A Magyar Gallup Intézet 1998. október negyedik hetében – tehát közvetlenül az Önkormányzati Választások után – vizsgálatot végzett arról, hogy az emberek hogyan értékelik, mintegy 100 nap elteltével, az Orbán-kabinet eddigi tevékenységét.

A vizsgálat elemzésének első részét a Magyar Nemzet múlt szombati számában tettük közzé. A mostani cikk ennek az elemzésnek a folytatása.

Az emberek az Orbán-kormány első száz napját követően óvatos derűlátással tekintenek a jövőbe. Egy éves távlatban ugyan csak alig valamivel többen gondolják úgy, hogy családjuk anyagi helyzete javulni fog (28%), mint ahányan azt várják, hogy ez romlani fog (23%), de négy évre előre tekintve már sokkal többen várják azt, hogy családjuk anyagi helyzete javulni fog (48%), mint ahányan romlásra számítanak (19%).

A kérdésre válaszolók 59 százaléka általánosságban is inkább bizakodással gondol az elkövetkezendő négy évre. (Ez az arány négy évvel ezelőtt, a Horn-kormány 100 napja után, csak 41 százalék volt.)

Természetesen rendkívül nagy különbségek vannak az egyes pártok szavazótáborai között abban a tekintetben, hogy mennyire bizakodnak. Az MDF és a Fidesz minden 100 szavazója közül 89-90 bizakodik a jövőben. A kormánypártok jobboldali és baloldali ellenzékének hívei egyaránt kevésbé bizakodóak, de az SZDSZ szavazóinak 56 százaléka, a MIÉP táborának pedig 53 százaléka is inkább „bizakodóan” , mintsem „aggodalommal” néz a következő négy év elé. Az MSZP az egyetlen parlamenti párt, amelynek támogatói között lényegesen többen vannak a pesszimisták. Az MSZP szavazóinak csak 23 százaléka gondol „bizakodással” az elkövetkező négy évre.

Persze nem feltétlenül azért pesszimistább valaki, mert az MSZP szavazója. Ugyanilyen logikus és valóságos magyarázat lehet az is, hogy azért csatlakozik valaki az ellenzék szavazótáborához, mert borúsabbnak látja a jövőt, mint mások.

Az állampolgárok várakozásaira kilenc tényezővel kapcsolatban külön-külön is kíváncsiak voltunk.

Valamennyi kérdéskörrel kapcsolatban többen számítottak javulásra, mint romlásra. Egyedül a munkanélküliség alakulása volt az a terület, ahol a romlásra számítók aránya csaknem azonos volt a javulást prognosztizálókéval. A többi kérdéskör esetében sokkal többen vártak javulást, mint romlást.

A legtöbben az ország nyugati kapcsolataiban, a gazdasági helyzet alakulásában, a lakosság életszínvonalában és a közbiztonság alakulásában várnak javulást a következő négy év során.

 Mit gondol, a következő négy év során hogyan fog alakulni…

Kíváncsiak voltunk arra is, hogy hogyan alakult a lakosság bizalma az egyes intézmények iránt. A legmagasabb fokú bizalom továbbra is – ahogy már évek óta – az Alkotmánybíróság és a helyi önkormányzatok iránt nyilvánul meg.

Ami nagyon jelentős tendencia, az a demokratikus alapintézmények (az Alkotmánybíróság, a választott helyi önkormányzatok, az Országgyűlés és a demokratikusan választott kormány iránti bizalom fokozatos és erősödő növekedése az utóbbi két és fél évben. Az Országgyűlés iránti bizalom egy, az iskolai osztályzatokhoz hasonló ötfokú skálán 2,4-ről 3,3-ra nőtt. A kormány iránti bizalom 2,6-ról 3,4-re, a helyi önkormányzatok iránti bizalom 2,9-ről 3,5-re nőtt.

