|
Dr. Münnich Iván:
Korrupciókutatás
Az Országos Kriminalisztikai Intézetben
illetve koordinálásával
2000 folyamán a következő témákat kutattuk a korrupcióval
kapcsolatban:
Előfeltevések:
A tanulmányok elkészítésénél figyelembe vettük a következő
tudományos szintű
ma már mindenki által elfogadott tényeket:
- a korrupció fogalma
közvéleményi tartalma
társadalmi
beágyazottsága - időben változik egy adott kultúrán belül
is és természetesen annak jogrendje is követi a változásokat
jogszemélyi megfogalmazásaival
törvénykezési gyakorlatával
büntetési tételeivel és azok indoklásaival
- a korrupció
mint a társadalmi - gazdasági - politikai
élet negatív szegmense gyakorlatilag "időtlen-idők óta"
él
szerves részeként az adott kultúráknak és államformáknak
- a korrupció nem speciális magyar jelenség
- az ún. globalizáció világában a korrupció sem ismer határokat
nemzetközi nézeteket öltött és nemzetközi kapcsolatok létét
tételezi fel
- a korrupcióellenes kampányok hatékonysága általában alacsony
színvonalú és csak a ma már gyakorlattá váló nemzetközi
kooperáció jelenthet változást
- még előttünk áll a hazai korrupciós jelenségek elleni
harc kidolgozása
legelőrehaladottabb fázisban a törvénykezés
áll.
Célkitűzések
A tanulmányok a magyar helyzet diagnózisához kívánnak hozzájárulni
mégpedig a konkrétság igényével. Körbejárják a jelenséget
olyan technikák segítségével
amelyek a korrupció elleni harc
hazai és nemzetközi programjához érdemleges adalékokkal járulhatnak
hozzá.
Tisztában vagyunk az ún. reprezentatív minták nagy elemszámán
végzett közvélemény-kutatások eredményeinek értelmezési korlátaival
a "lekérdezési eljárások" nehézségeivel
a negatív jelenséggel
kapcsolatban fellépő válaszadói elhárításokkal
a korrumpáló
és korrumpált szükséges érdekegybeeséséből fakadó cinikus
szövetség feltárásának szinte megoldhatatlan feladatával
az érintett intézmények önvédő reakcióival és a kutatást nehezítő
számos más tényezővel.
Az általunk górcső alá vett jelenségek elemzései a konkrétság
hozamával kecsegtetnek.
a) az esettanulmányok
aprólékos pontossággal végig követik azt a folyamatot
amelyben
az igazságszolgáltatás "malmai lassan őrölnek". Felismerhető
hogy olyan jelenségek regisztrálása történt meg
amelyek a
gyakorlatban működő szakemberek számára evidensek
hiszen
nap mint nap látják
bonyolítják az ügyeket. Idáig a probléma
az volt
hogy tapasztalataikra senki sem volt kíváncsi
véleményük
megformálására senki sem tartott igényt
az ún. tudományos
érdeklődés nem terjedt ki a tapasztalattal rendelkezők megkérdezésére.
A tudományos szempont érvényesítése a mi esettanulmányainkban
többek közt azt jelentette
hogy a folyamatot egységében ragadták
meg
nyilvánvalóan regisztrálva az eljárások szerteágazását
olykor egymástól független párhuzamos bonyolítását
a nyomozati
irányok bizonytalanságát
az ítéleti eljárás nehézségét a
törvényi kategóriák olykori tisztázatlansága miatt stb.
b) ide az európai törvénykezésre történő kitekintésünket
értelemszerűen az az igény hozta létre
hogy a korrupció nemzetközi
vonatkozásai (globalizáció
törvénykezés
stb.) a jogharmonizációs
törekvések fejlődésében megtaláljuk a "helyünket"
jelöljük
meg a részvételünk fontos állomásait
azért hogy egyértelműen
tisztázzuk saját magunk számára
hogy milyen feladatok várnak
ránk
amelyek kikerülhetetlenek az Európai Unióhoz történő
csatlakozás során. A tanulmány is egyértelművé teszi
hogy
az európai jogrendszerhez való csatlakozásnak csak egyik szegmense
a korrupció elleni harcnak az igazságszolgáltatás kompetenciájába
eső terület.
