Mindehhez az utóbbi évben még egy dolog társult; az egyik országos napilap megbízásából kutatásokat – úgynevezett város-auditokat – kezdtünk végezni Magyarországon. Ezek a felmérések és az ezekhez kapcsolódó találkozások a vizsgált városok vezetőivel és különösen az önkormányzati választások eredményei azzal a tanulsággal szolgáltak számunkra hogy a nagyobb magyar városok vezetésének és lakóinak egyaránt hasznos eszközzel szolgálhatnánk önmaguk egymás és a városuk jobb megismerésében. Nem kell mást tennünk mint hogy a társadalmi auditok hagyományait lefordítsuk az üzleti jellegű vizsgálatok logikájára ahol a megismerés nem öncélú hanem éppenséggel egy adott szervezet eredményességének növelésének állítjuk azt a szolgálatába.

A Gallup szolgáltatásminőségi mércéje a piaci szervezetek esetében tehát a szolgáltatóhoz való lojalitás. A piacon a lojalitás a termékek minőségének árának és hasznának függvényében változik. Egy város esetében a minőség sokkal összetettebb kvalitás mely mégis megragadható. A piaci vizsgálatok egyik legfontosabb tanulságává az elmúlt években az vált hogy a termék a termelési folyamatok megértésével nem jósolhatjuk meg az adott termék piaci sikerét. Nincs az előállításnak vagy a terjesztésnek olyan 'objektív' mutatója ami jól jelezné előre a gyártó sikerét. Igaz ez a városokra is; a 'kemény' statisztikai mutatók vagy az egyes feladatokra szánt pénzmennyiség korlátozottan képesek előrejelezni hogy a lakói mit gondolnak az adott terület eredményességéről.

Ismerjük mindannyian David Ogilvy híres mondását hogy minden reklámkiadás fele kidobott pénz csak nem tudni hogy melyik fele az. Az önkormányzatok helyzete ennél sokkal súlyosabb hiszen kiadásainak nagy részének az eredményességéről egyáltalán nem tudnak képet kapni. A legvaskosabb költségvetési fejezetek; a közoktatás és az egészségügy teljesítményéről is csak kérdéses érvényességű visszajelzések érkeznek melyek lehetetlenné teszik a hatékony pénzköltést e szektorokban. Illusztrációként az orvosok számának az egészségügyi ellátással való elégedettséggel való összefüggését (?) mutatjuk be de bármely más kemény mutatóval kapcsolatban is hasonlóan 'összefüggéstelen' eredményeket kapnánk ha azt a szubjektív elégedettséggel hasonlítjuk össze.

A magyar közigazgatás hagyománya szerint ugyanakkor a városok sikere szinte kizárólag abban mérhető hogy bizonyos kitüntetett statisztikai mérőszámokban jól vagy rosszul teljesítenek. Ez nagyjából azt jeleni mintha a mosóporok sikerét a bennük található fehérítő mennyisége határozná meg. Bizonyos fehérítőmennyiség illetve orvos nyilvánvalóan elengedhetetlen a jó vélemény kialakulásához (és nem is állítjuk hogy az ilyen típusú adatok számontartása és elemzése nem lenne hasznos eszköz a városvezetés kezében) de azt végső soron számos 'puha' tényező együttese határozza meg; mint például a mosópor illata vagy az orvosok viselkedése. Ezek csakis a fogyasztó szemüvegén keresztül mérhető dolgok melyek mérése a piacon szükségesnek bizonyult ahhoz hogy megfelelő termékeket kínáljanak a fogyasztóknak. Ma már a városok minőségi szolgáltatókká válása nem valamiféle központi akaratnak való jobb-rosszabb megfelelés kérdése hanem a vezetőik későbbi sorsának fő meghatározója.

A Gallup abban szeretne segíteni a városoknak hogy a polgárok nézőpontjából ismerjék meg magukat és az általuk nyújtott szolgáltatások minőségét. Ebben a felfogásban pedig a minőség egy összehasonlítási folyamat eredménye nevezetesen hogy a fogyasztó összeveti az adott szolgáltatásra vonatkozó elvárásainak rendszerét azzal ahogyan ő látja azt hogy ténylegesen mit nyújtanak számára. Ezt általában "észlelt minőségnek" nevezzük.

1. a magyar önkormányzatiság közigazgatási szerepei és feladatai által támasztott követelményeknek
2. a városok belső nyilvánosságának szélesítéséhez fűződő kívánalmaknak és követelményeknek
3. az angolul 'community-based city management'-nek nevezett városirányítási elv támasztotta követelménynek mely a város közösségére építő és annak folyamatos visszajelzéseire támaszkodó városvezetést jelent
4. a várost szerkezeti/szervezeti mibenléte mellett élettérként is felfogó városszociológiai irányzat követelményeinek

A legtöbb ma ismert önkormányzati kutatás megelégszik azzal hogy az adott város vagy kerület lakosságának pusztán aktuális és speciális kérdésekkel kapcsolatban tárja fel a véleményét. Ennek bizonyos esetekben – ahogy később lesz is róla szó – megvan ugyan a létjogosultsága; de a Gallup megközelítésében a város egy olyan összetett rendszer amelynek egyes részelemeit nagyon nehezen lehet anélkül megfelelően górcső alá venni hogy ne vennénk tudomást az azokat környező struktúrák állapotáról.

Ezért a Gallup – megtartva a közvélemény-kutatások aktualitásból és gyors alkalmazhatóságából fakadó előnyeit is – ennél többre törekszik. A Gallup önkormányzati kutatásai során arra is választ kíván kapni hogy milyen az életminőség az egyes településeken.

