a hírkeltés szándéka és bizonyos szociológiai megfontolások vezérlik őket. A közvélemény-kutatók egy része jelentős minden napos ingadozásokat akar látni másik része stabilitást. Némelyikük szűkíteni akarja a megkérdezettek körét mások pedig inkább szélesíteni. Egyesek a passzív mások az aktív befolyásolástól tartanak. Minden közvélemény-kutató a saját céljainak megfelelően alakítja az általa vezetett felmérést és mindannyian meg is szerzik az általuk keresett eredményt. Csakúgy mint másnak a közvélemény-kutatóknak is megvannak a maguk elképzeléseik arról hogy ki hogyan fog szavazni. És ezekre a feltételezésekre alapozzák kutatásaikat. Ebben az évben a legnagyobb vitát a CNN / USA Today / Gallup folyamatos felmérésére épülő index váltotta ki. A többi közvélemény-kutatóban aggodalmat ébresztettek azok a hatalmas ingadozások amelyek a Gallup által közölt eredményeket jellemezték. A Bush és Gore közti első nyilvános vitát követően a Gallup indexe két nap alatt Gore 11 százalékpontnyi előnyéről Bush 7 százalékpontos vezetésére váltott át. A Gallup október 19--21-i adatai szerint Bush 9 ponttal vezetett; két nappal később azonban már Gore volt felül. Hasonlítsuk össze ezt a Zogby kutatásával amely csak 4 illetve 2 ponttal változott ugyanezen időszakban. Miért az eltérés? Az eltérés oka az hogy a Gallup és a Zogby mást és mást kutat. A Gallup inkább a mindennapi ingadozásokat próbálja mérni míg a Zogby éppen ezeket próbálja kiszűrni. Ahogy azt az intézet honlapján olvashatjuk a Gallup kifejezetten a napi változások minél pontosabb mérésére törekszik: "Célunk hogy a kampány által kiváltott reakciókat napi szinten ragadjuk meg." A Gallup eredményei azt mutatják hogy a szavazók húsz százalékának igen változékony a véleménye: "A szavazók jelentős részének több mint 20%-ának nincsen határozott politikai véleménye így bármelyik nap előfordulhat hogy az egyik vagy a másik jelölt híveinek számában csökkenés áll be. A Gallup hagyja hogy a mintába került bizonytalan szavazók -- egyik nap demokraták másik nap inkább republikánusok - adatváltozást okozzanak. Frank Newport a Gallup főszerkesztője szerint ezek a kilengések a két párt eltérő intenzitását tükrözik. Egyszer a republikánus választók éreznek inkább hajlandóságot hogy elmenjenek szavazni máskor pedig a demokraták. Ezzel összefüggésben nő vagy csökken a Busht vagy Gore-t támogatók tábora. Más közvélemény-kutatók szerint ezek a változások inkább csak nehezítik a közvélemény pontos mérését. Ezért ők inkább néhány konstans segítségével dolgoznak -- mint például a politikai pártban való tagság -- mert így pontosabb megfigyelések készíthetők az egyéb tényezők vonatkozásában. Mi az egyes csoportokon belüli változást mérjük -- mondja Ed Goeas a Voter.com republikánus felmérését vezető közvélemény-kutató. "Ha azt látom hogy a fehér nők körében 10 pontos változás történt tudni akarom hogy ez megfelel-e a valóságnak" -- mondta Goeas miután első mintájuk jelentős republikánus második mintájuk pedig jelentős demokrata párti női szavazói többséget mutatott. Hasonlóképen Rich Morin a Washington Post felmérésének irányítója szerint a Gallup "nem a szavazók körében végbemenő valódi változásokat hanem a republikánusok és a demokraták viszonylagos érdeklődésében és lelkesedésében beálló változásokat méri." Vizsgáljuk meg a két elgondolás közötti különbséget. Morin és Goeas is merev modellt használnak a szavazók viselkedésének leírására. Feltételezésük szerint a Bushra vagy Gore-ra szavazók részarányában nem okoz valódi változást a bizonytalan szavazók