1998. március 7.
A Gallup és a Magyar Nemzet közös új vállalkozása a vidéki városaink életminõségének auditálása. Ennek elsõ, bemutatkozó részében tizenegy várost vizsgáltunk - ezúttal elsõsorban a városok közszolgálati szférájának megítélésére koncentrálva.
E heti vizsgálatunk apropója a pénteken megrendezett országos önkormányzati találkozó, ahol sok egyéb mellett kiosztották az év polgármesterének járó díjat is. A Gallup és a Magyar Nemzet arra szeretne vállalkozni, hogy folyamatos, egy-egy város életét alaposan feltáró vizsgálatsorozattal olyan képet adjon Magyarország városairól, amelyben az önkormányzatok és vezetõik teljesítményét nem "felülrõl" értékelik, hanem a legérintettebbek, a lakóik mondanak véleményt róluk. Megpróbálunk tehát a polgárok szemével megmutatni egy-egy várost, mégpedig úgy, hogy a makromutatók helyett az élet minõségét alapvetõen meghatározó, a polgárok számára nagyon is megfogható és hétköznapi dolgokat mérjük.
A Gallup mottója az, hogy hallgattassanak meg az emberek. Ne csak négyévente, a választásokkor mondhassanak véleményt választott vezetõik mûködésével kapcsolatban, hanem folyamatos visszajelzést adhassanak a vezetõik választások közötti tevékenységérõl.
Ebben a bemutatkozó jelentésben a Gallup városi életminõség auditnak azt a részét mutatjuk be, amely tizenegy dunántúli és alföldi város közszolgálati szférájával kapcsolatos mérések eredményeivel ismerteti meg az olvasót. Városonként mintegy háromszáz interjút készítettünk az elmúlt három napban, a most közzétett adatok 3189, telefonon megkérdezett kérdõív összesített eredményein alapulnak.
A sorozat további részében hetente két városról fogunk ennél sokkal részletesebb képet nyújtani, melynek része lesz a település kulturális és fogyasztói javakkal és szolgáltatásokkal - magyarul a polgári élet kellékeivel (jó sörözõ, fodrász, mozi, színház stb.) - való ellátottsága. Szintén kutatásaink tárgya lesz az ott lakók tágan értelmezett életstílus-jellemzõinek auditálása, de a közszolgálati szféra vizsgálata is tágabb lesz;szeretnénk figyelmet fordítani a közszolgálati etika polgárok általi megítélésére is (például: hogy ítélik meg a városi közintézmények pártatlanságát, politikai semlegességét, szakszerûségét stb.).
Az ábrákon rendre azok arányát mutatjuk, akik 4-es vagy 5-ös osztályzatot adtak az elégedettséget firtató kérdéseinkre. Ez a módszer ugyanis tapasztalatunk szerint többet mond az osztályzatok egyszerû átlagolásánál, és a józan ész szabályainak is jobban megfelel, hiszen a "közepes elégedettség" minden jel szerint inkább udvarias megfogalmazása az elégedetlenségnek, mint valós semleges vagy középutas válasz.
A Gallup régi tapasztalata az is, hogy általában az emberek annál kedvezõbben ítélik meg a körülményeiket, minél konkrétabb dolgokról, minél szorosabb környezetükrõl kérdezzük õket. Láthatjuk, hogy minden, általunk vizsgált településen kedvezõbbnek ítélik azt, ahogy a városban mennek a dolgok annál, ahogy az országgal kapcsolatban nyilatkoztak, ugyanígy elégedettebbek az önkormányzatukkal, mint a kormánnyal, és elégedettebbek a polgármesterrel, mint az önkormányzattal. A Gallup azt találta, hogy a vizsgált városok közül Hévíz felel meg leginkább a polgárai támasztotta elvárásoknak, itt az emberek háromnegyede mondta azt, hogy a dolgok jól vagy nagyon jól mennek a városban, míg Miskolcon csak tízbõl egy ember mondja ugyanezt. Ebben a dimenzióban és általában is jól szerepelt Székesfehérvár és Pápa, de ezek a városok is jócskán lemaradtak Hévíztõl. Veszprém a maga 38 százalékával a várossal kapcsolatos elégedettségi rangsor közepén, a hatodik helyen áll (1. ábra).
Ugyanakkor a polgármesterrel és az önkormányzattal való szubjektív elégedettségi rangsor alján nem Miskolcot, hanem Szolnokot találjuk, és Veszprém polgármestere is eléggé hátra került ebben a versenyben, a polgároknak kevesebb mint a fele ítéli jónak vagy nagyon jónak a tevékenységét. A toplista élére itt is Hévíz került - itt a polgármesterrel való elégedettség szokatlanul magas, 83 százalékos -, utána következik Pápa és Kaposvár. Kissé leszakadva, a negyedik helyen Székesfehérvár áll, ami azt sugallja, hogy az itt lakók nem annyira a polgármesternek tulajdonítják, hogy "jól mennek a dolgok" a városukban (2. ábra).
