1998. február 10.
A pártokkal és politikusokkal kapcsolatos Gallup-Magyar Nemzet együttműködés keretében folyamatosan vizsgálatsorozatunk előző keddenként megjelent elemzéseiben a politikai piackutatások eszközeivel mutattuk be az egyes parlamenti politikai pártokról és politikusokról a közvéleményben élő képet. A választási kampányra készülődve, a hátralévő három hónapban gyakorlatilag lezártnak tekinthető azoknak a politikusoknak a köre, akiket a politizáló közvélemény az ország vezetésére alkalmasnak tarthat. Természetesen a helyi kampányok során lehetőség van új arcok felmutatására (sőt, a választópolgárok körében kifejezetten megfogalmazott igény is van új arcok felmutatására), de ilyen rövid idő alatt csak hatalmas reklámösszegek bevetésével lenne lehetőség egy "versenyképes" új országos politikus bevezetésére.
A politikusok ismertsége, pontosabban annak a politikusi körnek a megléte, amelyet a választópolgárok a választások után az ország vezetésére alkalmasnak találnak, kialakultnak tekinthető, és a pártok kampány-stratégái gyakorlatilag csak ebből a körből tudják a választási programjaikat megszemélyesítő arcokat kiválasztani.
Előző elemzéseinkben a politikai piacon felkínált termékek és szolgáltatások marketing- eszközeinek bemutatásával kapcsolatban hangsúlyoztuk a már kialakult megítélések, az egyes jellemzők és az image-et meghatározó tényezők tehetetlenségi erejét és rövid távon való megváltoztatásának nehézségeit. Ahhoz, hogy a választási kampány politikusi "kínálatát" a potenciális választók szemével tudjuk értékelni, azt kell tudnunk, hogy kiket és milyen arányban említenek olyannak, aki elég érdeklődést és bizalmat tud kelteni. A marketingkutatásokban az egyes márkák erős-sége megítélésének legfontosabb direkt indikátora, hogy egy megfelelő "válaszadási keretben" feltett nyílt válasz során mérjük a márka felidézésének erősségét és relatív pozícióját a többi márka között.
A Gallup a városi potenciális választópolgárokat reprezentáló közvélemény-kutatásában (a vizsgálat technikai részle-teiről lásd a keretes ismertetést) a "nyitott" kérdés azt jelenti, hogy nem adunk meg előre válaszlehetőségeket az embereknek, hanem szó szerint rögzítjük azt, amit a megkérdezettek a kérdésre mondanak.
A 921 megkérdezett közül 398 válaszoló tudott vagy akart az említett kérdésre konkrét politikusokat megnevezni.
Ahogyan a választási szándékokat firtató kérdésre a megkérdezettek mintegy egytizede azzal hárította el a válaszadást, hogy semmiképpen nem szándékozik részt venni a választáson, és további 44 százalék pedig nem rendelkezik még kialakult preferenciával, a választások előtt három hónappal, érthető az is, hogy a választók viszonylag magas aránya nem konkrét politikusokat nevezett meg, hanem bizonytalan vagy általános választ adott.
Az 1. számú ábránk azt mutatja be, hogy az összes válaszolón belül hogyan oszlik meg a politikusokat megnevezők és a más, valamilyen értelemben bizonytalanok aránya. Mint láthatjuk, a megkérdezetteknek csak kevesebb, mint a fele válaszolt érdemben a kérdésre.
A politikai érdeklődés és tájékozottság szempontjából fontos további közvélemény-alakító tényező, hogy azok, akik készek és képesek konkrét politikusokat megnevezni, meny-nyire egy-egy politikus mellett elkötelezettek, illetve mennyire egy szélesebb szóba jöhető választékban gondolkoznak. Azok-nak a megoszlását, akik a konkrétan megemlített politikusok között egy, illetve több politikust említenek, tartalmazza a 2. számú ábra.
A pártok kampánystratégáinak nyilvánvalóan nagyobb szabadságot nyújtanak azok a politikusok, akik "több szabad vegyértékkel" rendelkeznek, akik más politikusokkal együtt kerülnek említésre.