Ez a tendencia nem kötődik az új kormányhoz, koránt sem az Orbán-kabinet, vagy a Fidesz érdeme. A folyamat már 1996-ban elkezdődött. Éppen ez benne a figyelemre méltó. Az új demokráciák születését elemző szakértő politológusok szerint nagyjából a demokrácia megszületésének hetedik-tizedik évében (a harmadik választás körüli időszakban) következik be a demokratikus intézményrendszer „tudati beágyazódása”, amikor az emberek igazán kezdenek hinni abban, hogy a demokrácia gépezete valóban életképes és működőképes.

Nos, mintha ez alkalommal demokratikus alapintézmények „tudati beágyazódásának és megszilárdulásának” történelmi léptékű – a pártpolitikai szempontok felett álló – folyamatát sikerült volna tetten érnünk és dokumentálnunk a közvélemény-kutatás szerény eszközeivel.

Mindazonáltal nem árthat megvizsgálni, hogy fenyegeti-e valahonnan veszély a demokratikus intézményeket, vannak-e a magyar társadalmi közgondolkodásban olyan tendenciák, amelyek fenyegetést jelentenek a fiatal magyar demokráciára.

Ezzel kapcsolatban három olyan kérdést fogalmaztunk meg, amellyel azt kívántuk feltárni, hogy a nem-demokratikus tekintélyelvű gondolkodásnak mekkora a bázisa ma Magyarországon. Ez a három kérdés a következő volt:

Az alábbi ábrákon nyomon követhetjük, hogy a lakosság, illetve a négy legnagyobb párt szavazótáborai hogyan viszonyultak a három idézett kijelentéshez (a többi párt szavazótábora nem elég nagy ahhoz, hogy ilyen elemzést lehessen végezni velük kapcsolatban).

A három egyedi kijelentésre adott válaszokat matematikai módszerrel
– úgynevezett főkomponens analízissel – összegeztük. (Ez a módszer feltárja az egyes egyedi válaszok mögött megbújó, közvetlenül nem vizsgálható gondolkodásmódot, attitűdöt.) Nos, a három kérdésre adott válaszok együttes elemzése révén létrejött mutató – amelyet „politikai tekintélyelvűségnek” neveztünk el – élesen két részre osztja a magyar pártpolitikai mezőt.

Figyelmet érdemel, hogy a tekintélyelvű- , illetve demokratikus gondolkodásmód szerint elkülönülő pártok (a Kisgazdapárt és az MSZP egyrészről, illetve a Fidesz és az SZDSZ másrészről) pontosan keresztbe metszik a jobboldal-baloldal, illetve a kormánypártok-ellenzék megosztottságot.

A kormánypártok és az ellenzéki pártok között is éppen úgy találunk „demokrata” gondolkodásmódú szavazótáborokat, mint „tekintélyelvű” gondolkodásúakat. A Fidesz és az SZDSZ táboraira zömében a „demokrata” gondolkodásmód jellemző, míg a Kisgazdapárt és az MSZP szavazóit a lakosság átlagához képest inkább jellemzi a „tekintélyelvűség”.

A Fidesz szavazótábora azonban méretét tekintve jelenleg mintegy tízszer nagyobb az SZDSZ táboránál, az MSZP támogatóinak köre pedig körülbelül hatszorosa a Kisgazdapárténak. Ezért megállapíthatjuk, hogy a „demokrata” gondolkodásúak zöme ma a Fidesz táborában, a „tekintélyelvűek” többsége pedig az MSZP táborában található.

Természetesen nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényezőt, hogy a Kisgazdapárt és az MSZP szavazói átlagosan sokkal idősebbek, mint az SZDSZ vagy a Fidesz szavazói. Az idősebb emberek pedig természetesen tovább voltak kitéve az előző történelmi korszak hatásainak. Gondolkodásmódjuk ezért érthető módon jobban kötődik a „tekintélyelvű” tendenciákhoz.

A kormányalakítás utáni 100 napos időszak legnagyobb port felkavaró „ügyei” közé tartozott Simicska Lajosnak az Adóhivatal élére történt kinevezése, a miniszterelnök bejelentése egyes politikusok állítólagos megfigyeléséről, továbbá az előző kormány által kinevezett vezetők leváltása.

Ezzel a három témával kapcsolatban külön is feltettünk néhány kérdést az állampolgároknak.