Ez tükrözõdik a választási szándékokon is;megkérdeztük a válaszadókat, hogy a következõ önkormányzati választásokon a jelenlegi polgármesterükre vagy ellene szándékoznak-e voksolni (3. ábra). Itt Kaposvár polgármestere áll legjobban, õt - ha nem lesz gyökeres változás - minden bizonnyal újra fogják választani. A legnagyobb ellentábora Veszprém és Szolnok polgármesterének van, ebben a pillanatban az õ újraválasztásuk tûnik a legkétségesebbnek.
Az összefoglaló adatoknál talán érdekesebb, hogy az életminõséget meghatározó néhány dimenzióban hogyan vélekednek a polgárok városukról, itt néhány meglepõ dologgal is találkozhatunk. Ha önmagukban nézzük az adatokat, akkor például azt láthatjuk, hogy a polgárok Makót tartják a legkevésbé biztonságosnak az összes város közül. A városukban lakó emberekkel a szolnokiak a legelégedetlenebbek, míg a közlekedési helyzetet Veszprémben ítélik a legrosszabbnak.
A vásárlási lehetõségeket Székesfehérváron ítélik a legkedvezõbbeknek, míg a lakókörnyezetük hangulatát Hévízen ítélik a legkellemesebbnek (4. ábra, táblázat). Ha az összes dimenziót figyelembe véve egy általános elégedettségi indexet számolunk, láthatjuk Hévíz kimagasló fölényét, amelyet Pápa, Sopron és Székesfehérvár vezetésével alaposan lemaradva követ a többi város. Az összevont elégedettségben sereghajtó szolnokiak legkevésbé az egészségügyi ellátással és az utcák, terek állapotával vannak megelégedve.
A puszta elégedettségen túlmutatóan összehasonlítottuk az elvándorlási hajlandóságot az elégedettségi dimenziókkal (lásd 1. oldali grafikon), egy regressziós modellel megpróbáltuk meghatározni, hogy az utóbbiak közül melyek befolyásolják leginkább a következõ kérdésre adott választ: Gondolt-e már ön arra, hogy más településen szeretne élni? A táblázatban vastagon szedve jelöltük azokat a szempontokat, melyek településenként a legkritikusabbnak bizonyultak - statisztikai nyelven szólva: szignifikánsak - az elvándorlási szándék szempontjából. Az eredményeink itt is érdekesen alakulnak, az elvándorlási hajlandóságot leginkább befolyásoló kulcsváltozók városról városra változó képet mutatnak. Karcagon például leginkább az egészségügyi ellátással és a vásárlási lehetõségekkel való elégedettség foka határozza meg, hogy az emberek mennyire szívesen hagynák el városukat. Vannak olyan települések, ahol a nehezebben megfogható dimenziók osztják meg legjobban a maradni és a távozni vágyókat, ilyen például Miskolc, ahol a légszennyezettség mellett a környék hangulata tûnik a legfontosabbnak, vagy Hévíz, ahol az egészségügyi ellátás mellett az ott lakó emberekkel való elégedettség a legmeghatározóbb.
Végül - visszatérve a bevezetõben említettekhez - összehasonlítottuk az általunk vizsgált városok néhány KSH által gyûjtött jellemzõjét a polgárok szubjektív megítélésével az elégedettségi dimenziókban. Próbáltunk olyan makrojelzõket választani, melyekkel gyakran találkozunk egy-egy önkormányzat saját eredményességét méltató beszédeiben - ha másért nem, akkor azért, mert ezek az adatok a leginkább hozzáférhetõek a vezetõk számára. Az utolsó három ábrán összehasonlítjuk a KSH által gyûjtött adatokat és a polgárok véleményét tükrözõ számokat, és bemutatjuk ezek különbségeit. Helyhiány miatt itt csak az egészségügy, az oktatás és a vásárlási (lásd az 5., 6. és 7. ábrákat) lehetõségek egy-egy statisztikai indikátorát hasonlítjuk össze a mérési eredményeinket illusztrálandó a köztük kétségkívül fennálló különbséget. Épp ezek miatt a különbségek miatt gondoljuk fontosnak a városi élet minõségének auditálását a közvélemény-kutatás eszközeivel, és reméljük, hogy most induló sorozatunkkal valamelyest hozzájárulhatunk városaink énképének finomításához, árnyalásához.