Romák diszkriminációs és áldozattá válási tapasztalatai Magyarországon
2009. április
A Gallup Europe a Magyar Gallup Intézettel együttműködésben összehasonlító Európai Uniós vizsgálatot végzett a különböző országokban – túlnyomórészt nagyvárosokban – élő veszélyeztetett kisebbségi és bevándorló csoportok körében (European Union Minorities and Discrimination Survey, EU-MIDIS). Ennek a vizsgálatnak egyes eredményeit a mai napon tette közzé az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége (EU Fundamental Rights Agency, FRA). A vizsgálat Magyarországon a romák körében készült, Budapesten és Miskolcon, 2008 májusában és júniusában. A felvétel során a két városban összesen 500 roma válaszadót kerestünk fel, a népszámlálás szerinti létszámuk arányában. A válaszadók kiválasztása véletlen módszerrel történt. A kutatás technikai részleteiről a FRA honlapján találhatnak további információkat.
Nemzetközi összehasonlításban is kiemelkedő mértékű a diszkrimináció
Az EU területén élő nagyobb roma közösségek közül (Csehország, Szlovákia, Lengyelország, Görögország, Szlovákia, Bulgária, Románia és Magyarország) a magyar romák számoltak be második legmagasabb arányban arról, hogy őket, személy szerint, hátrányos megkülönböztetés érte az elmúlt 12 hónap során a vizsgált területek (munkakeresés, munkahely, lakáskeresés, egészségügyi intézmények, iskolák, szociális intézmények, vendéglátóipari egységek, boltok, illetve bankok) bármelyikén: összesen 62% érezte úgy, hogy ezen területek bármelyikén kifejezett a származása miatt bántak vele rosszabbul.
Magyarországon is – akárcsak a többi országban ahol jelentős roma kisebbség él – a munkakeresés területén tapasztaltak a legnagyobb arányban diszkriminációt a kérdezettek: az interjút megelőző egy évben munkát kereső roma származású magyarok közel fele (47%) érezte úgy hogy az álláslehetőségek betöltésekor roma mivolta miatt hátrányos megkülönböztetés érte. Azok, akik állással rendelkeztek, a többi országhoz képest is nagyobb arányban részesültek nem egyenlő elbánásban a származásuk okán (25%). Összességében, a munka világában elszenvedett megkülönböztetés tekintetében Csehországhoz hasonlóan kiemelkedően rossz a magyar helyzet.
Gyakran emlegetett kitörési pont lehet a mélyszegénységből és a kirekesztettségből az iskoláztatás: a kérdezettek közel ötöde ugyanakkor arról számolt be, hogy az iskolában is (szülőként vagy diákként) hátrányos megkülönböztetés érte az elmúlt egy év során. Mindezek az eredmények és a más vizsgált területeken kapott eredmények alapján is (például a magán-szolgáltatások területén – vendéglátás, üzletek, bankok – 41% érzékelt diszkriminációt) a magyar (városi) romák az összes vizsgált kisebbségi illetve bevándorló csoport közül a harmadik legrosszabb eredményt elérve az Európai Unió egyik leginkább hátrányosan megkülönböztetett kisebbségét alkotják. Érzékletes adat, hogy 100 főre vetítve összesen 736 diszkriminációs esetről számoltak be a roma származású magyar kérdezettek.
További probléma, hogy ezek az esetek többnyire láthatatlanok maradnak: a hátrányos megkülönböztetést elszenvedők 82%-a nem jelentette az esetet sehol; sem ahol a diszkrimináció érte, sem pedig az e célt szolgáló jogvédő szervezeteknél. Főleg azért nem, mert a többség (79%) rendkívül szkeptikus a várható eredményt illetően, a legtöbben úgy gondolják, hogy még ha be is jelentik az esetet, akkor sem történik semmi.
