A Gallup által kidolgozott kutatás és kérdőív alapvetően arra a kérdésre kíván választ találni, hogy mitől jobb az egyik városban élni, mint egy másikban, mitől érzik magukat otthon az egyik város lakói, és miért akarnak többen elköltözni egy mási városból. Reményeink szerint a vizsgálat-sorozatból arra is választ kapunk, hogy mit is jelent az, hogy az egyik város jobban vagy kevésbé polgárosult, mint egy másik?

Ezen sorozat állomásaként a Gallup 1998. június 18. és 23. között 500 soproni polgárt kérdezett meg az említett témákban.

A Gallup által 1998 során a város-sorozat keretében eddig vizsgált 13 magyar város közül Sopronhoz a leghűségesebbek a polgárai. A soproniaknak a mostani vizsgálatban mindössze 8 százaléka mondta azt, hogy gondolkozott már azon, hogy más településen szeretne élni. Ez tehát azt jelenti, hogy a soproni polgárok 92 százalékának ez még soha nem jutott eszébe.

A polgárok szubjektív értékítélete szerint tehát Sopron az egyik legvonzóbb, legnagyobb megtartó erejű magyar város, amelyhez polgárai lojálisak, nem kívánják elhagyni – még az erről való gondolkodás szintjén sem.

A városuk iránti lojalitás a soproniak körében csak kisebb részben táplálkozik családi hagyományokból. A megkérdezett soproniak csak alig több mint egyharmadának (36 százalék) "tősgyökeres" soproni az édesanyja vagy az édesapja. A Sopronban élők csaknem kétharmada tehát nem a régi soproni családok leszármazottja.

Az eddig vizsgált városok közül – Sopronon kívül – nagy megtartó erő, a polgárok részéről megnyilvánuló magas lojalitási arány jellemezte még Hévízt (88 százalék), Székesfehérvárt (83 százalék), Kaposvárt és Keszthelyt (78-78 százalék).

A másik végletet Szolnok és Miskolc jelentette, ahol a polgároknak csak 62, illetve 64 százaléka monda azt, hogy nem gondolkodott még azon, hogy elhagyja a várost. Ezen városok megtartó ereje, illetve a polgárok ebből fakadó lojalitása meglehetősen alacsonynak mutatkozott.

Amint azt a mellékelt ábrán is nyomon követhetjük, az ország keleti felében levő városok polgárai általában nagyobb arányban gondolkodtak már azon, hogy elköltözzenek városukból. A Dunántúli városok megtartó ereje, az ott élők városuk iránti lojalitása tendencia-szerűen magasabb.

Azt is nyomon követhetjük az ábrán, hogy azokban a városokban, ahol a város megtartó ereje, a polgárok városuk iránti lojalitása nagyobb, ott általában (egy-két kivételtől eltekintve) elégedettebbek is a polgárok a helyi polgármesterekkel. Az ábrán keresztbe futó ferde vonal azt jelzi, hogy a város iránti lojalitás "normál esetben" hogyan függ össze a polgármesterrel való elégedettséggel. Az ettől a vonaltól balra-felfelé elhelyezkedő városok esetében a polgárok elégedetlenebbek a polgármesterrel, mint azt a város iránti lojalitásuk indokolná. A ferde vonaltól jobbra-lefelé elhelyezkedő városok esetében viszont a polgárok elégedettebbek a polgármesterrel, mint azt a város iránti lojalitásuk indokolná. Ez tehát azt jelenti, hogy lehetnek olyan polgármesterek, akikkel ugyan a helyi polgárok abszolút értelemben esetleg elégedetlenebbek, mint egy másik polgármesterrel a saját városának polgárai, de mivel a két városban eltérő fokú a város iránti lojalitás, és így a polgármester által elérhető elégedettség-potenciál eltérő, az egyik polgármester viszonylagos "teljesítménye" mégis magasabb lehet, mint azé a kollégájáé, akivel abszolút értelemben elégedettebbek a polgárok.

A Soproniaknak a városuk iránti kiemelkedő lojalitása ellenére, azért természetesen Sopronban is vannak gondok, problémák. Úgynevezett "nyitott" formában – tehát előre megadott válaszlehetőségek nélkül – megkérdeztük a soproniakat arról, hogy mit tartanak városuk legnagyobb gondjának, problémájának.

A legtöbben a köztisztasággal összefüggő problémákat említették. Sokan tartották problémának a városon belüli közlekedéssel és a parkolással összefüggő gondokat. A gondok és problémák sorában – a soproniak említési gyakorisága szerinti sorrendben – az utak állapota, a turizmussal összefüggő magas árszínvonal, a lakáshiány és a közbiztonság állapota következett.