Néhányat kiemelnénk:
- csatlakoznunk kell a "közösségi vívmányokhoz"
az európai
államokat összekapcsoló jogok és kötelezettségek rendszeréhez
- átvesszük és nem mérlegelhetjük ezeknek a dokumentumoknak
a ratifikálását
hiszen a tényállások egyhangú döntések
alapján születtek
- kötelezően csatlakozunk a nyilvánosságra hozott következő
témákat érintő dokumentumokhoz (pl. csalás
korrupció
szervezett
bűnözés
bűntényekben való együttműködés
stb.)
- az EU-dokumentumokból természetesen következmények származnak
a hazai jogalkotásra is
- így egy év alatt teljesíteni kell a csalás elleni egység
kialakítását
- az igazságszolgáltatás teljesítő képességének fokozását
a szervezett bűnözés és a korrupció elleni küzdelmet
- az EU pénzügyi érdekeink védelméhez való hozzájárulását
- a jogi személy büntető és más jogi felelősségének rendezését.
Tisztában kell lennünk azzal is
hogy az EU a büntetőjog
területén is közvetlenül számunkra is kötelező törvényeket
alkot.
c.) A korrupció jelenségének diagnózisához nyilvánvalóan
alapvető információs bázist jelentenek a bírósági
rendőri
ügyészségi statisztikák. Azt
már eddig is tudtuk
hogy a félmilliós bűncselekmények tömegében
a statisztikák szerint a korrupciós jellegűek lényegében elenyészőek.
Minden szakértő egyetért abban
hogy a hivatalos statisztikák
nem tükrözik a valóságot
lényegében senki sem ismeri pontosan
a nagyságrendet. A statisztikák segítségével nem ismerhetjük
meg biztosan a volument
de bizonyára a rendelkezésünkre álló
adatok elemzéséből sok értékes gondolat "fejthető" ki
amelyek
a jelenség megítélésében és kezelésében rendkívül hatékonyak
lehetnek.
Fontos megállapításunk
hogy mivel a korrupció szerves része
a társadalmi-gazdasági életnek
de szerves része a kriminalitás
világának is
ezért csak a többi bűncselekmény kategóriával
összekapcsoltan nyerhet értelmezést pl. az
hogy az erőszakos
bűncselekményekhez viszonyítva elenyésző számban jelenik meg
a mindennapi életben vagy a statisztikailag regisztrálható
valóságban
. Dinamikáját
átalakulását
történetét a különböző
bűncselekményekkel összefüggésben tudjuk megérteni.
Az is figyelemre méltó gondolat
megfontolás
hogy a visszaszorításra
irányuló akciók
önmagukban a korrupcióra koncentrálva
nem
lehetnek hatékonyak. Szisztematikus
a társadalom mentálhigiénéjét
karbantartó programokra van szükség
amelyek következményeikben
hosszú távra érvényesek
nem kampány jellegűek
nem a tűzoltásra
szorítkoznak és nem kötődnek politikai választási alkukhoz.
Néhány érdekes tendenciára fel kell hívnunk a figyelmet:
- a közélet tisztaságával kapcsolatos bűncselekmények száma
jelentősen ingadozik
ami talán a rendőrség aktivitásával
vagy egyéb a szociális életben lezajló eseménnyel hozható
összefüggésbe.
