Generációk, értékek, szavazótáborok
A Magyar Gallup Intézet 1993
őszén és 1994 elején készített,
az ország teljes felnőtt lakosságát reprezentáló
mintákon, személyes megkérdezéssel végzett
vizsgálatai, továbbá az 1997. december 6-től
9-ig lefolytatott, ugyancsak személyes megkérdezéssel
az ország teljes felnőtt lakosságát reprezentáló
1837 fős mintán végzett kérdőíves
közvélemény-kutatása szolgált az elemzések
bázisául.
Minden egyes vizsgálat során más és más
embereket kerestek fel a Gallup kérdezői, de a minták
összetétele nem, életkor és a lakóhely
településtípusa szerint minden egyes alkalommal pontosan
követte az ország felnőtt lakosságának
az említett jellemzők szerinti összetételét.
A minta úgynevezett sztenderd hibája ekkora mintanagyságnál
legfeljebb + 2,3 százalék. Ez azt jelenti,
hogy az általunk közölt adatok a teljes mintára
vonatkozóan biztos, hogy csak ennél kisebb mértékben
térnek el attól az ered ménytől, amit abban
az esetben kaptunk volna, ha minden egyes felnőtt magyar állampolgárt
megkérdeztünk volna.
Az 1993-as és 1994-es kérdőívek kérdéseinek
kidolgozásában Kovács András, az ELTE szociológia
professzora is részt vett.
Magyarországon a legfontosabb politikai választóvonal talán nem is a "jobboldal" és a "baloldal" között húzódik, hanem a "múltból élő generációk" által támogatott politikai erők és a "jövőben élő generációk" által támogatott politikai csoportok között.
A Népszavában megjelent előző Gallup-tanulmányban a magyar felnőtt társadalmat öt politikai generációra bontottuk. Ezek a nagyjából 12-13 évet átölelő életkori csoportokat aszerint különítettük el, hogy az egyes csoportoknak azonos meghatározó politikai élményvilága volt ifjú éveikben.
Ha megnézzük első ábránkat, láthatjuk, hogy éles választóvonal van az 1956 után született generációk, illetve az ötvenhatos forradalmat megelőzően született generációk párt-választásai között. Míg a negyven évesnél fiatalabbak körében kimagaslóan a Fidesz a legnépszerűbb párt, addig a negyven évnél idősebbek között, de különösen az 1945 előtt születettek körében az MSZP fölénye elsöprőnek mondható.
Az MSZP támogatottsága a 65 évnél idősebbek körében a legnagyobb. őket "1919-es generációnak" nevezünk, mert többségük az első világháborút követő forradalmak és a nagy világválság közötti években született.
A nagy válság és a második világégés között születetteknek az "1933-as generáció" elnevezést adtuk. A háború és az ötvenhatos forradalom között születetteket "1945-ös generációnak" hívjuk, a Kádár-korszak első felében születetteket "1956-os generációnak", míg a sok szempontból fordulópontnak tekinthető 1968-as év után születetteket (tehát a harminc évnél fiatalabbakat) "1968-as generációnak" nevezzük.
Az egyes generációk eltérő politikai neveltetését, politikai élet-tapasztalatát, valamint ezekből fakadó eltérő világszemléletét is mutatja, hogy ahogy egyre idősebb generációkat vizsgálunk, egyre kevesebben vannak az adott generációban a magukat "liberális gondolkodásúnak" vallók, viszont egyre többen a magukat "konzervatív gondolkodásúként" meghatározók.
A neveltetésen és az életút tapasztalatain kívül természetesen számba kell vennünk még egy tényezőt: az életkor előrehaladtával szinte mindenkinek egy kicsit "konzervatívabb" lesz a gondolkodásmódja. Semmi meglepő nem lesz abban, ha az "1968-as generáció" mai "liberálisai" 40-50 év múlva ugyanannyira "konzervatívok" lesznek, mint ma az "1919-es generáció". (Legfeljebb a "konzervatív" szó fog mást jelenteni akkor, mint ma ahogy ma is mást jelent, mint ötven évvel ezelőtt.)
Az önmagukat inkább "liberálisként" jellemző fiatalabb generációk ahogy az az ábrán is látható egyúttal toleránsabbak, türelmesebbek is a mássággal szemben.
