Gallup - A közvélemény-kutatás fekete napja

A GALLUP PÁRTPREFERENCIA ADATAI
A közvélemény-kutatás fekete napja

A tegnapi választási eredmények és a közvélemény-kutatási előrejelzések között jelentős eltérések mutatkoztak. Az összes közvélemény-kutató intézet - köztük a Gallup is - Fidesz-MDF győzelmet prognosztizált. Különbségek csak ennek mértékében voltak. Az egyes előrejelzések 2-8 százalék közötti Fidesz-MDF fölényt jeleztek előre. Mint azóta tudjuk nem így történt.

A közvéleményt és természetesen a kutató szakmát is foglalkoztató kérdés hogy mi is történt. A magyar közvélemény-kutató szakma amely az eddigi három magyarországi választáson a nemzetközileg elfogadott hibahatárokon belül pontosan jelezte előre a választási eredményeket most a negyedik választáson erre nem volt képes.

	Választási eredmény (99 29%-os feldolgozottságnál)	A választás napján 19 órakor közzé tett előrejelzések
	Választási eredmény (99 29%-os feldolgozottságnál)	TÁRKI	Medián	Szonda-Ipsos	Gallup
Fidesz-MDF	41 13	44-48	44	43-47	46-47
MSZP	42 04	36-40	42	38-42	38-39
SZDSZ	5 55	5-7	5	4-5	6-7
MIÉP	4 36	3-6	4	4-5	3-4
Centrum	3 89	3-4	2	3	3-4
Munkáspárt	2 17	3-4	2	2	1-2
FKGP	0 76	0-1	1	1	0 5-1

Hol rontották el a közvélemény-kutatók? Elrontottuk-e egyáltalán? Az volt-e az oka hogy most egyetlen kutató cég sem végzett úgynevezett exit poll vizsgálatot vagy esetleg más okozta a téves előrejelzést?

Erre a kérdésre természetesen most még nem tudunk egyértelmű és megfellebbezhetetlen választ adni. Ha ma egyértelműen ismernénk az okokat és a választ akkor tegnap nem rontottuk volna el...

A közvélemény-kutatás arra alkalmas hogy képet adjon az emberek nyilvánosan vállalt vélekedéseiről. Ha az emberek nagyobb csoportjai valamilyen okból nem vállalják nyilvánosan véleményüket akkor a közvélemény-kutatás módszerei csődöt mondanak.

Nagy valószínűséggel ez történt a mostani választás alkalmával is.

Van néhány olyan jel az eredményeinkben amelyeket - így utólag visszatekintve - érdemes számba vennünk mint a hiba magyarázatának esetleges kiindulópontjait.

Nézzük meg a Gallup telefonos mintáin naponta mért eredményeket a két nagy politikai erőre vonatkozóan a választás első fordulóját megelőző időszakban.

1. ábra: A Fidesz-MDF és az MSZP támogatottsága március közepétől
A nagy valószínűséggel ténylegesen résztvevők körében

Jól látszik hogy április 4-5-én jelentős MSZP erősödést regisztráltunk amely azonban 6-án megtörni látszott. A választás napján április 7-én 2000 embert kérdeztünk meg telefonon. Ebben a vizsgálatban ismét az MSZP erősödését láttuk de a Fidesz még e mérés szerint is jelentős előnnyel rendelkezett. Lényegében ezekre az eredményekre alapoztuk előrejelzésünket.

Ma már világos hogy az április 4-5-én elkezdődött tendencia valószínűleg nem fordult meg április 6-7-én ahogy méréseink jelezték hanem a valóságban folytatódott. Mindenesetre a választási eredmények alapján erre kell következtetnünk.

A kérdés akkor most már az hogy ha ez így van vajon miért mérte valamennyi közvélemény-kutató intézet azt hogy április 7-re visszaállt a korábbi 3-8 százalékos különbség a Fidesz-MDF javára miközben ténylegesen nem állt vissza.

Annak ellenére van ez így hogy az intézetek eltérő módszerekkel és eltérő mintanagyságokkal dolgoztak. Ketten is 15 000 fős személyesen kérdezett minta alapján tettek előrejelzést egy intézet 3000 fős mintát kérdezett személyesen a Gallup pedig három héten keresztül minden nap kérdezett telefonon 600-1000 embert a választás napján pedig 2000 embert. Az eltérő módszerek és mintanagyságok ellenére valamennyi intézet ugyanarra - a téves - következtetésre jutott.