választói magatartása. A két közvélemény-kutató konstansként kezeli a demokrata és a republikánus választók számának megoszlását. Ezért amikor olyan felméréssel találkoznak amelyben ez a megoszlás változó módjára hajlik egyik vagy másik irányba akkor elutasítják a kutatás eredményeit és a felmérés módszertani hiányosságával magyarázzák a jelenséget. Mondhatnánk hogy az általuk használt dichotóm konstans változóval dolgozó modell túlságosan merev. Ugyanakkor érvelhetnénk azzal is hogy a Gallup lágyabb modellje amely minden tényezőt változóként kezel -- olyannyira hogy eszerint bármely napon csakúgy beállhat változás az egyik jelölt választóinak számában mint a másikéban- túlságosan is kaotikus. Melyik modell jobb? Ez azonban nem tudományos hanem filozófiai kérdés. És egyben gyakorlati kérdés is. A CNN és a USA Today mindketten hírszolgáltatók. A Gallupnak azért fizetnek hogy minden nap naprakész adatokat állítson elő. Ha pedig a Gallup számai nem változnak akkor nincs hír sem amit közölhetnének. Ezért a Gallupot arra ösztönzik hogy minél lazábban szűrje adatait és hagyja hogy a bizonytalan választók passzátszele erre-arra fújja vitorláját. Másfelől Goeas professzionális választási kampány közvéleménykutató -- csakúgy mint partnere a Voter.com demokrata felmérését vezető Celinda Lake. Ők úgy tervezték felmérésüket hogy olyan adatok gyűljenek amelyekre a jelölteknek van szükségük szemben a hírszolgáltatók által keresett adatokkal. A kampányszervezők demográfiai csoportokra osztják a szavazópolgárok körét -- szakszervezeti tagok háztartásai fehér nők közép-nyugati országrészben élő katolikusok -- és ezeket a csoportokat célozzák meg reklámjaikkal és üzeneteikkel. Egy kampányfőnöknek szüksége lehet rá hogy az említett csoportokra egy konstans megoszlás alkalmazzon hogy íly módon nyomon követhesse az egyes csoportokon belüli változásokat. Melyik felmérés ad valós eredményeket? Az attól függ hogy mire akarjuk használni az eredményt. És következzen második filozófiai kérdésünk: Hány napig kell a mintavételnek tartania ahhoz hogy a közvéleményt pontosan felmérhessük? A Gallup minden este 400 embert kérdez meg. Mivel a CNN és a USA Today folyamatosan változó számokat akar ezért jelentéseit a 3 legfrissebb mintavétel átlagára alapozza. Ha Gore-nak jól ment három éjszakával ezelőtt de a mai este már Bushnak kedvez akkor a Gore-párti minta kiesik a háromnapos átlagból és helyette bekerül a Bush-párti minta aminek következménye képen Bush indexe nagyot ugrik. A Gallup honlapján található index azonban a 6 legfrissebb kérdezés eredményének átlagát is mutatja. Így az említett Gore-párti minta bennmarad a keverékben és valamelyest oldja Bush mai fellendülését és hasonlóképen Bush ma esti térnyerésének hatása még 5 napig érződni fog és így bizonyos mértékben tompítani fogja Gore következő fellendülését. Az eredmény egy sor kevésbé izgalmas és kisebb jelentőségű fordulat. A háromnapos átlag 1200 ember pillanatnyi véleményét tükrözi. A hatnapos átlag azt mutatja hogy a két folyamán hogyan vélekedett 2400 szavazó. Melyik számot vegyük komolyan? Ez attól függ hogy a legfrissebb hírekre vagyunk-e kíváncsiak vagy inkább általános képet szeretnénk kapni. Az általános kép mellett az szólhat hogy pontosabb előrejelzést nyújt. Az elnökjelöltek által megszerzett szavazatok a Gallup honlapja szerint egy "nem túl szilárd véleményre" alapulnak. "Egészen november 7-ig semmi sem készteti arra az amerikai szavazókat hogy határozott álláspontot foglaljanak el." Ennek ellenére a Gallup szerint felmérése arra szolgál hogy