A soproniak 43 százaléka szerint a város lakosai által befizetett helyi adók hatékonyan szolgálják a város fejlesztését. Ezzel ellentétesen 23 százalék vélekedett, míg 34 százalék nem vállalkozott arra, hogy megítélje ezt a kérdést.

Összehasonlításként nézzük meg cikksorozatunk korábbi részeiben elemzett két másik dunántúli város adatait is. Keszthelyen a polgároknak mindössze 25 százaléka, Kaposváron ellenben már 63 százaléka úgy vélte, hogy a polgárok által befizetett helyi adók hatékonyan szolgálják a város fejlesztését. A soproniak véleménye tehát ebből a szempontból a másik két említett város lakóinak véleménye között "félúton" helyezkedik el.

Azzal, ahogy a városi önkormányzat gazdálkodik, ahogy az önkormányzat a város pénzével sáfárkodik a soproni polgárok csaknem fele (49 százaléka) inkább elégedett volt, mintegy egynegyedük (26 százalék) viszont inkább elégedetlen volt az önkormányzat gazdálkodásával. (A soproniak 25 százaléka nem vállalkozott arra, hogy ezt a kérdést megítélje.)

Sopron ebből a szempontból ismét csak köztes helyet foglal el Keszthely és Kaposvár között, hiszen Keszthelyen az ottaniaknak mindössze 32 százaléka volt inkább elégedett a városi önkormányzat gazdálkodásával, Kaposváron viszont az ottani polgárok 72 százaléka elégedett volt az önkormányzat gazdálkodási munkájával.

A Polgármesteri Hivatal munkájáról Sopronban a polgárok 80 százaléka nyilvánított véleményt; a többiek ugyanis nem rendelkeztek tapasztalatokkal a hivatal tevékenységével kapcsolatban. A hivatal munkájáról a véleménnyel rendelkezők 78 százaléka összességében inkább kedvező képet alakított ki Sopronban.

A helyi Polgármesteri Hivatalról hasonlóan kedvező véleménye Keszthelyen a véleménnyel rendelkezők mindössze 49 százalékának, Kaposváron ellenben már 87 százalékának alakult ki.

A polgármestert (Dr. Gimesi Szabolcsot) a soproni polgárok háromnegyede (76 százaléka) név szerint meg tudta nevezni. A lakosok egyötöde ellenben nem tudott válaszolni a kérdésre, öt százalékuk pedig más nevet mondott arra a kérdésre, hogy "Meg tudná mondani, hogy hívják név szerint a város polgármesterét?"

A polgármester munkájával, tevékenységével Sopronban a véleménnyel rendelkező polgároknak 19 százaléka "nagyon elégedett", és további 54 százaléka "elégedett" volt. Egyértelmű elégedetlenséget kifejező választ (egyes vagy kettes osztályzat egy iskolai osztályzathoz hasonló ötfokú skálán) a polgármester munkájával kapcsolatban a soproniaknak mindössze 3 százaléka adott. Az eddig vizsgált városok polgármesterei közül tehát Dr. Gimesi Szabolcs azok közé tartozik, akiknek a munkájával a leginkább elégedettek a polgárok.

A soproniak 43 százaléka azt mondta, hogy az őszi önkormányzati választásokon előre láthatólag a jelenlegi polgármester újra választása mellett fog szavazni. A jelenlegi polgármester újra választása ellen a polgároknak csak 12 százaléka szándékozik szavazni. A soproniak csaknem fele (45 százalék) azonban még nem tudott válaszolni erre a kérdésre. A kérdésre válaszolók között tehát a polgármester újraválasztása mellett állást foglalók aránya 78 százalékos.

A vizsgálat során érdeklődtünk néhány olyan helyi probléma iránt is, amelyek a város közvéleményét foglalkoztatják.

Az egyik ilyen kérdéskör az osztrák bevásárló túrizmus. Ezzel kapcsolatban igen megosztott a soproni közvélemény. A polgárok 49 százaléka az osztrák bevásárló turizmust a város lakóinak szempontjából inkább jó dolognak, 44 százaléka viszont inkább rossz dolognak tartja (7 százalék nem vállalkozott arra, hogy ezt megítélje). A bevásárló turizmust jó dolognak tartók tehát csak elenyésző többséget képviselnek a város polgárai között.

Azok, akik az osztrák bevásárló turizmust a város polgárai szempontjából nem tartják jó dolognak, mindenek előtt a magasabb árakra, továbbá a zsúfoltságra, a köztisztasági, közlekedési és parkolási problémákra panaszkodtak.