Erre a rejtélyre a legfontosabb magyarázatot valószínűleg a válaszmegtagadók magas arányában kell keresnünk. A választás vasárnapján végzett vizsgálatunkban az emberek 21 százaléka nem árulta el nekünk hogy kire szavazott illetve kire fog szavazni (akik a megkérdezés időpontjáig még nem szavaztak).

A többi intézet is extrémen magas válaszmegtagadási aránnyal találkozott utolsó vizsgálataiban. Például a Szonda-Ipsos is felhívja a figyelmet közleményében a magas válaszmegtagadási arányra: "A szokásosnál jóval nagyobb volt azok aránya akik a pártok támogatottságára vonatkozó információkérésre a választ megtagadta vagy bizonytalanságát fejezte ki." (Népszabadság Választási Különkiadás 2002. április 7.)

A Gallup 7 százalékpontos a Szonda-Ipsos 5 százalékpontos Fidesz-MDF előnyt regisztrált. A valóságban egy százalékpontos MSZP előny lett. Ebből csak egyetlen következtetés vonható le: a válaszmegtagadók között sokkal több MSZP szavazó volt mint Fidesz-MDF szavazó.

Kézenfekvő magyarázat lehetne hogy talán a cégek vélt pártkötődése miatt az MSZP szavazói nem válaszolnak egyes intézetek kérdezőinek. Azonban például a Szonda-Ipsos vélt pártkötődése alapján ez a feltételezés nem ad ésszerű magyarázatot. Ha ez a mechanizmus érvényesülne akkor miért tagadná meg a választ egy MSZP szavazó a Szonda-Ipsos kérdezőjétől? És miért mért vajon 10 pontosnál nagyobb Fidesz-MDF előnyt a közvélemény által pártokhoz egyáltalán nem kötött Marketing Centrum is?

Úgy tűnik az MSZP szavazóinak egy bizonyos része egyetlen közvélemény-kutatónak sem árulta el azt hogy kire kíván szavazni. Hogy ezt miért tették most még nem tudhatjuk biztosan. Feltételezhetjük azonban hogy a kampány hangvétele alapján az MSZP szavazóinak egy része fenyegetve érezhette magát. Úgy gondolhatták hogy "veszélyes" lehet vagy esetleg "szégyenletes" ha egy idegennek elárulják hogy az MSZP-re kívánnak szavazni.

Mindkét ok érvényesülhetett. Egyfelől a "veszélyben a demokrácia" vagy szélsőjobboldali terror fenyeget típusú kampányüzenetek növelhették a félelmet az MSZP szavazóinak egy részében. Másfelől az hogy a jobboldali kampány igyekezett az MSZP-t nemzetietlennek és vallásellenesnek beállítani arra vezethetett hogy a nemzeti érzelmű és vallásos - főként idősebb - MSZP szavazóknak ez a része "szégyellte" nyilvánosan bevallani hogy a szavazófülke magányában az MSZP neve mellé tette az ikszet.

Feltételezhető egy harmadik hatás is - és meglehet ez volt tán a legerősebb. Mivel a közhangulat Fidesz-MDF győzelmet várt az MSZP szavazóinak egy része valószínűleg nem szívesen vállalta fel nyilvánosan hogy a vélt kisebbséghez tartozik.

A következő ábrán jól nyomon követhetjük hogy az emberek kétharmada Fidesz-MDF győzelmet várt. Ez a várakozás és hiedelem olyan erős társadalmi nyomásként nehezedhetett számos MSZP szavazóra hogy nem akarta nyíltan vállalni azt hogy a már eleve vesztesnek hitt táborhoz tartozik.

2. ábra: Mit gondol az április 7-i választásokon melyik pártlista kapja majd
a legtöbb szavazatot?
A valamely pártot megnevezők körében

Hogy ez feltehetően tényleg így lehetett arra - sajnos csak utólag - bizonyítékot is találhatunk adatainkban.