- általában a bűncselekmények száma folyamatosan növekedett
a korrupció esetében az ingadozás kimutatható
de ez lényegesen
sosem tér el az évi 800-tól
- más bűncselekményektől eltérően ez a fajta nem növekedett
a rendszerváltás után
- a korrupció biztosan növekszik
de ezt a statisztikák
nehezen követik
pedig egyértelmű
hogy újabb és újabb elkövetési
formák léptek életbe
- a korrupciós bűncselekmények bizonyára visszavezethetők
a rendszerváltás előtti időszakból örökölt társadalmi attitűdre
- amely egyrészt a közgondolkodásra vonatkozik
másrészt
az intézményrendszerek sajátos szokásrendszerére
- a rendszerváltozás után a privatizáció
az ellenőrzés
hiánya
a kárpótlás és más jelenségek és folyamatok is lehetőséget
teremtettek a korrupcióra.
Ma már nem tudjuk pontosan
hogy az önkormányzati vezetők
egyszerűen tékozlóan bánnak a reájuk bízott vagyonnal
vagy
már korruptak
esetleg gyanútlanok vagy csak tudatlanok.
d.) A korrupció jelenségének egyik mérőműszere
a sajtó nyilvánosság. Fontosságát kiemeli
hogy a tömegtájékoztatás
nemcsak informál
hanem vélemény befolyásoló ereje is van.
Az általunk készített tanulmánylényegében
az írott sajtóban megjelentekre támaszkodik. Mint a közölt
statisztikák is jelzik
a téma igen gyakori
tudósítások sokasága
került publikálása az ilyen típusú kriminalitásról
jellegéről
a viselkedésről
állami intézkedésekről
azok tervezetéről.
Szerencsére mindig negatív jelenségként kezelik
amelyet még
tolerálni sem lehet. Az emberek szigorú büntetést várnak és
nyílt intézkedéseket - tükrözi a sajtó.
A közvélemény támogatja a büntetőjogi fenyegetés erősítését
és a felelősség érvényesítését.
A sajtóban is megjelennek olyan közlemények
interjúk szakemberek
szájából is
amelyek a korrupció definíció nehézségéről szólnak.
Ez az olvasónak csalódást okoz
azt látja
hogy mellébeszélnek
és a bűnt sem követi a megérdemelt büntetés.
A "kenőpénzzel" a sajtó nem tud mit csinálni
csak tudomásul
veszi a panaszt
hogy létezik.
A sajtó pontosan követi a korrupcióval kapcsolatos társadalmi
igényeket
pl.:
- a Közbeszerzési Döntőbizottság működése
- a Transperency International Magyarországi Egyesületének
képviselőjének együttműködési megállapodása a főpolgármesteri
hivatal átvilágításáról (egyesület: Népszava Városház korrupció).
- Tiszta Kezek Magyarországért Mozgalom
- Az állami vezetés optimista megnyilvánulásától is tájékoztatást
kaptunk.
- Nyilvánosságra került a Pénzügykutató Rt. tanulmánya is
amely nevesítette a veszélyeztetett intézményeket is (pl.
APV Rt
bankok
pártok
stb.).
- Külön téma volt a fegyveres rendvédelmi szolgálatok korrupciós
helyzete.
e.) A korrupció szakbiográfiája
tényleges mérőeszköze a jelenségvilág méreteinek
minőségének.
Az ún. véleményformáló közeg
a tudósok sokasága. A téma felmerülése
a tudományos világban jelzi a probléma nagyságrendjét
fontosságát.
A hivatásos gondolkodók involválódása súlyos társadalmi problémáról
tanúskodik. Szakértői tanulmányok sokasága. jelent meg
konferenciák
szerveződnek. Mindezek a társadalmi öngyógyító reakciójának
a markáns jelzései.
A bemutatott tanulmányok rövidített elemzései útmutatók a
tudós érdeklődéséhez
olvasmányos jellegük miatt azonban a
laikus is hasznosan forgathatja őket
különösen ha gyakorlati
akciók tervezéséhez keres "ideológiai" hátteret.
Szakmai meggondolásaink
Szakmai meggondolásaink során messzemenően támaszkondtunk
Hámori Balázsnak a korrupcióval kapcsolatos gondolataira
felvetéseire (Hámori Balázs: Érzelemgazdaságtan. Kossuth
1998.).