megmutassa melyik jelölt nyerne ha "a választásokat a mai nap tartanák". A Gallup szerint Bush támogatottságának az első nyilvános vitát követő hirtelen fellendülése például arra utalt hogy "amennyiben a választásokat a vitát követő néhány napban tartották volna úgy Bush került volna ki győztesként javarészt annak köszönhetően hogy az őt támogató szavazók hajlamosabbak lettek volna elmenni a szavazásra". Ha azonban a szavazókban egészen a szavazás napjáig nem alakul ki szilárd állásfoglalás egyik jelölt mellett sem akkor a mai nap adataiból egyáltalán nem következtethetünk arra hogy a választásokat Bush nyerte volna meg ha a "választásokat a mai nap tartanák". A választásokat ugyanis nem ma tartották -- és ha mégis ma tartották volna akkor a szavazók arra kényszerültek volna hogy ingadozó véleményeiket határozott döntéssé alakítsák amely döntés lehet hogy a mai véleménytől eltérően alakul. Minden közvélemény-kutató retteg a statisztikai torzítástól. A statisztikai torzításnak két fajtája is lehet: passzív és aktív. Passzív torzulás akkor jön létre amikor a vizsgált minta nincs jól súlyozva. Ha fehérek szomszédságában lakunk és a szomszédainknak tesszük fel kérdéseinket nem jutunk elég fekete válaszadóhoz. Lépéseket kell tennünk annak érdekében hogy biztosak lehessünk abban hogy 1. a feketék valós részarányukban jelennek meg a mintánkban 2. a feketék számának súlya eléri a mintánkban a valós arányokat. Például ha feleannyi feketét kérdezünk meg mint amennyit meg kellett volna kérdeznünk duplázzuk meg minden fekete kérdezett válaszát így érve el a megfelelő válaszarányt. De hogyan állapítható meg a megfelelő részarány? A legjobb megoldás az ha minden egyes demográfiai csoportot -- nők spanyolok idősek -- a népszámlálás adataihoz igazítunk. De mit tegyünk akkor ha olyan embereket szeretnénk megkérdezni akik valószínűsíthetően részt is fognak venni a szavazáson? Nem kellene-e a fekete válaszadók százalékát a választás napján valóban az urnához álló feketék arányához igazítani inkább? És ezt a százalékot hogyan állapítsuk meg? Használjuk talán a legutóbbi választás eredményeit vagy inkább a szavazókörzetekben külön-külön regisztrált részvételi arányokat? És hány szavazás eredményét vegyük számításba? Hogyan frissítsük a korábbi adatokat annak érdekében hogy minél pontosabban megközelítsük az ez évi szavazáson várhatóan kialakuló fekete részvételi arányt? És milyen következménnyel jár ha mondjuk felülbecsülöm a fekete szavazók ez évi arányát és a kutatásomban túl nagy súlyt adok a válaszaiknak? Hát így alakíthatjuk a passzív torzulást aktív torzítássá. A Gallup és a New York Times / CBS közvélemény-kutatása minimális súlyozással dolgozik amelyet a választási nyilvántartás alapján alakított ki. Ezzel szemben Goeas és Zogby szűrőiket és súlyaikat az általuk a különböző demográfiai csoportokra kiszámított várt szavazati arányokhoz igazítják amely arányokat az elmúlt választások eredményei a jelenlegi szavazó-nyilvántartás és egyéb hasonló tényezők felhasználásával számítottak ki. Egy olyan felmérés amely a választási nyilvántartás helyett inkább a várt részvételi arányhoz igazítja súlyait és szűrőit inkább az idősebb választópolgárok a magasabb képzettségűek a fehérek a férfiak és a nem szakszervezeti tagok háztartásainak véleményét részesíti előnyben. A súlyozás már magában is gyökeresen megváltoztathatja a felmérés számadatait. A Post forrásai szerint néhány nappal ezelőtt a Zogby által alkalmazott súlyozás Bush 4 pontos vezetését Gore 4 pontos előnyére változtatta. A probléma tehát