Azok akik nem válaszoltak a pártpreferenciát firtató kérdéseinkre de más kérdésekre válaszoltak ezen más kérdésekre adott megoszlását tekintve sokkal közelebb állnak az MSZP szavazóira jellemző válaszmegoszlásokhoz mint a Fidesz-MDF szavazókra jellemző válaszmegoszlási mintázathoz.

Például az MSZP szavazóit az átlaghoz képest jobban érdekelte a Kovács-Pokorni vita ugyanakkor a Fidesz-MDF szavazóknál kisebb érdeklődést tanúsítottak a Medgyessy-Orbán vita iránt. A pártpreferenciájukat nekünk el nem árulók e kérdésekre adott válaszainak eloszlása inkább az MSZP szavazókéra hasonlított mintsem a Fidesz-MDF szavazókéra.

Most persze már könnyű felfedezni az adatokban ezeket a bizonyítékokat amikor már tudjuk mit kell keresni. A választások előtt azonban ezek a jelek nem keltették fel a figyelmünket. Nem tölt el minket különösebb megnyugvással de tény hogy a többi közvélemény-kutató intézet figyelmét is elkerülték ezek a jelek.

Van még egy hatás amellyel számot kell vetnünk. Ez pedig az hogy a mostani választáson a rendkívül magas részvételi arány úgy alakult ki hogy olyanok is elmentek választani akik még soha korábban nem tették ezt meg. Ezen embereknek a politikai érdeklődése politikai "involváltsága" igen alacsony és egyáltalán nincs kiforrott kötődésük a pártokhoz. Úgynevezett impulzus szavazók azaz rövid távú pillanatnyi hatások erőteljesen befolyásolják őket. Véleményük ingadozó sőt ebben a körben az is előfordul hogy egyik napról a másikra változtatják meg pártszimpátiájukat.

Az első ábrán látható görbék ugrálásai jól illusztrálják ezen jelenség létezését. Az ezen rétegbe tartozó szavazókon a jelek szerint az utolsó napon kormányváltó hangulat uralkodott el és "protest voter"-ként viselkedtek az urnáknál. Ez azonban a közvélemény-kutatás eszközeivel nem volt előre jelezhető - legalábbis senkinek nem sikerült előre jelezni.

Az elmondottak - legalább részben - választ adnak arra hogy miért szerepelt az MSZP jobban a várakozásoknál de nem adnak eligazítást arra vonatkozólag hogy a Fidesz-MDF miért szerepelt lényegesen rosszabbul annál mint amit a közvélemény-kutatók vártak.

Ugyanis azt kell észrevennünk hogy a hiba elsősorban nem abból fakadt hogy az MSZP szerepelt váratlanul jól hanem mindenekelőtt abból hogy a Fidesz-MDF szerepelt váratlanul rosszul.

Az intézetek az MSZP támogatottságát 36-42 százalék közé tették. A Szocialista Párt ennek a sávnak a tetején szerepelt ugyan de belül a sávon. A Fidesz-MDF támogatottságát az intézetek 43-48 százalék közé jelezték. A Fidesz-MDF végülis elért 41 százaléka "lefelé" jelentősen kilóg ebből a sávból. Egyetlen kutatási adat sem jelezte előre a Fidesz-MDF ilyen gyenge szereplését.

Ennek van egy nyilvánvaló matematikai oka. Ha az MSZP-re a vártnál többen szavaznak akkor a Fidesz-MDF támogatottságának százalékban kifejezett aránya ugyanannyi szavazat esetén is alacsonyabb lesz.

Azonban van egy másik ok is amit számba kell vennünk: a jelek arra utalnak hogy - a magas részvételi arány ellenére - a Fidesz potenciális szavazói magasabb arányban maradtak otthon mint az MSZP tábora. Adataink szerint a kampány finise a baloldalon nagyobb mozgósító erővel bírt mint a jobboldalon.

Nézzük meg a pártpreferencia-arányokat a választás napján végzett vizsgálatunk déli egy óráig megkérdezett mintarészében. (Ebben a mintában mivel reggel óta folyamatosan kérdeztük telefonon az embereket ekkor még többen voltak akik nem szavaztak mint akik már szavaztak.)