A korrupció természete:
a korrupció operatíve mindig két személy között jön létre
ilyen értelemben a szociálpszichológia világába tartozik.
A korrupció elleni harc célja és ideája:
- olyan társadalmi mentálhigiénés állapot megteremtése
amely támogatja a szabályozó jogszabályokat
intézkedéseket
és amely mozgósítja az emberek többségét
hogy aktívan vegyenek
részt ezen jobbító szándékú törekvésekben
- olyan közgondolkodás kialakítása amelyben a korrupció
elítélt jelenség és amelyben az elkövető egyén nem kap felmentést.
A korrupció definíciója
OPERATÍV MÓDON: áruba bocsátott döntési kompetencia.
TUDOMÁNYOS SZINTEN:
- a hivatali hatalommal való visszaélés magánnyereség elérése
céljából.
- szűkebb értelemben
az állami vagy önkormányzati hivatalnokok
visszaélése a megbízó (az állam vagy önkormányzat) javaival
pl. engedélyek
igazolványok
pénzügyi kedvezmények
állami
megrendelések.
(Kaufman és Siegelbaum)
- ha a gazdasági élet kulcsfigurája törvénytelen módon pénzhez
vagy annak megfelelő természetbeni juttatáshoz jut
- a megvesztegetett egyén egy másik személy vagy szervezet
érdekében cselekszik
mégpedig éppen egy általa hivatalból
képviselt egyén vagy szervezet érdekével szemben!
- azaz diszkrecionális
önálló
ellenőrizetlen de lényegében
igazi döntési hatalommal rendelkezik.
(Susan Rose-Ackerman)
Ezt a definíciót ki lehet terjeszteni minden olyan szituációra
ahol tulajdonos - alkalmazott viszony áll fenn
hiszen az
alkalmazott becsaphatja a munkaadóját. Pl. az ügyvéd-kliens
cégtulajdonos-menedzser
bróker-befektető.
Megjegyzés: a korrupció kitüntetett területe a közbeszerzés
de számításba jön minden olyan élethelyzet
amelybe az állam
intézkedésekkel avatkozik be
pl. adóztat
katonai sorozást
ír elő
stb.
Ha ezekben az esetekben a törvény alkalmazására hivatott
személyek túlságosan szabadok
vagyis a "jóindulatuk" nem
korlátozott
akkor könnyen megvesztegethetővé válnak.
A bürokraták korrupciós lehetőségei elsősorban a szabályozatlanság
pontatlanságaiból fakadnak
a kiskapukból
a kivételekből
a különleges esetekből
amelyekre "érdekes" módon a törvények
nem vonatkoznak.
JOGI DEFINÍCIÓ: korrupciós tényállásként a következőket szokták
a közélet tisztaságával kapcsolatos bűncselekményként megjelölni:
- hivatali vesztegetés
- gazdasági vesztegetés
- befolyással való üzérkedés.
A KÖZVÉLEMÉNY-KUTATÓK KUTATÁSI GYAKORLATÁBAN a következők
közel állnak a korrupcióhoz:
Vásárhelyi Mária vizsgálatában (Szociológiai Szemle 1998.
4.)
- borravaló
- paraszolvencia
- protekció
- ajándékozás
- nepotizmus
A Gallup-féle korrupciós kérdőív a következő viselkedésformákat
vizsgálja:
- borravalózás
- hálapénz adása a háziorvosnak
- köztisztviselő kisebb bűncselekményt követ el
hogy előnyhöz
juttassa családtagját
rokonát
barátait
- köztisztviselő kisebb ajándékot fogad el a kliensétől
- köztisztviselő csak akkor intézkedik
ha "hálapénzt" kap
- az állami
önkormányzati szerződéskötést személyes kapcsolatok
határozzák meg
- a munkahelyi felvételkor meg kell vásárolni a döntést
hozó hivatalnokot
- támogatót kell találni
ha valaki el akar valamit intézni
- a hivatalnok vagy politikus elnézi
tolerálja a szervezett
bűnözők aktivitását bizonyos kompenzáció esetén.
