Értékrendek és szavazótáborok

Nemzet, vallásosság és tolerancia

A Magyar Gallup Intézet 1993 őszén és 1994 elején készített, az ország teljes felnőtt lakosságát reprezentáló mintákon, személyes megkérdezéssel végzett vizsgálatai, továbbá az 1997. december 6-től 9-ig lefolytatott, ugyancsak személyes megkérdezéssel az ország teljes felnőtt lakosságát reprezentáló 1837 fős mintán végzett kérdőíves közvélemény-kutatása szolgált az elemzések bázisául.
Minden vizsgálat során más és más embereket kerestek fel a Gallup kérdezői, de a minták összetétele nem, életkor és a lakóhely településtípusa szerint minden egyes alkalommal pontosan követte az ország felnőtt lakosságának az említett jellemzők szerinti összetételét.
A minta úgynevezett sztenderd hibája ekkora mintanagyságnál legfeljebb +&nbsp2,3&nbspszázalék. Ez azt jelenti, hogy az általunk közölt adatok a teljes mintára vonatkozóan biztos, hogy csak ennél kisebb mértékben térnek el attól az ered ménytől, amit abban az esetben kaptunk volna, ha minden egyes felnőtt magyar állampolgárt megkérdeztünk volna.
Az 1993-as és 1994-es kérdőívek kérdéseinek kidolgozásában Kovács András, az ELTE szociológia professzora is részt vett.

A Népszavában korábban megjelent Gallup-tanulmányokban a magyar felnőtt társadalmat öt politikai generációra bontottuk. Ezeket a nagyjából 12-13 évet átölelő életkori csoportokat aszerint különítettük el, hogy az egyes csoportoknak azonos meghatározó politikai élményvilága volt ifjú éveikben.

A címlapon közölt ábrán jól látszik, hogy a színes bőrűekkel és a zsidókkal szemben az idősebb generációk előítéletesebbek, intoleránsabbak, mint a fiatalabb generációkhoz tartozók. Ilyen generációs különbség azonban egyáltalán nem figyelhető meg a romákkal kapcsolatos véleményekben. Minden generációban egyaránt nagyjából az emberek fele mondta azt, hogy ő "idegenkedik a cigányoktól".

Ez arra utal, hogy a romákkal kapcsolatos vélekedések mögött más természetű magyarázó tényezők húzódnak meg, mint a színes bőrűekkel vagy a zsidókkal kapcsolatos beállítódások mögött.

Ezt támasztja alá az is, hogy míg a négy évvel ezelőtti 1993 őszi állapothoz képest a zsidókkal kapcsolatban negatív véleményt megfogalmazók aránya gyakorlatilag nem változott (14 százalékról 13 százalékra csökkent), addig a romákkal kapcsolatos negatív beállítódások aránya 44 százalékról 50 százalékra nőtt. Ez azt jelenti, hogy napjainkban minden második magyar felnőtt nyíltan vállalja, hogy ő "idegenkedik a cigányoktól".

Ez ijesztően magas arány, hiszen a legtöbb megkérdezett ember nyilván tudta, hogy a huszadik század végén Európában a rasszistának nevezhető vélemények nem igazán "szalonképesek". Az a tény, hogy ennek ellenére ilyen sokan nyíltan vállalták cigányellenes vélekedésüket, azt jelenti, hogy a roma-ellenesség ma Magyarországon már nem számít "szalonképtelennek".

Ha ez a tendencia folytatódik, félelmetes és ellenőrizhetetlen tudati folyamatok indulhatnak el a közvéleményben, amelyeknek politikai leképeződése is csak idő kérdése. Ha a magyar demokráciáért felelősséget érző politikusok nem lépnek fel ezen tendenciák ellen, bizonyára nem kell sokáig várnunk egy olyan jelentős párt megjelenésére, amely a cigányellenességet teszi meg egyik első számú politikai témájává.

A következő ábrán a romákkal, a színes bőrűekkel, továbbá a zsidókkal kapcsolatos vélekedések, valamint az iskolai végzettség közötti kapcsolatot mutatjuk be.

