A siker magyar útja

A Gallup vizsgálata arról, hogy az emberek szerint mitől függ a boldogulás Magyarországon

A Magyar Gallup Intézet 1993 őszén készített, valamint 1998. március - között készített közvélemény-kutatásai képezik az elemzés alapját. Mindkét vizsgálatot személyes megkérdezéssel, az ország teljes felnőtt lakosságát reprezentáló mintán folytattuk le; 1993-ban 1500 embert, idén márciusban pedig 1800 embert kérdeztünk meg.
Minden vizsgálat során más és más embereket kerestek fel a Gallup kérdezői, de a minták összetétele nem, életkor és a lakóhely tele püléstípusa szerint minden egyes alkalommal pontosan követte az ország felnőtt lakosságának az említett jellemzők szerinti összetételét.
A minták úgynevezett sztenderd hibája ekkora mintanagyságoknál legfeljebb +&nbsp2,6&nbspszázalék, illetve +&nbsp2,3&nbspszázalék. Ez azt jelenti, hogy az általunk közölt adatok a teljes mintára vonatkozóan biztos, hogy csak ennél kisebb mértékben térnek el attól az eredménytől, amit abban az esetben kaptunk volna, ha minden egyes felnőtt magyar állampolgárt megkérdeztünk volna.
A mintavételes eljárásból fakadó kisebb eltéréseket az úgynevezett többszempontú súlyozás módszerével korrigáltuk.

Négy és fél éve és most is a legtöbben úgy gondolták Magyarországon, hogy elsősorban az "összeköttetésektől, protekciótól, urambátyám kapcsolatoktól" , továbbá az "ügyeskedéstől, törtetéstől, gátlástalanságtól" függ az, hogy valaki hogyan boldogul, hogyan érvényesül. A magyarok idén márciusban és 1993 őszén is a személyes tehetségnek, ügyességnek és talpraesettségnek, valamint a kemény munkának és erőfeszítésnek csak másodlagos jelentőséget tulajdonítottak a sikeresség szempontjából.

Az eltelt több, mint négy év alatt csökkent azok aránya, akik szerint a politikai magatartástól, pártállástól függene az érvényesülés, nőtt viszont azok aránya, akik szerint a boldogulási esélyekre meghatározó hatása van annak, hogy férfi-e, vagy nő az illető.

Ezek a legfontosabb megállapításai annak a vizsgálatnak, amelyet a Magyar Gallup Intézet végzett 1993 őszén és 1998 márciusában arról, hogy a magyarok mit gondoltak négy és fél éve és mit gondolnak most: mitől függ a boldogulás, érvényesülés hazánkban.

1993 őszén a magyarok 74 százaléka úgy gondolta, hogy a boldogulás, érvényesülés "döntő mértékben", illetve "nagy mértékben" függ az összeköttetésektől, protekciótól, urambátyám kapcsolatoktól. Ez az arány 1998 márciusára már 77 százalékra nott. Ma tehát tíz magyar felnőtt közül nyolc azt mondja, hogy az összeköttetések a legfontosabbak az érvényesüléshez.

Csaknem ugyanennyien vélik úgy, hogy az ügyeskedéstől, törtetéstől, gátlástalanságtól "dönto mértékben" vagy "nagy mértékben" függ az érvényesülés. Négy és fél éve 76 százaléknyian, ma 73 százaléknyian vélekednek így.

A közgondolkodás lényegesnek minősíthető változása az, hogy a két vizsgálat között eltelt időszakban nőtt azok aránya, akik szerint a személyes tehetségtől, ügyességtől, talpraesettségtől, valamint a kemény munkától, erőfeszítéstől is függ az érvényesülés, előrejutás.

Azok aránya, akik szerint a személyes képességektől (tehetségtől, ügyességtől, talpraesettségtől) döntő mértékben, illetve nagy mértékben függ az érvényesülés az 1993 évi 61 százalékról 1998 márciusára 67 százalékra nőtt. Azok aránya pedig, akik szerint az ember kemény munkájától, erőfeszítésétől nagy mértékben vagy döntő mértékben függ a boldogulás, 45 százalékról 52 százalékra növekedett.

Ezek a változások azt jelzik, hogy az a korábban igen széles körűen elterjedt nézet, amely szerint az előrejutásban, a sikerességben, a boldogulásban és érvényesülésben a személyes képességeknek és erőfeszítéseknek szinte semmilyen szerepe nincsen, háttérbe szorulóban van a magyar közgondolkodásban.

A közvélemény-kutató általában igyekszik tartózkodni az értékelő megjegyzésektől. Ez esetben azonban mégis azt kell mondanunk, hogy egészséges irányú mozgásról, tudati elmozdulásról van szó a magyar közgondolkodásban. Egyetlen társadalom sem képes ugyanis tartósan fejlődni és gazdagodni, anélkül, hogy az emberekben erős meggyőződés legyen a tekintetben, hogy az előrejutás, a boldogulás rajtuk, az ő képességeiken és erőfeszítéseiken is múlik. E nélkül a széles körű meggyőződés nélkül a társadalom apátiába süllyed, az emberek távlatvesztetté válnak, elveszítik céljaikat és lendületüket, a társadalom megreked a fejlődésben.