A mássággal szembeni toleranciát a kérdőívben egy olyan kérdés-csoporttal mértük, amelynek keretében arra kértük az embereket, hogy mondják meg: inkább beletartoznak bizonyos gondolkodásmóddal jellemezhető emberek csoportjába, vagy inkább nem tartoznak bele. Tehát például azok közé tartozik, vagy nem tartozik azok közé:
- akik szerint jobb lenne korlátozni az országban tartózkodó színesbőrűek
számát
- akik idegenkednek a cigányoktól
- akik nem kedvelik a zsidókat
Az ezen kérdésekre adott válaszok mögött meghúzódó beállítódást, azaz az egyedi kérdésekre adott válaszok "közös részét" matematikai módszerrel (úgynevezett főkomponens-analízissel) lehet feltárni. Ezzel a módszerrel képeztünk egy úgynevezett tolerancia-indexet. >
Az ábrán jól látszik, hogy az 1945 előtt született generációk toleranciája a mássággal szemben kisebb, mint a teljes lakosság átlaga, ellenben a fiatalabb generációk toleránsabbak, mint a lakosság egészének átlaga.
Érdekes képet kapunk,
ha a pártok szavazótáborai szerint is megvizsgáljuk
a mássággal szembeni toleranciát.
| A kijelentéssel azonosulók aránya |
|
|||||
| Jobb lenne korlátozni az országban tartózkodó színesbőrűek számát |
|
|
|
|
|
|
| Idegenkedik a cigányoktól | ||||||
| Nem kedveli a zsidókat | ||||||
| Az összesített tolerancia index értéke |
A táblázatból egyértelműen látszik, hogy három olyan párt van, amelynek szavazótábora kevésbé toleráns, mint a lakosság átlaga és három másik, amely az átlagot meghaladó mértékben toleráns. A korábbiak fényében nem meglepő, hogy a legidősebb korösszetételű pártok szavazói bizonyultak átlag alatti mértékben toleránsnak.
(A Gallup-Népszava sorozat következő darabjában még visszatérünk a mássággal szembeni tolerancia kérdéskörére.)
A mássággal szembeni tolerancia méréséhez hasonló módszerrel vizsgáltuk a piacgazdasággal kapcsolatos beállítódásokat és a gazdaságba való állami beavatkozással kapcsolatos vélekedéseket is.
A piacgazdasággal kapcsolatos beállítódásokban a generációs választóvonal ugyanott húzódik, mint a mássággal szembeni tolerancia esetében: az 1945 előtt született generációk a lakosság egészének átlagánál kevésbé hívei a piacgazdaságnak. Ezzel szemben az "1945-ös generáció" és az ennél is fiatalabb generációk a lakosság átlagánál is nagyobb mértékben támogatják a gazdaság piaci elvek alapján történő megszervezését.
A gazdaságba való állami beavatkozást és az állami újraelosztást szintén az "1919-es generáció" és az "1933-as generáció" (tehát az 53 évnél idősebbek) szorgalmazzák elsősorban.
ők azok, akik a lakossági átlagnál nagyobb arányban értenek egyet még 1997 végén is azzal, hogy nem kellene hagyni a veszteséges vállalatokat, üzemeket tönkre menni (ezt a kérdést 1991-ben tettük fel először, amikor még sokkal több állami tulajdonú, nehéz helyzetben lévő vállalat volt). ők gondolják az átlagosnál nagyobb arányban azt, hogy a jövedelemkülönbségeket csökkenteni kellene, továbbá hogy nem csak a legrászorultabbaknak kellene állami támogatást nyújtani.
Figyelemre méltó fejlemény, hogy az állami újraelosztást a messze a legkevésbé az "1945-ös generáció" szorgalmazza, tehát azok, akik ma negyvenesek és gyermekkoruk a Rákosi-korszakra esett.
Ez az a generáció, amely több-kevesebb joggal úgy érzi, hogy a lezajlott változásoknak leginkább ő a győztese. Ezért nem kérnek az állami beavatkozásból és az állam újraelosztó szerepéből. Nem akarják, hogy a jövedelemkülönbségeket csökkentsék hiszen az összes generációk közül ők, a negyvenesek, keresnek viszonylag a legjobban. Azt akarják, hogy az állam csak a legrászorultabbakat támogassa hiszen az esetleges többlet-támogatás az általuk befizetet adókból történne.
A náluknál idősebbek azonban nagy tömegeikben úgy érzik, hogy a változások vesztesei voltak, ezért az állami beavatkozástól és az állam újraelosztó tevékenységétől várják, hogy helyrezökkentse ezt a számukra érthetetlen, évtizedes élettapasztalataiktól idegen, kizökkent világot.
