|
|
||
|
|
5. Történelmi és Más Sztereotípiák Azzal hogy "a magyarok végül mindig minden helyzetben feltalálják magukat" és hogy "megvan bennünk a tehetség hogy Európa legsikeresebb nemzetei közé emelkedjünk" a lakosság szinte egésze egyetért (88%-85%).
A lakosság több mint kétharmada azt is elfogadja hogy "megvan bennünk az önbizalom és az akarat hogy Európa legsikeresebb nemzetei közé emelkedjünk" és azt hogy "a közös cél érdekében össze tudunk fogni és el tudjuk érni céljainkat" illetve hogy "az elmúlt tíz év szükséges volt ahhoz hogy egy jobb Magyarország jöhessen létre". Az azonban hogy "a magyarok alapvetően rosszkedvűek és pesszimisták és ez az egyik legfőbb akadálya elorejutásunknak" és az hogy "a magyarokat jellemzi a széthúzás és az hogy nem képesek összefogni a közös célokért" már ugyanannyian utasítják el mint amennyien egyetértenek vele. Az emberek közel kétharmada bízik abban hogy a következő egy-két évtizedben Magyarország felemelkedik a világ legsikeresebb nemzetei közé. A diplomások és nagyobb vidéki városokban lakók között az átlagosnál nagyobb arányban vannak optimisták a jövőt illetően.
Azzal a kijelentéssel hogy "Magyarország volt ezer éven át a Nyugat védőbástyája ezt soha sem (most sem) hálálták meg nekünk" 1993-ban a lakosság kétharmada értett egyet ma valamivel többen. Az hogy Magyarország sorsának alakulásáért a "mostoha történelem" a felelős mélyen gyökerezik az emberek vélekedésébe: Ma és hét évvel korábban is tíz emberből nyolc egyetért azzal a véleménnyel hogy a magyar különösen tehetséges nemzet, de a történelem nagyon mostohán bánt velünk Mint látható ezek a részben már a 17. században kialakult majd a Romantikában felerősödött látomások Magyarország balsorsáról és hősi szerepérol ma is élénken élnek az emberek tudatában. Mégpedig a fiatal nemzedékek a budapestiek vagy a diplomások tudatában éppúgy mint az idősebb nemzedékek a falun élők és az általános iskolát végzettek tudatában. (Szerény eltérés csak a "Többet szenvedtünk mint mások" megállapításnál van; ezzel az idősebbek falusiak és az általános iskolát végzettek közül valamivel többen értenek egyet.) Komoly további elemzésre szorul az hogy vajon milyen szerepe lehet ezeknek a hagyományos országképeknek ma egy pozitív országkép kialakításánál. Mert például a "védőbástya" kép nem a mi monopóliumunk: a lengyel a román az észt a lett a litván nemzeti mitológiáknak is része. A "mostoha sorsú" mindenki másnál többet szenvedett nemzet panaszkodó önsajnáló jellegű és ennek a most kialakuló világban amely csak a sikert értékeli nincs jó piaca. Különösen elgondolkoztató az hogy az emberek többsége még mindig a rossz tragikus "Sorsot" hibáztatja bajainkért s csak az emberek alig egy negyede gondolja azt hogy "Mi vagyunk a felelősek történelmünkért" Korábban említettük már (lásd a 4.1-es fejezetet) hogy bizonyos sztereotípiák mintha elhalványulnának. ("A magyar ember lusta?") De tegyük ehhez hozzá azt hogy nem szükségszerűen és nem mindegyik. Mert például a történeti sztereotípiák "Magyarország sokat szenvedett ország" Magyarország fényes múltú ország Magyarország szép tájakban gazdag ország még ma is élnek a magyar társadalom tudatában még a legfiatalabb nemzedékek tudatában is. Az országot jellemző tulajdonságok közül a leggyakrabban választott három tulajdonság ilyen sztereotípia. Messze megelőzik az összes többi tulajdonságot! Ez nagyon elgondolkodtató. Hogyan lehetséges az hogy épp e három történeti sztereotípia jellemzi a legerősebben az országot függetlenül attól hogy honnan nézzük: a szegények vagy a gazdagok az alacsony vagy a magas iskolai végzettséguek a fiatalok vagy az idosek a falusiak vagy a fővárosiak szemszögébol? Három olyan tulajdonság amelyeknek valóságtartalma csekély érzelmi tartalma viszont nyilvánvalóan nagyon nagy. Tudjuk hogy minden nemzet sokat szenvedett történelme során s vannak köztük szerencsésebbek és szerencsétlenebbek. Nemzetközi összehasonlításban és tárgyilagosan szemlélve Magyarország a középmezőnyben helyezkedik el. Nem tartozik a különösebben szerencsés nemzetek közé (Ausztria Svájc Hollandia Anglia USA) de nem is gyötörte meg a történelem annyira mint mondjuk az oroszokat ukránokat lengyeleket szerbeket vagy albánokat. A "fényes múlt" és a "sokat szenvedés" bizonyos fokig ellentmond egymásnak. "Szép tájak" tekintetében pedig valószínűleg még csak az európai középmezonyben sem vagyunk bármennyire is kedvesekis lehetnek nekünk Magyarország szelíd füzesei dombvidékei vizei. A fényes múltú és "sokat szenvedett" ország kettőssége valószínűleg sok nép szívében ott él. S hogyne látnák az emberek "szépnek" szüloföldjük tájait.
|
|
5. Történelmi
sztereotípiák
