Zimbabwe, Burundi és Magyarország
Adalék az érzelmi tőke és a remény méréséhez
2009. június
Kérem, képzeljen el egy létrát, amelynek fokait alulról kezdve a tetejéig számokkal látták el, 0-tól 10-ig. Tegyük fel, hogy a létra teteje képviseli az Ön számára a lehetséges legjobb életet, a létra alja pedig az ön számára lehetséges lehető legrosszabb életet.
Ön hogy érzi, a létra melyik fokán áll, ha a létra legfelső foka az Ön számára lehetséges legjobb életet, míg a létra legalsó foka az Ön számára lehetséges legrosszabb életet jelenti. Melyik létrafokhoz érzi a legközelebb magát? Mit mondana, melyik létrafokon fog majd Ön állni, mondjuk 5 év múlva? (Cantril Self-Anchoring Scale)
Ezt a kérdést 2008 és 2009 során összesen 120 országban kérdeztük meg minimum 1000 fős, az egész ország felnőtt lakosságát reprezentáló mintákon a Gallup WorldPoll keretében. A magyar terepmunka 2009 januárjában végződött.
Hasonló kérdést már korábban is többször feltettünk Magyarországon: 1993-ban és 2000-ben is egy 9 fokú „létrán” kértük hogy helyezzék el magukat a magyar válaszadók.
1993-ban 39% látta magát az alsó három lépcsőfok valamelyikén, de az összes kérdezettnek csak 20%-a gondolta úgy, hogy öt évvel később ilyen helyzetben lesz. 2000-ben valamivel kevesebben érezték magukat a létra alsó harmadában (34%), míg valamivel több megkérdezett, 23% gondolta, hogy öt év elteltével ilyen helyzetben lesz majd.
A rendszerváltás utáni években a jelen és a jövő között felfelé mutató átjárás, remény volt a jellemző. A társadalom alsó felén élők közel fele, a teljes társadalom egyötöde abban a hitben élt, hogy a jövő már nem a létra alján fogja találni. A rendszerváltás utáni első évtized végére a szubjektív helyzet javult is valamelyest; 2000-ben csak a kérdezettek 34%-a ítélte rossznak az akkori helyzetét a hét évvel korábban mért 39%-hoz képest.
Ez év januárban egy 11 fokú skálán a 4-es vagy az alatti lépcsőfokára a magyarok 40%-a helyezte saját magát, ami nem különbözik lényegesen az 1993-ban mért eredménytől. A jövő vonatkozásában azonban sokak számára elveszett a remény– 2009-ben a képzeletbeli jövőre vonatkozó létra legalacsonyabb fokaira nemhogy kevesebben, hanem sokkal többen, a teljes magyar népesség közel fele, 47% helyezi magát.
A magyarok látják Európán belül a leginkább úgy, hogy a rendszerváltás nem hozott javulást az életükben
Egy másik, a hetekben nyilvánosságra hozott Flash Eurobarometer vizsgálatunk szerint, amely a kétpólusú világrend húsz évvel ezelőtti felbomlásának hatásairól kérdezte az EU 27 országának a polgárait, a magyarok között volt a legmagasabb azoknak az aránya, akik úgy látják, hogy a rendszerváltás nem hozott javulást az életminőségükben.
Azoknak az aránya, akik a "vasfüggöny" megnyitását követő változásokra gondolva NEM értenek egyet azzal, hogy a változások jobb életszínvonalat eredményeztek Közép- és Kelet-Európában
Az 55 évnél idősebbeknek csak 31%-a -- de a 40-54 év közöttieknek is csak 39%-a -- gondolja úgy, hogy javulás történt. Egyedül a most 24 év alattiak körében vannak egyértelműen többségben (60%) azok, akik szerint a rendszerváltás javulást hozott. A volt szocialista országok közül egyedül Magyarországon voltak többen azok is, akik szerint a rendszerváltás előtt jobb volt a helyzet mint mostanában.
A magyar jövőkép Burundihoz és Haitihoz hasonlítható – de a helyzet jobb mint Zimbabweben
2009 elején, a magyar megkérdezettek egyharmada (34%) mind a jelen, mind az öt évvel későbbi helyzetüket tekintve az életminőség képzeletbeli létrájának alsó 4 fokán helyezi el magát.
Az, hogy nemcsak a jelenüket, hanem a jövőjüket is az emberek ilyen nagy része ítéli reménytelennek, példátlan a fejlett világban. Olyan országokat, ahol a megkérdezettek több mint 30 százaléka nemcsak a jelenben, de a jövőben is a négyes vagy az alatti lépcsőfokon látja magát azon a képzeletbeli létrán ami a lehetséges legjobb és legrosszabb életet köti össze, csak a világ legelesettebb régióiban találtunk.
A mellékelt táblában rangsorba rendeztük az országokat aszerint, hogy mekkora a legrosszabb életminőségű, helyzetüket kilátástalannak tartó emberek aránya és mennyi a dollárban kifejezett, vásárlóerő paritáson számolt egy főre jutó nemzeti jövedelem.
| A 120 ország ahol az elmúlt évben készült Gallup vizsgálat | Azoknak a %-os aránya, akik a jelenben a létra alján érzik magukat ÉS a következő öt évben is azt gondolják hogy ott fognak maradni. | Egy főre jutó GDP - vásárlóerőparitáson (PPP), USD |
| Zimbabwe | 40.3 | 200 |
| Haiti | 35.5 | 1,400 |
| Burundi | 34.6 | 400 |
| MAGYARORSZÁG | 34.2 | 20,500 |
| Pakisztán | 34.2 | 2,600 |
| Togo | 31.5 | 900 |
| Comoros | 29.8 | 1,100 |
| Etiopia | 29 | 800 |
| El Salvador | 27.7 | 6,400 |
| Mali | 27.6 | 1,200 |
| Afganisztán | 27 | 800 |
| Burkina Faso | 26.4 | 1,300 |
| Tanzania | 24.1 | 1,400 |
| Kamerun | 23.7 | 2,400 |
| Sierra Leone | 23.3 | 700 |
| Uganda | 23.3 | 1,100 |
A teljes táblázat ITT elérhető
A statisztikai hibahatárt is figyelembe véve egyedül Zimbabweben van a társadalom Magyarországnál is nagyobb része lélektanilag ennyire kilátástalan helyzetben. Csak a hibahatáron belüli különbségek vannak Burundi, Haiti és Magyarország között.
A közgazdasági becslések szerint vásárlóerő paritáson számolva a magyar egy főre jutó nemzeti jövedelem 20,500 $. A felmérés előtti évben ez az “objektív” mutató Zimbabwe-ben 200$, Burundiban 400$ volt, Haitin pedig 1,400$.
Az érzelmi tőke és a gazdaságban működő és mérhető tőke drasztikusan elválik egymástól. A társadalmak tűrőképességét a felhalmozott érzelmi tőke is meghatározza. A jelenlegi gazdasági válság hatásait Magyarországon érzik legtöbben személyes életükben súlyosaknak (50%) Európában – míg a Gallup WorldPoll alapján készített reménytelenségi rangsor legvégén szereplő észak-európai országok mindegyikében csak a megkérdezetteknek kevesebb mint 5% válaszolt így.
Azok aránya akiket a gazdasági válság súlyosan érintett
Forrás: Special Eurobarometer 71.1