Érdekes fejlemény, hogy sem az életkor, sem az iskolai végzettség nem gyakorolt meghatározó hatást arra, hogy kinek milyen véleménye alakult ki Sopronban erről a kérdésről.

Egyetlen olyan tényezőt találtunk csak, amely meghatározó módon hatott az ezzel kapcsolatos vélekedésekre: az osztrák bevásárló turizmust ugyanis a város polgárai szempontjából "jó dolognak" legnagyobb arányban a vállalkozók, önálló foglalkozásúak tartották; "rossz dolognak" ellenben a legnagyobb arányban a nem-önálló vezető beosztásúak és értelmiségiek minősítették. A leginkább megosztott tehát ebben a tekintetben a város lakosainak legmagasabb társadalmi státusú rétege.

Éppen a bevásárló turizmus miatt is, Sopron belvárosában az önkormányzat új parkolási rendszert vezetett be. Az új parkolási rendszerrel kapcsolatban a soproni polgárok 83 százaléka nyilvánított véleményt (a többiek nem tudtak vagy nem akartak véleményt formálni erről a kérdésről). A véleménnyel rendelkező soproniak kereken háromnegyedének az a véleménye, hogy az új parkolási rendszer a város lakosainak szempontjából inkább rossz dolog. Ezzel ellentétesen a soproniaknak csak egynegyede vélekedett.

Azok, akik az osztrák bevásárló turizmust inkább jó dolognak tartották, lényegesen nagyobb arányban helyeselték az új parkolási rendszert is. Akik viszont nem örülnek az osztrák bevásárló turistáknak, azok a parkolási rendszert is nagyobb arányban helytelenítik.

A tervezett Sopront elkerülő úttal kapcsolatban a véleménnyel rendelkező soproniaknak csak egynegyede osztja azokat az aggodalmakat, amelyek szerint a tervezett út környezeti szempontból nem kedvező, mert rongálja a Fertő tó környezetének és a Sopron környéki erdőknek a természeti értékeit. A véleménnyel rendelkező soproniak háromnegyede szerint ellenben az út környezeti szempontból alapvetően kedvező, mert csökkenti a városi átmenő forgalommal járó környezetszennyezést.

A Sopron közvéleményét foglalkoztató másik fontos téma, amelyre vizsgálatunk során kitértünk, a város iskolarendszerének átalakítása. Ez egyes iskolák összevonásával, megszüntetésével jár együtt. Ezzel kapcsolatban a soproniaknak 70 százaléka nyilvánított véleményt, a többieknek nem volt elég információjuk erre a kérdéskörre vonatkozóan. A véleményüket kifejtő soproniak mindössze 30 százaléka gondolja úgy, hogy szükségszerű és helyes lépés az iskolarendszer átalakítása, 70 százalékuk ellenben nem helyesli ezeket az intézkedéseket.

A vezető beosztásúak és a diplomás értelmiségiek az átlagosnál nagyobb arányban helytelenítik a város iskolarendszerének reformját. Érdekes jelenség, hogy a negyven évnél fiatalabbak – tehát akiknek iskolás korú gyermekük van – az átlagosnál nagyobb arányban helyeslik a város iskolarendszerének átalakítását, de még az ő körükben is a meggyőző többség az átalakítás ellen foglalt állást.

A véleménnyel rendelkező soproniak többsége (56 százalékuk) szerint ugyanakkor a soproni gyerekek iskolai körülményei az elmúlt négy év során javultak. Azok aránya, akik szerint a gyerekek iskolai körülményei nem változtak az elmúlt négy évben 30 százalék, azoké pedig, akik szerint ezek a körülmények a soproni iskolákban romlottak az utolsó négy év során, mindössze 14 százalék.

Minden város egy olyan bonyolult szerkezet, "élettér-gépezet", amelynek feladata, hogy biztosítsa a benne élők lehetőségekhez képest minél kellemesebb létfeltételeit. Megkérdeztük tehát azt is, hogy a soproniak mennyire elégedettek ezen "város-gépezet" által biztosított egyes meghatározott "szolgáltatásokkal", mint amilyen például az egészségügyi ellátás, a közlekedés vagy a közbiztonság.

Ezekkel kapcsolatban is megkérdeztük a soproniakat, arra kérve őket, mondják meg: szerintük melyik a legjobb iskola, étterem, cukrászda, kávézó városukban, melyik szerintük a legjobban menő cég, melyik a legkellemesebb lakókörnyezet, továbbá ki a legnépszerűbb helybéli ember.

A válaszok alapján összeállított "toplistákat" a mellékelt táblázatokban követhetjük nyomon