*
Értelmezéseink "ideológiai" háttét esettanulmányaink is alátámasztják.
Vilfredo Pareto pl. azt mondja
hogy az ember erőfeszítései
két különböző módon hasznosulnak: megcélozhatják a gazdasági
javak előállítását
de törekedhetnek a mások által létrehozott
produktumok megszerzésére is. Vagyis a gazdasági tevékenység
egyik formája az erőszak
a agresszivitás
a törvényes
az
illegalitás
a fenyegetés
a zsarolás
stb.
A lopás
a rablás
a zsarolás
a sikkasztás
a korrupció
gyakorlatilag mindig és mindenhol bűncselekménynek minősül
minden társadalom intenzíven
kétségbeesetten védekezik ellenük.
Az egyén problémáját az okozza
hogy az áldozat vesztesége
sokkal nagyobb
mint a támadó nyeresége.
Pl. az orgazda olcsóbban veszi meg a lopott árut. Ezen kívül
az állam is veszít
hiszen nem kerül sor adózásra. Ha kialakul
egy olyan helyzet
hogy a kemény munkával létrehozott javakat
bármikor elvehetik
akkor csökken a vágy arra
hogy a legalitás
szabályait betartsák. Ezt elkerülendő
az állam elemi érdeke
hogy szembeszálljon a bűnözés burjánzásával.
A kriminalitást visszaszorító törvények megteremtése - paradox
módon - még a bűnözőknek is érdekük
mert ha "mindenki" követhet
el megtorlatlanul bűncselekményeket
akkor a profi bűnözőknek
is résen kell lenniük
hiszen hiába szerezték meg pl. a pénzt
vigyázniuk kell
hogy egy másik érdekcsoport ne vegye el tőlük.
Persze a profi érdeke a szigorítás már csak azért is
hogy
az alvilág szereplői is szelektálódjanak. A potenciális bűnözők
egy részét a várható büntetés és annak nagysága visszatarthatja.
A gazdaságpszichológia új gondolkodásmódja szerint
az erőszak
a törvénynek csalárd kijátszása nem valami különlegesség
hiszen a gazdasági élet racionalitásában konkrétan érvényesül.
Ez azt jelenti
hogy az antiszociális tevékenységben a
normális gazdasági életben is "érvényes" racionális választási
elvek érvényesülnek.
Pl. törvénysértéssel nagy haszonhoz juthatok
de veszíthetek
is ha elkapnak.
Az ember mérlegel
ha választania kell
mégpedig azon az
alapon dönt
hogy összehasonlítja a várható hasznot.
A bűnöző ember választhat
de ez a döntése egy bizonyos társadalmi
klímában történik
amely pl. bizonyos bűncselekmény-fajtáknak
kedvez
így a korrupciónak egy adott szituációban. Esetleg
eltekinthet minden morális kényszertől.
A rendszerváltás idején
a fellazult jogi és morális követelmények
világában a döntésekben a legális és illegitim megoldások
választásában
a nyers kendőzetlen financiális megfontolások
játszották a legnagyobb szerepet.
Az is felismerhető
hogy a sikeres életvezetési stratégiát
egyre többen igyekeznek utánozni. Pl. ha látják
hogy anyagi
javakat lehet szerezni
mert a hivatalnokok korruptak
akkor
egyre többen próbálkoznak megvesztegetéssel.
Bizonyos tapasztalatok arra utalnak
hogy Kelet-Európában
az emberek egy részének
főleg a gazdaság és a politika szereplőinek
kettős az életvezetése. Egyrészt legális foglalkozásuk van
de mellette folytatnak illegális jövedelemszerzést is. Az
egyik stabilitást ad életüknek
a másik pedig extraprofithoz
juttatja őket. De a bűnöző alvilág vezetői is hasonló szerepmegosztásban
élhetnek. Pl. az antiszociális módon megszerzett jövedelmüket
legális munkahellyel igazolják.