Azt látjuk, hogy a színes bőrűekkel és a zsidókkal kapcsolatos negatív vélekedések aránya folyamatosan csökken az iskolai végzettség növekedésével. Amíg például a nyolc osztály el nem végzettek 18 százaléka "nem kedveli a zsidókat", addig ez az arány a felsőfokú végzettségűek között mindössze 7 százalék.

Ezzel szemben a romákkal kapcsolatos vélemények alakulására koránt sincs ilyen egyértelmű hatással az iskolai végzettség növekedése. Sőt, a közepes iskolázottságúak a nyolc osztályos végzettségűekhez képest még egy fokkal talán negatívabban viszonyulnak a romákhoz. Csak a felsőfokú végzettségűek körében látszik valamelyest enyhülni a romákkal kapcsolatos negatív beállítódás. Figyelmet érdemel azonban, hogy még a diplomások több, mint kétötöde is nyíltan vállalja azt a véleményét, hogy ő "idegenkedik a cigányoktól".

Az iskolai végzettségre vonatkozó számok és a generációs adatok természetesen nem függetlenek egymástól, hiszen az idősebb generációk átlagosan alacsonyabb iskolázottságúak, mint a fiatalabb korosztályok. Mélyebb elemzéseink arra utalnak, hogy a generációs hovatartozásnak az iskolai végzettségnél nagyobb hatása van a mássággal kapcsolatos intoleráns vélemények alakulására. Ez feltehetőleg az egyes generációk által a neveltetésük során kapott eltérő értékrenddel, valamint az eltérő személyesen megélt történelemmel van összefüggésben.

Csak egyetlen példa. Mint korábban láttuk, az összes felsőfokú végzettségűeknek 7 százaléka "nem kedveli a zsidókat". Ez az arány a hatvanöt évesnél idősebb (tehát nagyobbrészt a második világháború előtt nevelkedett) diplomások körében 13 százalék; a negyven évesnél fiatalabb (tehát 1956 után született) diplomások között viszont mindössze 5 százalék. A korábbi Gallup-Népszava elemzésekben tárgyalt generációs választóvonalak tehát ebben a kérdésben is léteznek és működnek.

Mielőtt rátérünk a pártok szavazótáborainak a mássággal szembeni tolerancia szempontja szerinti elemzésére, mindenképpen fel kell hívnunk az olvasó figyelmét arra, hogy elemzésünk semmit nem mond a pártok politikusainak álláspontjáról, illetve a pártok hivatalos politikájáról vagy programjáról. M a pártok potenciális szavazótáborainak beállítódásával foglalkozunk és nem magukkal a pártokkal.

Nos, az ábrán is jól követhető, hogy a Kisgazdapárt szavazói között található a legtöbb olyan állampolgár, aki "idegenkedik a cigányoktól", aki szerint "jobb lenne korlátozni az országban tartózkodó színes bőrűek számát", továbbá aki "nem kedveli a zsidókat" (a kisgazda szavazók több, mint egyötöde nyíltan felvállaltan adott hangot antiszemita véleményének).

A KDNP és a Szocialista Párt támogatói lényegében azonos mértékben mutatkoztak intoleránsnak a romákkal, a színes bőrűekkel, és a zsidókkal szemben. (A Kisgazdapárt, a KDNP és az MSZP szavazói között abszolút többséget képviseltek azok, akik "idegenkednek a cigányoktól".)

A Fidesz és az MDF szavazói között az így vélekedők azonban már csak a kisebbséget testesítik meg. A legkevésbé intoleráns szavazótábora a Szabad Demokratáknak van, de még az SZDSZ szavazóinak egyharmada is azt mondja magáról, hogy "idegenkedik a cigányoktól".

A korábban leírtak fényében nem meglepő, hogy ha megvizsgáljuk a pártok szavazótáborainak korösszetételét, akkor azt találjuk, hogy a legidősebb korösszetételű pártok (KDNP, MSZP, FKGP) szavazói a legkevésbé toleránsnak.

Vizsgálódásunk során haladjunk tovább az olyan ideológiai természetű önjellemzések felé, mint az, hogy valaki önmagát "nemzeti érzelműnek" , "vallásos meggyőződésűnek" , "liberális gondolkodásúnak" , vagy "konzervatív gondolkodásúnak" mondja-e.

