Kinek az érdekében kormányoznak...

Az emberek szerint kinek az érdekeit képviselte, illetve képviseli az Antall-kormány és a Horn-kormány

A Gallup-Népszava cikksorozat legújabb cikke azt elemzi, hogy hogyan látták az emberek 1993-ban és 1998-ban, kiknek az érdekeit képviseli az akkori és a jelenlegi kormány.
A Magyar Gallup Intézet 1993 őszén készített, valamint 1998. február 13-16 között készített közvélemény-kutatásai képezik az elemzés alapját. Mindkét vizsgálatot személyes megkérdezéssel, az ország teljes felnőtt lakos ságát reprezentáló 1000 fős mintán folytattuk le.
Minden vizsgálat során más és más embereket kerestek fel a Gallup kérdezői, de a minták összetétele nem, életkor és a lakóhely tele püléstípusa szerint minden egyes alkalommal pontosan követte az ország felnőtt lakosságának az említett jellemzők szerinti összetételét.
A minta úgynevezett sztenderd hibája ekkora mintanagyságoknál legfeljebb +/- 3,2 százalék. Ez azt jelenti, hogy az általunk közölt adatok a teljes mintára vonatkozóan biztos, hogy csak ennél kisebb mértékben térnek el attól az eredménytől, amit abban az esetben kaptunk volna, ha minden egyes felnőtt magyar állampolgárt megkérdeztünk volna.
A mintavételes eljárásból fakadó kisebb eltéréseket az úgynevezett többszempontú súlyozás módszerével korrigáltuk.

Amikor az emberek a mindenkori kormányokról ítéletet alkotnak, értékelik magukban a kormány működését, akkor az adott kormány gazdasági és egyéb területeken felmutatott teljesítményének megítélése mellett nem elhanyagolható tényezőként veszik számba azt is, hogy mit gondolnak arról: kinek az érdekeit képviseli az adott kormány; vajon képviseli-e a hozzájuk hasonló emberek érdekeit, vagy sem.

Idén februárban és 1993 őszén is tizenöt társadalmi, foglalkozási, politikai és életkori csoportról kérdeztük meg, hogy az emberek szerint az éppen kormányzó kormány (azaz a négy és fél évvel ezelőtti Antall-kormány és a mostani Horn-kormány) mennyire képviseli az adott csoportok érdekeit.

Amikor összehasonlítottuk a több, mint négy évvel ezelőtti és a mostani adatokat, a legmegdöbbentőbb tapasztalat az volt, hogy az emberek a legtöbb esetben mennyire azonosan ítélték meg a két egészen más politikai "színezetű" kormányt abból a szempontból, hogy azok kinek az érdekeit képviselik.

Most februárban tíz megkérdezett közül hét úgy vélte, hogy a jelenlegi kormány a gazdagok érdekeit "nagymértékben" képviseli. Négy és fél évvel ezelőtt is csaknem ugyanennyien gondolták azt, az akkori kormányról, hogy "nagymértékben" képviseli a gazdagok érdekeit (66 százalék).

Az Antall-kormányról 1993 őszén valamivel többen gondolták azt, hogy a középrétegek érdekeit nagymértékben képviseli (11 százalék), mint amennyien a jelenlegi Horn-kormányról gondolták ugyanezt (7 százalék).

Ugyanakkor mindkét kormányról csak egészen kevesen gondolták azt, hogy a szegények érdekeit nagymértékben szem előtt tartja (4 százalék, illetve 2 százalék). A két kormány e szempontból való megítélése közötti különbség nem éri el azt a mértéket, ami matematikai értelemben lényegesnek lenne mondható szakkifejezéssel élve: a különbség nem szignifikáns. Ez azt jelenti, hogy a tapasztalt két százalékpontnyi különbség származhat pusztán a mintavétel véletlenszerű hibájából is.

Az alacsony jövedelműek nagyobb arányban érezték úgy, hogy a Horn-kabinet a gazdagok érdekeit képviseli (75 százalék), mint a közepes vagy a magas jövedelműek (72 százalék, illetve 68 százalék).

Azok közül, akiknek alacsony a jövedelme, 12 százalék gondolta úgy, hogy a jelenlegi kormány a középrétegek érdekeit nagymértékben képviseli, a közepes jövedelműek közül viszont már csak 5 százalék vélekedett hasonlóan. Maguk a középrétegek tehát nem igazán érezték azt, hogy a kormány az ő érdekeiket képviselné.

Általánosságban is azt mondhatjuk, hogy az emberek nagyon kevéssé érzik úgy, hogy a kormány az olyan emberek érdekeit képviselné, mint amilyenek ők maguk. Például a magas jövedelműek kétharmada is úgy véli, hogy a kormány a gazdagok érdekeit nagymértékben képviseli, viszont csak 4 százalékuk gondolja azt, hogy a kormány a hozzájuk hasonló emberek érdekeit képviseli.

Ennek csak egyetlen magyarázata lehet: a magas jövedelműek sem tartják magukat gazdagnak. Nagy többségük tehát úgy véli, hogy a kormány a náluknál is gazdagabbak érdekeit képviseli.

Négy és fél éve és most is igen kevesen (3-3 százaléknyian) gondolták úgy, hogy a két kormány a hozzájuk hasonló emberek érdekeit nagymértékben képviselné.

Az emberek többsége akkor is és most is úgy tekintett, illetve tekint a kormányra, mint amely nem képviseli az ő, illetve a hozzá hasonló emberek érdekeit. Ez az érzés a jelek szerint független az emberek jövedelmétől, foglalkozásától, vagy életkorától, de független a mindenkori kormány politikai színezetétől is.

