A Gallup és a Magyar Nemzet több mint fél éve kezdte azt a sorozatát, amely arra vállalkozott, hogy a városoknak a polgárok által megélt szubjektív életminőségét mutassa be. Ennek keretében azt ígértük, hogy félévente visszatérünk azokba a városokba, amelyeknek életminőségét „auditáltuk”. Az eddig bemutatott városi mérések közül Kaposvár az, amelyikre vonatkozóan az első ilyen ismételt mérést elvégeztük. Ezt mutatjuk be a mai számunkban. Az első, 1998
. áprilisában végzett vizsgálat keretében 500, a mostani megismételt vizsgálat keretében pedig 330 kaposvári polgár véleményét kérdeztük meg telefonon. A megkérdezettek összetétele a nemek aránya és az életkori csoportok szerint akkor is, és most is pontosan reprezentálta a kaposvári felnőtt lakosságot.A két vizsgálat között megtörténtek az önkormányzati választások. Kaposváron nagy többséggel – 80,1 százalékos fölénnyel – újraválasztották a város polgármesterét, Szita Károlyt. Ellenfele a szavazatoknak mindössze csak 19,9 százalékát tudta megszerezni.
Az idén áprilisban végzett felmérésünkben a kaposvári polgárok 76
százaléka mondta azt, hogy Szita Károly újraválasztása mellett fog szavazni. Mint az
őszi önkormányzati választások eredményei bebizonyították, a város
polgármesterének a felmérés és a választások közötti időszakban a
választásokon részt vett kaposváriaknak még további négy százalékát sikerült
megnyernie.
A kaposváriak alapvetően jól érzik magukat a városukban. Tavasszal a kaposváriaknak 20 százaléka, most, ősszel ellenben már csak 16 százaléka mondta azt, hogy gondolkodott már azon, hogy inkább más városban szeretne élni.
Ezáltal az eddig vizsgált városok közül csak Győr, Székesfehérvár, Hévíz és Sopron megtartó ereje nagyobb, mint Kaposváré.
Az említett városok objektív helyzete szinte minden statisztikai és gazdasági mutató szerint jobb, mint Kaposváré. A somogyi megyeszékhely lakói ennek ellenére elégedettek városukkal: 60 százalékuk szerint jól vagy nagyon jól mennek a dolgok a városban és 74 százalékuk elégedett vagy nagyon elégedett a városi önkormányzat tevékenységével. Tavasszal még csak a lakosok 56 százaléka volt elégedett az önkormányzattal. A növekedés mögött nyílvánvalóan nem az önkormányzat teljesítményének ilyen látványos javulá
sa áll, hiszen ilyen rövid idő alatt nem lehet egy szervezeten belül ekkora javulást elérni. Sokkal inkább az a tömegpszichológiai jelenség lehet a különbség mögött, hogy a polgármester meggyőző fölényű győzelme az önkormányzati választásokon arról is „meggyőzte” a lakosságot, hogy az önkormányzat „minden bizonnyal” jól működik.Amikor azt kérdeztük, hogy mennyire elégedettek Szita Károly polgármester munkájával, akkor még a kérdezettek 52 százaléka egy ötfokú skálán a legmagasabb elégedettséget kifejező ö
tös osztályzatot, további 37 százalék pedig négyes osztályzatot adott.Ezekkel az „eredményekkel” a kaposváriak az önkormányzatukkal, illetve polgármesterükkel legelégedettebb városok sorába kerültek.
Ezek után természetesen az sem meglepetés, hogy gyakor
Mi magyarázza
ezt a többi mért városhoz hasonlítva is kiemelkedően magas elégedettséget a város vezetésével? A legfontosabb olyan tényező, ami önmagában is szorosan összefügg a megítéléssel, az arról vallott vélemények, hogy az Önkormányzat mennyire jól gazdálkodik a rá bízott pénzekkel. Az általános bizalom legfontosabb következménye, hogy a városvezetés képes elfogadtatni a város nagyobb részével, hogy jól kezeli a pénzügyeket. A kaposváriaknak már 6 hónappal ezelőtt is 72 százaléka elégedett volt azzal ahogyan az önkormányzat a város pénzével gazdálkodott. Ez az arány mostanra 82 százalékra emelkedett.A városvezetésnek az a képessége hogy a város fejlesztését szolgáló pénzfelhasználás hatékonyságáról meggyőzzék a helyi adót fizetőket szintén ezt a szükséges bizalmi tőkét gyarapítja. A félévvel ezelőtti mérés esetében azoknak az aránya akik elfogadták és igaznak tartották azt, hogy a város a befizetett helyi adókat hatékonyan hasznosítja 63 százalékot ért el. Most azok aránya, akik szerint
“a város lakosai által befizetett helyi adók hatékonyan szolgálják a város fejlesztését” már 71 százalék volt.A városi életről és a helyi szinten mért közszolgáltatásokról alkotott vélemények közül egyetlen másik sem függ össze ilyen pregnánsan az Önkormányzat és a Polgármester meg
itélésével.A kaposváriak a város által nyújtott “szolgáltatások”
közül leginkább a városi munkalehetőségekkel, az egészségügy ellátás színvonalával és a szociális ellátás színvonalával nem voltak megelégedve.A tavaszi állapotokhoz képest a munkalehetősé
gek megítélése valamelyest javult, az egészségügyi ellátás színvonalának megítéslése viszont romlott, így ez lett a sereghajtó.Amikor arra kértük a kaposváriakat, hogy mégegyszer tekintsék át hogy hosszabb távon, az elmúlt négy évben a város iskolarendszere és egészségügyi ellátása hogyan változott, akkor is azt találtuk, hogy az egészségügy ellátás területén látják a legkevesebb javulást. A megkérdezettek 41 százaléka szerint javult, és csak 10 százaléka szerint romlott a város iskolarendszere. A város egészségügyi ellátásának a változását ezzel szemben sokkal kritikusabban ítélik meg. Csak a megkérdezettek 24 százaléka lát javulást, míg gyakorlatilag ugyanannyian, a megkérdezettek 25 százaléka egyenesen a színvonal romlását érzékelte.
Az egészséggel kapc
solatos kérdésekre való érzékenység fokozódásának másik jele az elmúlt hat hónap során az, hogy fél évvel korábban a levegő és a környezet egészségességével is tíz százalékkal többen voltak elégedettek mint most.A városi élet minőségének összetevői mindenesetre nem változnak alapvetően meg fél év leforgása alatt. Amit fontos látni, hogy az egyes városi szolgáltatások természetesen nem egyformán fontosak a különböző városi társadalmi csoportok számára.
A sikeres városi menedzselés egyben egy politikai alkufolyamat menedzselése is, hogy az igényeket és a szolgáltatásokkal való elégedettségeket úgy elégítsék ki, hogy a városlakók többsége magáénak és sikeresnek érezze ezt a folyamatot.
A városi iskolák oktatási színvonalával például a 8 általánost végzettek c
sak minimálisan elégedettebbek mint a magasabb iskolai végzettséggel rendelkezők. Az egészségügyi ellátással viszont a magasabb iskolai végzettséggel rendelkezők szignifikánsan elégedetlenebbek. A szociális ellátással a legkevésbé a szakmunkás képzettségűek vannak megelégedve – a munkalehetőségek relatív szűkösségét ezzel szemben a magasabb iskolai végzettségű csoportok is megélik.