Pontosabban fogalmazva, azok az "erős" jelöltek, akik egyedül is képesek egy-egy párt törekvéseit, arculatát megszemélyesíteni, nyilvánvalóan más funkciót képesek betölteni a kampány üzeneteinek hordozásában, mint azok a kollégáik, akiket a "fogyasztók" kevésbé egyértelműen szólójátékosnak érzékelnek. Különösen azokban az esetekben nő meg ennek a marketingszempontnak a fontossága, amikor az egyes politikusjelöltek személyén keresztül kell "átkötni" különböző pártokat támogató táborokat.
A nálunk kialakulóban lévő pártstruktúrában, úgy tűnik, hogy egyetlen párt sem tud teljesen "egyszínű" kormányt alakítani. Ennek megfelelően, még ha nem is eleve "koalícióképes" jelölteket választanak ki, de legkésőbb a két választási forduló során történő gyors döntések idején a pártok "húzóembereinek" azt a funkciót is be kell tudni tölteni, hogy lehetővé tegyék a választók számára azt, hogy kövessék első helyen preferált pártjuk kérését, és a második fordulóban esetleg ne az első helyen választott jelöltekre szavazzanak.
A 3. számú ábra a szerint rendezi sorba a politikusokat, hogy a személyüket mennyire tartják az egyes párttömbökhöz tartozó pártszimpatizánsok o-lyannak, akinek vezető szerepet kellene játszani az ország politikai életében a választások után. Megvizsgáltuk ugyanezt kor és nem szerinti bontásban is. Ezt rögzíti a 4. és 5. számú ábra.
Az is fontos tényező, hogy kiket említenek meg először az emberek, és kik azok, akiket csak másodiknak, harmadiknak... tizediknek említenek. Az első helyen történt említéseket a 6. számú ábrában összegeztük. Látható, hogy Horn Gyula és Orbán Viktor az a két politikus, aki nagyjából egyenlő arányban jut előszörre az emberek eszébe az idézett kérdésre válaszolván.
Világosan különválnak azok a politikusok, akik a választók szemében "első helyen", illetve akik több más politikus mellett jönnek csak számításba. Az első csoportba csak Horn Gyula, Orbán Viktor, Kovács László, Kuncze Gábor és Torgyán József tartozik. Ők öten azok, akiknek reális esélyük lehet arra, hogy arcukkal, személyiségükkel is komolyan segítsék pártjukat. A többiek esetében is lehet szerepe a személyiségnek, de ismertségük és megítélésük nem teszi lehetővé, hogy ez a szerep átütő legyen.
Választási rendszerünk jellege és az eddigi választások tapasztalata is egyöntetűen azt mutatja, hogy a politikusoknak, a személyiségeknek csak másodlagos szerepük van a választási döntések befolyásolásában. Mégis, ez a "másodlagos" szerep is fontos lehet, hiszen éppen ez alapján igyekeznek a pártok területi és országos listáikat összeállítani.
A politikusok "népszerűsége", vagy a beléjük vetett választói bizalom is mind-mind fontos eleme természetesen annak, hogy végül is a választópolgárok kikre fogják a szavazatukat leadni.
Információinkkal ennek a folyamatnak a követéséhez igyekszünk a politikai közélet szereplőinek és elsődlegesen a választópolgároknak minél több információt biztosítani.
A Magyar Gallup Intézet 1998. január 28. és 31. között telefonos közvélemény-kutatást folytatott a városokban élő felnőtt korú (17 évesnél idősebb) lakosságot reprezentáló mintán. A megkérdezettek száma 921 fő volt.
Minden egyes vizsgálat során más és más embereket keresnek fel, illetve hívnak fel telefonon a Gallup kérdezői, de a minták összetétele nem, életkor és a lakóhely településtípusa szerint minden alkalommal pontosan követi a felnőtt lakosság említett jellemzők szerinti összetételét. A mintavételes eljárásból fakadó kisebb eltéréseket az úgynevezett több szempontú súlyozás módszerével korrigáltuk.
A mostani telefonos vizsgálat mintájának úgynevezett sztenderdhibája legfeljebb ± 3,3 százalék. Ez azt jelenti, hogy az általunk közölt adatok biztos, hogy csak ennél kisebb mértékben térnek el attól az eredménytől, amit abban az esetben kaptunk volna, ha minden egyes, városban élő felnőttet megkérdeztünk volna.