Éppen ennek fényében aggasztó bizonyos mértékig, hogy az eltelt négy és fél év alatt nem csökkent sőt kismértékben növekedett az a meggyőződés, hogy a boldogulás, az érvényesülés elsősorban az összeköttetésektol, protekciótól, urambátyám kapcsolatoktól függ Magyarországon. Abban, hogy ez így alakult feltehetően az előző és a jelenlegi kormányzati ciklus politikusainak is megvan a maguk felelőssége.

Az egyik legérdekesebb tény az, hogy az egyes társadalmi és demográfiai csoportok között alig vannak különbségek abban a tekintetben, hogy az összeköttetések, a protekció, illetve a személyes képességek mennyire fontosak a sikerességhez, az érvényesüléshez.

Mindenestre az megállapítható, hogy a személyes képességek fontossága és a protekció fontossága közötti "rés" a negyvenes korosztály körében a legnagyobb, azaz a leginkább a negyvenesek gondolják úgy, hogy a kapcsolatok, a protekció fontosabb, mint a személyes képességek. A negyven évesnél fiatalabbak és az ötvennél idősebbek egyaránt nagyobb fontosságot tulajdonítanak a személyes képességeknek, mint a negyvenes korosztály.

A felsőfokú végzettségűek azok, ahol a "rés" eltűnik ezen két tényező között. A diplomások az egyetlen olyan társadalmi-demográfiai csoport, amely szerint a személyes képességeknek a kapcsolatoknál, protekciónál nagyobb jelentősége van az érvényesülésben,

Az alacsonyabb iskolázottságúak körében viszont általános vélekedés az, hogy a kapcsolatok, a protekció sokkal fontosabb, mint a személyes képességek. Még a diplomások több, mint kétharmada is úgy véli, hogy a kapcsolatok, a protekció döntő jelentőségű vagy nagyon fontos az érvényesüléshez.

Ez a meggyőződés az alacsony jövedelmű csoportoknál a legerősebb. A közepes keresetűek körében a "rés" valamivel kisebb. A jövedelmi kategóriák közül a magas jövedelműek körében vélik a legtöbben úgy, hogy a személyes képességek fontosak és a legkevesebben úgy, hogy a kapcsolatok, a protekció döntő fontosságú, vagy nagyon fontos.

A kedvezőnek minősíthető változások sorába tartozik ugyanakkor az, hogy az elmúlt négy és fél évben is folytatódott az a rendszerváltás óta megfigyelhető folyamat, amely szerint az emberek egyre kisebb jelentőséget tulajdonítanak a pártállásnak és a politikai magatartásnak az érvényesülésben.

Négy és fél éve és most is a nagyobb pártok szavazói közül a Kisgazdapárt táborában voltak a legtöbben olyanok, akik szerint a politikai pártállás meghatározó jelentőségű az érvényesülésben. A Kisgazda szavazóknak 1993-ban 39 százaléka, 1998-ban pedig 30 százaléka így gondolta ezt.

Az MSZP szavazóinak 1993-ban még 37 százaléka, az SZDSZ szavazóinak pedig 31 százaléka úgy gondolta, hogy a politikai pártállás döntő jelentőségű vagy nagyon fontos az érvényesülésben. Most márciusban viszont más csak 24 százalékuk, illetve 16 százalékuk gondolkodott hasonlóképpen.

Mint már említettük, a vizsgált időszak alatt nőtt azok aránya, akik szerint döntő mértékben, vagy nagymértékben függ az érvényesülés attól, hogy nő, vagy férfi az illető. Ez a növekedés érdekes módon nagyobb mértékű volt a férfiak körében, mint a nők között.

Adataink nem teszik lehetővé, hogy egyértelműen eldöntsük: az erre a kérdésre adott válaszok négy és fél év alatti változásai mögött vajon a nemek közötti egyenlőtlenségek tényleges kiéleződése áll-e, vagy az, hogy a társadalomban nagyobb mértékben tudatosult ennek a kérdéskörnek a problematikussága.

Mindenestre figyelmet érdemlő tény, hogy amíg négy és fél évvel ezelőtt a felsőfokú végzettségűek érzékelték leginkább a nők és férfiak közötti esélykülönbséget az érvényesülés tekintetében, addig 1998 tavaszára már a legalacsonyabb végzettségűek és a szakmunkás végzettségűek között voltak a legtöbben, akik szerint a nemi különbségek alapvetően befolyásolják a boldogulási esélyeket. Ez arra utalhat, hogy legalábbis az alacsonyabb státusú rétegek körében a nők érvényesülési esélyei ténylegesen is romlottak az eltelt négy és fél év során, és nem csak a társadalom probléma-érzékenysége nőtt meg ezzel a kérdéskörrel kapcsolatban.