nem az ideológiai elfogultság. A súlyozás ugyanilyen könnyen elbillentheti a mérleget az egyik vagy másik irányba. A probléma az hogy a szűrőket és súlyokat nem magába az a megkérdezés folyamatába építik be hanem inkább a megkérdezést megelőző és követő lépésekbe. Az hogy valaki milyen eséllyel kerül be egy ilyen felmérés mintájába és hogy a megkérdezett válaszai milyen súlyozást kapnak a begyűjtött adatok értékelésekor nagyban függ attól hogy a felmérést végző kutatónak milyen elképzelése van az ez évi választások részvételi arányát illetően. A közvélemény-kutatók azonban ezt az alapfeltételezésüket rendszerint elmulasztják az újságban közzétett napi indexhez mellékelni. "Minden alkalommal amikor a kutató egy újabb súlyt vesz fel számításaiba fennáll a veszély hogy az eredeti adatokat eltorzítja. Minden ilyen eset újabb ismeretlent szül" -- mondta Goeas. Tehát melyik kutatásra bízzuk magunkat? Arra amelyik minimális vagy inkább amelyik maximális számú szűrőt és súlyozást használ? Ez attól függ hogy milyen típusú torzítástól tartunk jobban. Ebben az évben leginkább a párttagság szerinti súlyozás körül alakult ki vita. A republikánusok ugyanis azt az előrejelzést adták hogy ez évben több republikánus párti szavazóra kell számítani mint az elmúlt választások során. Mit tehetnek a közvélemény-kutatók? Fogadják el a republikánusok feltételezését vagy maradjanak inkább a demokratáknak kedvező korábbi választási eredményekre alapozott előrejelzéseknél? A súlyozás rendszerint a közvélemény-kutató védelmét szolgálja. A Zogby például azzal érvel honlapján hogy felmérései azért pontosabbak a többinél mert a mintavételezéshez pártpreferencia alapján vett súlyozást használ ami "biztosítja hogy mintánk mentes mindenféle rejtett demokrata elhajlástól". Mike Kagay a New York Times felmérésének szerkesztője azonban egyetért Frank Newporttal a Gallup Poll főszerkesztőjével abban hogy a pártpreferencia -- szemben a nemmel vagy az etnikummal -- túlontúl változékony fogalom ahhoz hogy megbízhatóan mérhető vagy nyomon követhető legyen. Tehát azon túlmenően hogy melyik fajta torzítás -- aktív vagy passzív -- ellen kell fellépni a közvélemény-kutatók között még az a filozófia nézeteltérés is fennáll hogy a párttagság vajon inkább vonás vagy csak vélemény. Kívánjunk nekik sok szerencsét a probléma megoldásához. A közvélemény-kutatók között persze számos egyéb a színfalak mögött lezajló viszály keletkezik. A Zogby azzal ejti kétségbe kollegáit hogy kérdezéseit nap közben végzi. Goeas azzal okozott döbbenetet hogy pénteken és szombaton nem folytat kérdezést mert ezeken a napokon a legnehezebb elérni a házas--gyerekes szavazókat. Felmerül tehát a kérdés hogy melyik kutató módszere ad pontosabb eredményt? Ezt azonban még a választás valódi kimenetele sem fogja eldönteni. Minden közvélemény-kutató tartogat egy-két adut a zsebében arra az esetre ha szükségesnek tűnne az adatok utolsó pillanatban történő plasztikázása. Emelheti vagy csökkentheti a részvételi arány előrejelzéseit. Vagy egyszerűen változtathat egy keveset a súlyokon amint azt egyik-másik közvélemény-kutató már meg is tette az idei kampány során. Tizenkét évvel ezelőtt amikor a Hotline-nál dolgoztam a felmérésünk utolsó három napjának átlagolt eredménye eltévesztette a választások valódi eredményét. Mi ekkor egyszerűen hozzávettük az átlaghoz a 4. nap eredményeit és büszkélkedtünk hogy az utolsó 4 napra számolt mozgó átlagunk hajszálpontosan eltalálta a választás eredményét. Hiába a szemfüles közvélemény-kutatónak sosem kell bocsánatot kérnie.
|
|