Mindemellett Magyarországon a romák 41%-a nincs is tisztában azzal, hogy a származási alapú diszkrimináció – például az álláshelyek betöltésekor – törvénybe ütközik. Annak indokaként hogy miért mulasztották el bejelenteni az őket ért diszkriminációt, az érintettek harmada válaszolta, hogy nem tudta, hogy hol vagy hogyan jelenthetné az esetet. A roma származású magyarok körülbelül ötöde tudott magától megnevezni bármilyen olyan intézményt amely tudomása szerint a hátrányos megkülönböztetés ellen küzd és az ilyet elszenvedőknek segítséget tud nyújtani. Kérdésre felelve az Nemzeti és Kisebbségi Jogok Országgyűlési Biztosáról a kérdezettek 35%-a hallott a vizsgálatot megelőzően.
A jelentős mértékű látencia, rejtettség egyrészt az eredményezi, hogy az érintettek semmilyen külső segítségre sem hagyatkoz(hat)nak ha hátrányos megkülönböztetés éri őket, és ugyanakkor a probléma elterjedtsége sem állapítható meg az EU-MIDIS-hez hasonló feltáró jellegű vizsgálatok hiányában.
A vélekedések tekintetében mindenesetre meglehetősen rosszul állunk: a roma származású magyarok 90%-ának a véleménye szerint az etnikai alapú diszkrimináció meglehetősen vagy nagyon elterjedt az országban. Ez az eredmény a legrosszabb a roma közösségek viszonylatában, és összességében a második legrosszabb az EU-MIDIS által a 27 tagállamban vizsgált 46 veszélyeztetett csoport között.
Egy év alatt a budapesti és miskolci romák ötödét támadták meg, fenyegették, vagy zaklatták súlyosan
A különböző bűncselekményeknek való kitettség a magyar roma közösségben meglehetősen magas, bár elmarad Európa „élvonalától”: a roma származású magyarok harmada vált az EU-MIDIS vizsgált cselekmények (betörés, jármű eltulajdonítás, lopás, támadás vagy súlyos fenyegetés, illetve súlyos zaklatás) áldozatává a vizsgálatot megelőző egy év során. Az utolsó két cselekménytípust figyelembe véve a roma származású magyarok 22%-át érte személyük ellen irányuló támadás vagy súlyos zaklatás – a támadások-fenyegetések 45%-a és a súlyos zaklatások 39%-ában maguk az elkövetők is romák voltak. A személyük ellen elkövetett támadásokat elszenvedők 85%-a nem jelentette az esetet a rendőrségen, elsősorban mert nem bízott benne hogy a rendőrség bármit is képes lenne tenni az ügyükben (10 esetből 6-7 marad ki ilyen indokkal a statisztikákból). A rendőrségben való bizalom hiányának további jele, hogy az áldozatok közel ötöde (18%) azért nem tett feljelentést, mert attól tartott hogy a tettesek ezt megbosszulnák rajta.
A személyük ellen irányuló támadásokat elszenvedők túlnyomó többsége (84%) szerint – legalábbis részben – a roma származásuk is közre játszott az áldozattá válásukban, gyakran még akkor is, ha maguk az elkövetők is romák voltak.
Esetleges rasszista támadásoktól való félelmükben a magyar városi romák több mint negyede (27%) kerül tudatosan olyan helyeket ahol attól tartanak, hogy ilyen jellegű támadások áldozatául eshetnek.
Megkülönböztetett rendőri figyelem
Magyarországon tíz roma származású kérdezettből négyet állítottak meg a rendőrök a vizsgálatot megelőző egy év során (nem is egyszer: összességében minden 100 romára 138 intézkedés jut egy évben). Ezek többsége egyszerű igazoltatás volt, szankciókkal csak az esetek 8%-ában éltek. A megállítottak több mint fele úgy érezte hogy a rendőri intézkedés kiváltó oka a roma származásuk volt. Összességében az etnikai alapon rendőri figyelmet magukra vonók aránya az EU-MIDIS által vizsgált 46 csoport közül a magyarországi romák esetében volt a harmadik legmagasabb – természetesen mindezek az eredmények minden esetben a válaszadók megítélését tükrözik.
Az EU-MIDIS romákról szóló gyorsjelentése magyar nyelven innen letölthető.