Arra is vannak spekulációk
hogy mekkora legyen a büntetés
mértéke
súlya
stb. A védekezés
a bűnözés elleni harc hihetetlen
sok pénzbe kerül (az apparátus bére
a bűnüldözők technikai
felszerelése
stb.). Elfogadható törekvés
hogy a büntetésnek
meg kell szüntetni azt a hasznot
amelyet a jogsértéssel meg
lehet szerezni. Ha viszont nincs pénz
akkor a leleplezés
is csökken (pl. kevesebb rendőrt lehet harcba vetni) és a
bűnözés korlátozhatatlanná válik.
A hazai közvélemény szerint a büntetés nem elég szigorú
tehát hatástalan
egyáltalán nem rettenti el az antiszociális
gondolkodásúakat. A nyereséghez képest többszörös nagyságrendbeli
büntetés eredményezheti csak
hogy visszatartó hatása legyen.
Így a lebukás kockázatát kevesebben vállalnák. Persze a profik
nem riadnak vissza a "tőke" befektetéstől
pl. drágább ügyvédekre
támaszkodnának.
A korrupció vonatkozásában vannak olyan felismerések
amelyek
azt jelzik
hogy a korrupcióra kiszabható büntetés mértéke
meghatározza a "csúsztatott pénz" nagyságrendjét. A korrumpálható
helyzetben lévő tisztviselők gondolatvilágába beletartozik
a következő:
- ha megismétli korrupt tevékenységét
akkor nagyobb büntetést
kap
ezért inkább csak néhány esetben fogad el hálapénzt
de akkor sokat
- ha viszont a lebukásnál a törvény aszerint ítélkezik
hogy mekkora összeget fogadott el
akkor sokszor
de kevesebbet
kér.
Az is felismerhető volt
hogy a korrupció korrupciót szül.
Ha például úgy jut hozzá valaki egy álláshoz az illető
hogy
lefizet valakit
akkor ezt a "befektetést" korrupt módon vissza
akarja kapni.
Azt is láttuk
hogy verseny van a hivatalnokok között
azért a pozíciókért
amelyekben illegális pénzhez lehet jutni.
A verseny nemcsak a hivatalnokok között van
hanem a "vevők"
között is. Különösen azokban a helyzetekben
amikor az állam
nem vesz részt a pénzforgalomban. Dönthet pl. a hivatalnok
olyan ügyben
amelyben az anyagi ellentételezés nem folyik
be a "kormányhoz". Ilyen eset
az amikor a tisztviselő olcsóbban
juttat valakit egy speciális engedélyhez. Így természetesen
eltorzul a versenyhelyzet
és arra serkenti a szereplőket
hogy ne a termelési költségeket racionalizálják
hanem a korrupciós
lehetőségekkel éljenek.
A korrumpáló és a korrumpált érdekazonossága miatt
e jelenség ellen nehéz küzdeni
mert leleplezése csak különleges
technikákkal
oldható meg. Sok közgazdász azt gondolja
hogy
mivel a piac liberalizálása szűkíti a korrupciós teret
ezért
csökkenhet a tényleges korrupciós akciók száma. A szabályok
szaporodása a bürokrácia növekedését jelenti
amely egyre
szövevényesebben és ellenőrizhetetlenebbül működik
kiskapuk
joghézagok keletkeznek és a személyiségükben is korrumpálhatóknak
egyre nagyobb lehetőségük adódik az ún. egyéni elbírálásokra.
Ezek a záró gondolatok jelzik azt az utat
amely a további
kutatások keretét
tematikáját határozzák meg. Ebben az irányban
az OKRI saját érdekéből fakadóan is kutatásokat szervez és
amelyekhez partnereket keres.
(Országos Kriminológiai Intézet
2000. október
30.)
|