A hat vizsgált kijelentéssel kapcsolatos egyedi vélekedéseket megkíséreltük együttesen is vizsgálat alá venni. Egy erre a célra kidolgozott matematikai módszerrel (úgynevezett főfaktor-elemzéssel) két alapvető vélemény-együttest, beállítódást, attitűdöt sikerült elkülönítenünk.

Az első attitűd szerint a boldoguláshoz, érvényesüléshez elsősorban összeköttetésekre, protekcióra van szükség, továbbá ügyeskedésre, törtetésre és gátlástalanságra. Ezt a nézet-rendszert "protekció - törtetés - gátlástalanság attitűdnek" nevezzük a továbbiakban. A magyar társadalomban 1993-ban és most 1998-ban is ez az attitűd volt a legerősebb

E mellett a vélemény-együttes mellett azonban létezik egy másik a társadalom egészében gyengébb súlyú attitűd is, amely szerint az érvényesülés elsősorban az ember tehetségétől, ügyességétől, talpraesettségétől, valamint kemény munkájától és erőfeszítésétől függ. Ezt a nézet-rendszert "tehetség - kemény munka attitűdnek" fogjuk hívni.

E két alapvetően eltérő nézet-együttes egymás mellett, párhuzamosan él a magyar társadalomban. Az egyes társadalmi, demográfiai és politikai csoportok nézetrendszerében e két vélemény-együttesnek különböző arányú "vegyületei" figyelhetőek meg. (A két attitűdöt mérő indexeket úgy alakítottuk ki, hogy az indexek átlaga a teljes lakosság körében nulla legyen. Így a vizsgált csoportoknak az átlagtól való negatív vagy pozitív irányú eltérései könnyen nyomon követhetőek.)

A harminc évnél fiatalabbak és a harminc-negyven év közöttiek körében a lakosság átlagához képest erősebb a "tehetség - kemény munka attitűd" és az átlagosnál gyengébb a "protekció - törtetés - gátlástalanság attitűd".

Ezzel szemben a negyvenesek és az ötvenesek azaz a negyven és hatvan év közöttiek körében a lakossági átlagánál erősebb az a meggyőződés, hogy az érvényesüléshez elsősorban kapcsolatok, protekció, törtetés és gátlástalanság kell ("protekció - törtetés - gátlástalanság attitűd") és gyengébb az átlagnál az a vélemény-együttes, amely szerint a személyes képességek és erőfeszítések hozzák meg az érvényesülést ("tehetség - kemény munka attitűd").

A hatvan évnél idősebbek között a "tehetség - kemény munka attitűd" már ismét erősebb az átlagnál, de amíg a fiatalok ebből a nézet-együttesből elsősorban a tehetséget, talpraesettséget tartják fontosnak, addig a nyugdíjas korúak a kemény munkát hangsúlyozzák mindenek előtt.

Rendkívül érdekes kép tárul elénk, ha a pártok szavazótáborainak beállítódásait vizsgáljuk aszerint, hogy az egyes szavazótáborok szerint mi kell ma Magyarországon az érvényesüléshez.

Az SZDSZ, az MDF, a Fidesz, valamint az MSZP szavazótáborai az átlagosnál nagyobb arányban gondolják, hogy a tehetség és a kemény munka meghozza a boldogulást, érvényesülést. Az SZDSZ, az MDF és a Fidesz táboraiban egyúttal az átlagosnál lényegesen alacsonyabb szintű a "protekció - törtetés - gátlástalanság attitűd". Ezek a szavazótáborok azok, amelyeknek gondolkodásmódja ebben a tekintetben a leginkább hasonlít ahhoz a szemléletmódhoz, amely sok társadalomtudós szerint elengedhetetlen egy működő és fejlődőképes társadalom kialakításához és fenntartásához.

Ezen szavazótáborokkal éppen ellentétes módon látják az érvényesülés lehetséges útjait a KDNP, a Kisgazdapárt, a Munkáspárt és a MIÉP szavazói. Köreikben az átlagosnál alacsonyabb a "tehetség - kemény munka attitűd" indexe, ellenben az átlagosnál magasabb a "protekció - törtetés - gátlástalanság attitűd" indexe.

Egészen különleges képet mutat a MIÉP, amelynek szavazói szinte patologikus mértékben nem hisznek abban, hogy a tehetség és a kemény munka meghozhatja gyümölcsét, és még a lakosság átlagánál is sokkal szilárdabb meggyőződésük, hogy ma Magyarországon csak összeköttetések, protekció, valamint ügyeskedés, törtetés és gátlástalanság révén lehet valaki sikeres.

A lakosság egészében is erősebb ma még a "protekció - törtetés - gátlástalanság attitűd" , mint a "tehetség - kemény munka attitűd". Bíztató fejlemény azonban, hogy ez utóbbi attitűd erőssége a magyar lakosság körében jelentősen nőtt 1993 óta, és az 1998-as tavaszi választásokon a parlamentbe való bejutásra esélyes pártok többségének szavazótáboraiban a "tehetség - kemény munka attitűd" erősebb, mint a lakosság átlagában.