A foglalkozási csoportok közül mind az Antall- , mind a Horn-kormány esetében, mindkét időpontban a legtöbben úgy gondolták, hogy a kormányok leginkább a vállalkozók érdekeit tartják szem előtt. Ugyanakkor az Antall-kormányról lényegesen többen gondolták azt, hogy kifejezetten vállalkozó-barát (37 százalék), mint ahányan a Horn-kabinetről fogalmazták meg ezt a véleményt (29 százalék).

Az 1993-as Antall kormányról azt is többen gondolták, hogy az értelmiségiek érdekeit képviseli (29 százalék), mint ahányan a Horn-kormányról gondolták ugyanezt 1998 elején (21 százalék).

A Horn-kormány tehát az emberek szerint kevésbé képviseli a vállalkozók és az értelmiségiek érdekeit, mint az egykori Antall-kabinet.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy a munkások, a parasztok vagy a munkanélküliek érdekeit a közvélekedés szerint elődjénél jobban képviselné. A magyaroknak csak három-öt százaléka gondolja azt a Horn-kormányról, hogy ezen csoportok érdekeit nagymértékben szem előtt tartaná. Igaz, az egykori Antall-kormányról sem gondolta azt az akkori közvélemény, hogy különösebben a szívén viselné a munkások vagy parasztok érdekeit.

A munkanélküliek érdekeinek képviseletét azonban 1993 őszén valamivel többen tulajdonították a kormánynak, mint manapság (9 százalék).

Azt, hogy a kormány a vállalkozók érdekeit képviselné, maguk a vállalkozók gondolják legkevésbé (mindössze 13 százalékuk vélekedik így). Hasonló a helyzet az értelmiséggel is: a diplomásoknak mindössze 5 százaléka gondolja azt, hogy a Horn-kabinet az értelmiség érdekeit képviselné, miközben a teljes népesség egyötödének ez a véleménye.

Egyetlenegy munkanélkülit sem találtunk a mintában, aki azt mondta volna, hogy a kormány a munkanélküliek érdekeit nagymértékben képviseli. Ugyanakkor minden huszadik nem munkanélküli magyar szerint a kormány nagymértékben szem előtt tartja a munkanélküliek érdekeit.

Az életkori csoportokat tekintve semmilyen különbséget nem találunk az Antall- és a Horn-kormány között abban a tekintetben, hogy a közvélemény szerint mennyire képviselik a fiatalok érdekeit: akkoriban is és most is csak igen kevesen (4-4 százaléknyian gondolták azt, hogy a kormányok nagy mértékben képviselnék a fiatalok érdekeit.

Ugyanakkor a jelenlegi Horn-kabinetet az Antall-kormányhoz képest sokkalta inkább olyannak látják az emberek, mint amelyik az idősebbek érdekeit nagymértékben képviseli.

Amíg az Antall-kormányról csak 9 százalék feltételezte ezt, addig a Horn-kabinettel kapcsolatban már 17 százalék vélekedett úgy, hogy ez a kormány nagymértékben szem előtt tartja az öregek érdekeit.

Sajátos fejlemény ugyanakkor, hogy elsősorban a fiatalok látják úgy, hogy a Horn-kabinet az idősebbek érdekeit képviseli. Maguk az idősek adataink tanúsága szerint ezt nem érzékelik. Amíg a fiatalok 24 százaléka úgy véli, hogy a Horn-kormány nagymértékben képviseli az idősek érdekeit, addig maguknak az időseknek csak 8 százaléka vélekedik hasonlóképpen.

Abban azonban a fiatalok és az idősek elsöprő többsége is egyet ért, hogy a Horn-kormány nem képviseli a fiatalok érdekeit. Mindkét életkori csoportban mindössze 4-5 százalék gondolja ezt másképpen.

A négy és fél évvel ezelőtti és a mostani kormány esetében is az emberek elsöprő többsége látta úgy, hogy a kormányok elsősorban a kormánypártok vezetőinek érdekeit, valamint a kormánypártok tagjainak érdekeit képviselik.

Az Antall-kabinet esetében 1993 őszén valamivel többen vélekedtek úgy, hogy a kormány elsősorban a saját vezetőinek és párthíveinek az érdekeit képviseli, mint ahányan 1998 februárjában mondták ugyanezt. Az emberek mintegy háromnegyede azonban az idei év elején is úgy gondolta, hogy a Horn-kabinet elsősorban a kormánypártok vezetőinek érdekeit, valamint a kormánypártok tagjainak érdekeit képviseli.

Az Antall-kormányról sokkal többen gondolták azt, hogy az egyházak érdekeit képviseli, ezzel szemben a Horn-kormányról valamivel többen feltételezik, hogy a szakszervezetek érdekeit képviseli.

Az a tény, hogy az emberek úgy érzik, a kormányok nem képviselik az ő, illetve a hozzájuk hasonló emberek érdekeit, egyik eleme annak a politikával kapcsolatos állampolgári érzületnek, amit a szakemberek "politikai elidegenedettségnek" neveznek. Ennek lényege, hogy az állampolgárok nem érzik a magukénak, az ő érdekükben tevékenykedőnek sem a politikai intézményeket, sem a politikusokat. A Gallup-Népszava elemzések következő darabja a politikai elidegenedettség különböző dimenzióit fogja górcső alá venni.