Megkérdeztük tehát az embereket, hogy egyet értenek, vagy nem értenek egyet Simicska Lajosnak az APEH élére történt kinevezésével. Ezzel kapcsolatban az emberek 43 százaléka nem tudott véleményt nyilvánítani. Az MSZP szavazótáborában csak 19 százaléknak nem volt véleménye erről a kérdésről, a Fidesz szavazóinak körében viszont már 47 százalék kitért a véleményének kinyilvánítása elől.

A véleménnyel rendelkezők kétharmada (65 százalék) nem értett egyet ezzel a kinevezéssel és csak egyharmaduk értett vele egyet. Az egyet nem értők aránya az MSZP táborában 88 százalék, a Fidesz véleménnyel rendelkező támogatóinak körében pedig 47 százalék volt. Ez azt jelenti, hogy a teljes Fidesz szavazótábornak csak kevesebb, mint egyharmada (29 százalék) azonosult ezzel a kinevezéssel.

Arról, hogy egyes politikusokat állítólag megfigyeltek a parlamenti választásokat megelőző időszakban az emberek 70 százaléka hallott. Azok között, akik hallottak erről, 77 százalék úgy tudja, hogy a Fidesz politikusait figyelték meg, 22 százalék tud arról, hogy az MSZP politikusait is megfigyelték, 21 százalék véli úgy, hogy a Kisgazdapárt, 10 százalék pedig hogy az SZDSZ politikusai is a megfigyelések alanyai voltak.

A megfigyelésről értesülteknek 57 százaléka igaznak tartja, hogy egyes politikusokat megfigyeltek, 20 százalékuk viszont nem tartja ezt igaznak, 23 százalék pedig nem nyilvánított véleményt ebben a kérdésben.

A Fidesz szavazóinak már 68 százaléka igaznak tartja azt, hogy folyt ilyen megfigyelés és csak 7 százalékuk gondolja azt, hogy ez nem igaz (a többiek „nem tudom” választ adtak). Az MSZP szavazótáborában ezzel szemben csak 39 százalék tartja a megfigyelést valóságosnak, 41 százalék viszont nem hisz abban, hogy tényleg volt ilyen megfigyelés.

Egyes, az előző kormány által kinevezett vezetők leváltásával kapcsolatban az emberek 12 százaléka nem tudott, vagy nem akart véleményt nyilvánítani. A véleménnyel rendelkezőknek kereken kétharmada (66 százalék) egyet értett azzal, hogy az új kormány leváltott egyes, az előző kormány által kinevezett vezetőket. Az ezzel egyet értők aránya a Fidesz szavazói között 89 százalék, az MSZP szavazótáborában ellenben 71 százalék pont ellentétesen, nem értett ezzel egyet. Érdekes képet mutatnak az SZDSZ támogatói. Körükben pontosan ugyanannyian értenek egyet az új kormány által foganatosított leváltásokkal, mint ahányan nem értenek ezekkel egyet.

Melyek voltak Ön szerint az Orbán-kormány legfontosabb eddigi intézkedései – függetlenül attól, hogy Ön egyet értett-e ezekkel vagy sem?

(Előre megadott válaszlehetőségek nélküli, úgynevezett nyitott kérdésre
adott válaszokban szereplő válaszelemek száma)

Melyek voltak az Orbán-kormánynak azok az intézkedései, amelyeket Ön kifejezetten helyeselt?

(Előre megadott válaszlehetőségek nélküli, úgynevezett nyitott kérdésre adott
válaszokban szereplő válaszelemek száma)

Melyek voltak az Orbán-kormánynak azok az intézkedései, amelyeket Ön kifejezetten ellenzett, helytelenített?

(Előre megadott válaszlehetőségek nélküli, nyitott kérdésre adott
válaszokban szereplő válaszelemek száma)

 Ön szerint kik azok a politikusok ma Magyarországon, akiktől a leginkább várható, hogy előreviszik az országot?

(Előre megadott válaszlehetőségek nélküli, úgynevezett nyitott kérdésre adott
válaszokban szereplő válaszelemek száma.
Zárójelben a politikus iránti bizalom-indexe 100 fokú skálán.)