A Gallup ezt a vizsgálatot melyet most részletesen bemutatni igyekszik Városi Életminőség Audit-nak hívja. A Városi Életminőség Auditok által megvilágított problémák kezelésére pedig gyors és hatékony teljesítménymérési eszközzel igyekszünk a városi vezetők rendelkezésére állni.

A Városi Életminőség Audit a mostani állás szerint egy járulékos előnnyel is szolgál az azt igénybe vevő települések számára nevezetesen azzal hogy a Magyar Gallup Intézet és a Magyar Nemzet című napilap együttműködésének köszönhetően ezen kutatások eredményei – a megrendelő önkormányzattal előzetesen természetesen egyeztetve – egész oldalas terjedelemben egy sorozat keretében megjelennek a Magyar Nemzetben.

Egy gyakorlati példával megvilágítva ez nagyjából úgy nézhet ki hogy mondjuk egy városrész egyöntetűen és erősen panaszkodik az orvosi ellátás minőségére. Ebben az esetben vagy nyilvánvaló hogy ennek mi az oka és ezt az önkormányzat megpróbálja – elnézést a szóviccért – orvosolni vagy szükség van ennek az alaposabb feltárására. Az utóbbi esetben a Gallup egy gyors telefonos vizsgálat lebonyolításával megpróbál segíteni a probléma gyökerének feltárásában és a városvezetés ennek fényében tehet bizonyos lépéseket. Ezek eredményességét vagy a következő átfogó audit keretében lehet lemérni vagy pedig – ennél valamivel objektívebb információt nyújtva – az intézkedéseket megelőző gyorsvizsgálatnak a megtett lépéseket követő megismétlésével.

A minta nagyságára vonatkozóan a megrendelő részéről megkívánt részletességű adatszolgáltatáshoz kapcsolódó megbízhatósági igények a mérvadóak. A kutatási adatok statisztikai megbízhatóságát a minta úgynevezett sztenderd hibájával másképpen konfidencia-intervallumával szokás jellemezni. A konfidencia-intervallum mutató (index) értékének alakulását a mintanagyság függvényében mutatja be a következő ábra.

A konfidencia-intervallum értékét úgy kell értelmezni hogy az adott mintanagyság mellett elvégzett vizsgálat révén kapott adatok 95%-os valószínűséggel maximum ennyivel térnek el attól a hipotetikus eredménytől amit akkor kaptunk volna ha az adott település minden egyes felnőtt lakóját felkerestük és megkérdeztük volna.

Mint az ábrán látszik a konfidencia intervallum értéke elsősorban a mintanagyságtól függ. Ugyanakkor értéke csak elhanyagolhatóan kis mértékben (1/Populáció osztótényezővel) függ a vizsgált populáció nagyságától. (Ezért lehet például ezerfős minta alapján pontos közvélemény-kutatásokat végezni a tízmilliós Magyarországon és a 270 milliós Egyesült Államokban egyaránt; és ezért nem lehet egy – mondjuk – fele akkora városban fele akkora mintát venni. Ugyanis gyakorlatilag szinte teljesen mindegy hogy egy tízmilliomoddal osztunk egy országos mintánál vagy egy hetvenezreddel osztunk egy közepes város mintájánál.)

Jól látszik az ábrából az is hogy a háromszáz fősnél kisebb minták esetén már nagyon radikálisan nő a mintavételi hiba. Háromszáz fősnél kisebb alminták alkalmazását tehát nem javasoljuk mert ebben az esetben az adatok megbízhatósága már kisebb a nemzetközi kutatási gyakorlatban elfogadott mértéknél.

A feltüntetett sztenderd hibák természetesen csak a teljes mintára vonatkoznak. Ha a mintát az elemzés során több részre kell bontani természetesen a megbízhatósági korlátok is változnak. Tételezzük fel hogy a lakosság valamilyen vizsgálandó szempont szerint (pl. területi megoszlás jövedelem vagy életkor) négy-öt csoportra oszlik amelyeknek attitűdjeit és véleményeit külön-külön elemezni kell. Ez esetben az 1000 fősnél kisebb minták már nem kielégítő megbízhatóságúak. Csak ez a mintanagyság nyújt lehetőséget arra hogy a mintán belül demográfiai vagy társadalmi helyzet szerinti alcsoportokat képezzünk és elemezzünk.

Ugyanakkor ha területileg összefüggően értelmes adatokhoz akar jutni a megrendelő amire a válaszok úgynevezett geokódolásával – magyarul utca-házszám szinten történő térképre vitelével – mód nyílik akkor a város méretétől függően 2500-3000 fő megkérdezésére van szükség. Az alább illusztráció a Budapesten lakó 'doktorok' sűrűségét mutatja de a fenti elemszámmal végzett kutatás elvileg lehetőséget nyújt a város térképének minden Városi Életminőség Audit változó szerinti megrajzolására is (persze a mutatók egy részénél ez talán értelmetlen; ilyen például a belváros hangulatának megítélése vagy az élsport támogatásának megítélése).

A mintanagyság meghatározásakor tehát a megrendelő elemzési és megbízhatósági igényei az elsődleges szempontok de bizonyos elemszám alatt a Gallup nem vállalja a teljes kutatás kivitelezését – mégpedig abból a megfontolásból hogy meggyőződésünk szerint a túl kis mintán végzett felmérés nem biztosítaná az eredmények olyan pontosságát amely a Városi Életminőség Audit és a Gallup presztízsét megfelelően támogatná.