Az 1956 után születettek nagyjából az egész lakosság átlagával azonos nézeteket vallanak ebben a kérdésben. ők még "nem érkeztek be", ezért nem érzik magukat nyertesnek, de nem is tartják vesztesnek magukat, hiszen még előttük az élet nagyobbik része.
A fenti ábrán azt próbáljuk meg bemutatni, hogy a piac-barát beállítódás, illetve a gazdaságba való állami beavatkozás pártolása hogyan függ össze egymással most, illetve hogyan függött össze négy évvel ezelőtt a pártok szavazótáborainak szintjén.
Amikor a közvélemény-kutatónak több éves távlatban kell a pártok szavazótáborainak vélemény- és beállítódás-változásairól beszámolnia, akkor olyan világba téved, ahol jóformán nincs semmi fogódzója, nincs egyetlen biztos pont sem, amiben megkapaszkodhatna.
Változnak egyrészt maguk a pártok: egyetlen párt sem azonos a négy év előtti önmagával. Változik az emberek véleménye is: maradhat valaki négy éven át ugyanannak a pártnak a támogatója, ennek ellenére megeshet, hogy egészen másképpen gondolkodik a világról, mint négy évvel korábban. Ráadásul az emberek még változtatják pártjaikat is. Amikor egy-egy párt 1993. évi, illetve 1997. évi támogatóiról beszélünk, akkor nyilvánvalóan nem feltétlenül ugyanazokról az emberekről esik szó.
A nehézségek ellenére mindazonáltal mégis tanulságos megismerni, hogy hogyan alakult az egyes szavazótáborok véleménye, beállítódása az eltelt négy évben.
Látható, hogy a legnagyobb utat a Kisgazdapárt járta be. Négy évvel ezelőtt az FKGP szavazótábora egyértelműen a gazdasági liberalizmus talaján állt: ellenezték az állami újraelosztást és a piaci megoldások hívei voltak. Ebben a tekintetben álláspontjuk az SZDSZ szavazóihoz hasonlított leginkább.
Mostanra a kisgazda szavazókat mindennek pontosan az ellenkezője jellemzi: igénylik a gazdaságba való állami beavatkozást és ellenzik a lakosság átlagánál sokkalta kevésbé jellemzi őket a piac-barát szemlélet. A kisgazda szavazók közgazdasági nézetrendszere ma a Szocialista Párt szavazóihoz áll legközelebb.
Az MSZP szavazói négy éve hevesen ellenezték a piacgazdaság kialakításával kapcsolatos lépéseket (magántulajdon, verseny, szelekció) és az állami újraelosztás lelkes hívei voltak. A hevesség és a lelkesültség mára csillapodott, de az MSZP tábora ma is kevésbé híve a piacgazdaságnak, mint a lakosság átlaga.
Az SZDSZ szavazói mindig is a piac legodaadóbb hívei és az állami szerepvállalás legádázabb ellenfelei voltak. Ez a meggyőződésük csak erősödött az eltelt négy év során.
A Fidesz és az MDF tábora mozdult el a legkevésbé négy év alatt. A két szavazótábor összességének gazdasági beállítódása alig változott, annak ellenére, hogy ezek a pártok a legkevésbé sem azonosak négy év előtti önmagukkal, továbbá táboraik nagysága vagy összetétele sem emlékeztet a négy évvel ezelőttire.
Elemzéseink és grafikonjaink azokat az állampolgári beállítódásokat igyekeztek bemutatni, amelyek a legfontosabb szerepet játsszák az emberek politikai vélekedéseinek és párt-vonzalmainak kialakulásakor.
Azt tapasztaltuk, hogy ezekre a beállítódásokra elsősorban a generációs hovatartozás és az ebből fakadó eltérő élettapasztalatok és eltérő élményvilág van hatással.
A magyar pártpolitikára hosszú távon is az nyomja rá bélyegét, hogy mely pártokat támogatják a "múltjukból élő generációk" és melyeket a "jövőben élő generációk". Ez a megosztottság mint láthattuk keresztbe metszi a "baloldal - jobboldal" megosztottságot éppen úgy, mint a "kormánypárti - ellenzéki" megosztottságot.
Az a megalapozott gyanúnk, hogy az ország sorsa, jövője szempontjából a "múltjukból élő generációk" és a "jövőben élő generációk" közötti különbségek sokkal fontosabbak, mint a pillanatnyi "kormánypárti - ellenzéki" megosztott-ság látszat-különbsége.