Pártpreferenciák a Gallup április 7-én készített telefonos vizsgálatának
13 óráig kérdezett részében

	Már elment választani 13 óráig	13 óráig még nem ment el választani de tervezi
MSZP	45%	32%
Fidesz-MDF	41%	53%
SZDSZ	4%	7%
MIÉP	3%	2%
Centrum	3%	5%
Munkáspárt	3%	1%
FKGP	1%	0%

Jól látszik hogy a déli egy óráig leszavazottak között vezetett az MSZP. Ugyanakkor az eddig még nem szavazók között jelentős Fidesz-MDF előnyt regisztráltunk.

Délután háromkor az arányok már a következőképpen alakultak. (Ekkora már a mintába kerültek több mint fele szavazott.)

Pártpreferenciák a Gallup április 7-én készített telefonos vizsgálatának
15 óráig kérdezett részében

	Már elment választani 15 óráig	15 óráig még nem ment el választani de tervezi
MSZP	41%	33%
Fidesz-MDF	44%	51%
SZDSZ	7%	7%
MIÉP	2%	2%
Centrum	3%	5%
Munkáspárt	2%	2%
FKGP	1%	0%

Világosan látható hogy a még el nem mentek között jelentős a Fidesz-MDF előnye.

Végül nézzük meg a vizsgálat lezárását a délután öt órát jellemző adatokat:

Pártpreferenciák a Gallup április 7-én készített telefonos vizsgálatának
17 óráig kérdezett részében

	Már elment választani 17 óráig	17 óráig még nem ment el választani de tervezi
MSZP	40%	35%
Fidesz-MDF	45%	50%
SZDSZ	7%	7%
MIÉP	2%	2%
Centrum	3%	6%
Munkáspárt	2%	2%
FKGP	1%	0%

A választási eredmények alapján bizonyosra vehető hogy azon Fidesz-MDF szavazók egy jelentősebb része akik a választás délutánján azt mondták a közvélemény-kutatóknak hogy tervezik részvételüket a választásokon végül nem mentek el szavazni. Az MSZP szavazói ellenben a jelek szerint nem csak ígérték de nagy arányban valóban el is mentek szavazni.

Ebben esetleg a jelentős Fidesz-MDF vezetést mutató közvélemény-kutatási előrejelzések is szerepet játszhattak. A szakirodalom jól ismeri "a siessünk mert lemaradunk" effektust. Nagyon valószínűnek látszik hogy a baloldalon ez a hatásmechanizmus lépett működésbe. Ugyanakkor számos jobboldali szavazó úgy értékelhette a helyzetet hogy a biztos győzelmet mutató előrejelzések miatt rá tulajdonképpen "nincs is szükség".

Mindent egybevetve és a tapasztalatok fényében áttekintve tevékenységünket úgy ítéljük meg hogy nem követtünk el olyan szakmai vagy módszertani hibát amely a téves előrejelzést eredményezte. Ezt támasztja alá hogy az egymástól függetlenül dolgozó intézetek mindegyike tévedett és mindegyikük ugyanabban az irányban - még ha eltérő mértékben is. Tehát nem valamilyen specifikus szakmai tévedés vagy módszertani hiba eredményezte a téves előrejelzéseket.

Meggyőződésünk szerint a társadalomlélektani folyamatok szerencsétlen összjátéka vezetett oda hogy a közvélemény-kutatás kipróbált és számtalanszor pontosnak bizonyult módszerei most ezen a választáson a kialakult speciális feltételek között nem bizonyultak kellően pontosnak.

Módszereinket mégsem kell a sutba dobnunk. Ismételjük a közvélemény-kutatás arra alkalmas hogy képet adjon az emberek nyilvánosan vállalt vélekedéseiről. Ha az emberek nagyobb csoportjai valamilyen okból nem vállalják nyilvánosan véleményüket akkor a közvélemény-kutatás módszerei megbízhatatlanná válnak.

Nem hisszük hogy a leírtak teljes végleges és kimerítő magyarázatát adják annak hogy miért tévedett valamennyi közvélemény-kutató intézet a 2002. évi parlamenti választások első fordulója eredményét illetően. A fentieket inkább vitaindítónak szánjuk amely megindít egy politikai felhangoktól és politikusi gyanúsítgatásoktól mentes szakmai vitát az egyöntetűen téves előrejelzések okairól.

Mit tudunk az utolsó hétről a kampány értékeléséről a tegnapi nap folyamán telefonon gyűjtött adatok alapján?