Az ábrán láthatjuk, hogy 1993-hoz képest a teljes lakosságon belül igen jelentős mértékben csökkent (73 százalékról 55 százalékra) azok aránya, akik önmagukat "nemzeti érzelműnek" mondták. Ez a csökkenés bizonyára összefüggésben van a "politikai kurzus" és a tömegmédiumok által közvetített szellemi klíma azóta bekövetkezett változásaival.

A modernizációval óhatatlanul együtt járó világias szemlélet térhódításán kívül, valószínűleg hasonló okokra vezethető vissza az önmagukat "vallásos meggyőződésűnek" vallók arányában bekövetkezett kisebb mértékű csökkenés is. Mint az ábrán is nyomon követhetjük, a bekövetkezett csökkenés egyetlen párt szavazótáborát sem hagyta érintetlenül, bár a változások támogatói táboronként eltérő mértékűek voltak.

A "nemzeti érzelmű" szavazók aránya a KDNP, a Kisgazdapárt és az MDF táborában a legmagasabb, ellenben a Fidesz, valamint az SZDSZ szavazói között a legalacsonyabb.

A "vallásos meggyőződésű" szavazók továbbra is a KDNP négy év alatt alaposan megcsappant táborában vannak a legtöbben, a legkevesebben pedig az MSZP, a Fidesz, valamint az SZDSZ támogatói között.

Az önmagukat "nemzeti érzelműnek", illetve "vallásos meggyőződésűnek" meghatározó polgárok feltűnően nagyobb arányban fordultak elő az idősebb generációk tagjai között.

Az egyre fiatalabb generációk körében fokozatosan csökken a magukat ekként meghatározók aránya. Az idősebb és a fiatalabb generációk közötti különbség nagyobb mértékű a vallásosság vonatkozásában, mint a "nemzeti érzelem" tekintetében.

A vallásosság mértékének meghatározására használtunk egy másik, pontosabb mutatót is. Ennek négy fokozata volt:

- "vallásos vagyok, az egyház tanításait követem"

- " vallásos vagyok a magam módján"

- "nem vagyok vallásos"

- "határozottan nem vagyok vallásos (ateista vagyok)"

A következő ábrán bemutatjuk az erre a kérdésre adott válaszok megoszlását az egyes pártok szavazótáborai szerint (a "nem vagyok vallásos" és a "határozottan nem vagyok vallásos" válaszokat összevontuk).

Jól látható, hogy a KDNP maradék szavazótáborától eltekintve valamennyi pártban azok vannak többségben, akik önmagukat úgy jellemezték: "vallásos vagyok a magam módján". Az önmagukat nem vallásosnak minősítők aránya a Fidesz, az MSZP és az SZDSZ szavazói között volt a legmagasabb.

Az egyik legérdekesebb kérdés azonban az, hogy hogyan függenek össze az ideológiai jellegű önminősítések a mássággal szembeni toleranciával. Az utolsó ábrán ezt mutatjuk be.

Világosan látható, hogy az ideológiai önminősítések mutatnak valamiféle halvány összefüggést a mássággal szembeni intoleranciával, de ez az összefüggés meglehetősen gyenge. Az önmagukat "vallásos meggyőződésűnek" és "nemzeti érzelműnek" mondó szavazók valamivel hajlamosabbak ugyan negatív véleményt alkotni a romákkal, a színes bőrűekkel és a zsidókkal kapcsolatban, de ez a lakosság átlagához viszonyított különbség igen kicsi. Ez a kismértékű különbség egyértelműen azzal magyarázható, hogy mint azt az imént bemutattuk az önmagukat így jellemző emberek nagyobb arányban tartoznak az idősebb generációkhoz.

A "liberális gondolkodású" és a "konzervatív gondolkodású" önbesorolás pedig láthatóan semmilyen egyértelmű hatással nincs arra, hogy valaki hogyan viszonyul a romákhoz, a színes bőrűekhez vagy a zsidókhoz. Egy önmagát "liberálisnak" mondó szavazó pontosan ugyanolyan eséllyel toleráns vagy intoleráns a mássággal szemben, mint egy magát "konzervatívként" meghatározó állampolgár. Ebben a tekintetben legalábbis a közvélekedés és az állampolgári közgondolkodás szintjén nem lehetett egyik ideológiai irányzat "fölényét" sem kimutatni.