A kampányfinis értékelésében a nap során nagy többséggel azok voltak fölényben akik úgy értékelték hogy a Fidesz komoly hibákat követett el a kampányfinisben (36% míg ugyanezt az MSZP vonatkozásában csak 23% érzékelte). Hogy az MSZP követett volna el komoly hibákat a kampányfinisben azzal 52% kifejezetten nem értett ezzel egyet míg a Fideszre vonatkozóan csak 43% nem értett ezzel egyet.
A vasárnap megkérdezett férfiak 43 százaléka találta Medgyessyt szimpatikusabbnak a vitán az Orbánt szimpatikusnak találók 32%-ával szemben. Orbánt viszont 8 százalékkal több férfi találta meggyőzőbbnek mint Medgyessyt. A nők körében mindkét mutató szerint Orbán volt a vita nyertese.
A választás napján a megkérdezettek 9 százaléka mondta hogy az utolsó napokban megváltoztatta a pártpreferenciáját.
A megkérdezettek további öt százaléka pedig azt mondta hogy az utóbbi napokban döntötte el hogy biztosan elmegy szavazni.
Azok között akik az utóbbi napokban lettek a két nagy párt támogatói a korábban kis pártokkal szimpatizálók voltak döntő többségben. De mindkét nagy párt új támogatóinak mintegy 20 százaléka a másik nagy pártból származott. Ez azt jelzi hogy a legutóbbi időszakban politikai pártpreferenciát kialakítók nagyon labilisak voltak.
A részvételüket biztosra ígérők között szombaton is és vasárnap folyamán is mintegy 10 százalék bizonytalannak mondta magát. A legtöbb ilyen szavazat sorsa ezek szerint az utolsó pillanatban a fülke mélyén dőlt el.
Ha a részvételület biztosra ígérők között külön-külön vizsgáljuk azok véleményét akik biztos pártpreferenciával rendelkeznek továbbá akik állításuk szerint nem rendelkeztek még az utolsó pillanatban sem pártpreferenciával illetve akik nem mondták meg hogy kire szavaznak/szavaztak akkor a következő különbségeket találjuk a vasárnapi eredményekben:
1. Azt a kérdést illetően hogy az országban inkább jó vagy inkább rossz irányba mennek-e a dolgok; a véleménnyel rendelkezők körében mindegyik csoportban biztos pozitív válaszarányt regisztráltunk.
2. Míg a pártpreferenciával rendelkezők és arról nyilatkozók szerint a péntek esti vitán Orbán Viktor egyértelműen meggyőzőbb és kicsivel szimpatikusabb volt kihívójánál addig a pártpreferenciájukat el nem árulók között már kiegyenlített volt a vita megítélése a "meggyőző" dimenzióban és mind a bizonytalan voksolók mind a pártpreferenciájukat velünk meg nem osztók körében Medgyessy tűnt szimpatikusabbnak riválisánál. Összességében a preferenciájukat elárulók 51-38 arányban Orbánnak "adták" a vitát a bizonytalanok 38 százaléka nem tudta megmondani hogy ki nyert és 31-28 volt az Orbán illetve Medgyessy győzelmét érzékelők aránya. A pártpreferenciájukat titkolók körében ezzel szemben 31-29-re Medgyessyt érezték győztesnek és 13 százalék erre a kérdésre is megtagadta a választ.
3. Ennek ellenére mindhárom csoportban azt találjuk hogy Orbán Viktort alkalmasabb miniszterelnöknek tartanák a következő négy évre mint Medgyessy Pétert; igaz a preferenciájukat elárulók között valamivel nagyobb arányban mint a másik két csoportban és az is igaz hogy a pártpreferencájukat elhallgatók 16 százaléka erre a kérdésre sem válaszolt.
4. Azt találtuk hogy saját bevallásuk szerint a választást megelőző héten a pártpreferenciájukról nyilatkozók 8 a bizonytalanok 10 és a preferencájukat titkolók 7 százaléka változtatta meg véleményét azt illetően hogy melyik pártot támogatja majd.
5. Továbbá azt is találtuk hogy a részvételét biztosra ígérő bizonytalanok 5 a pártválasztók 4 és a preferenciájukat velünk meg nem osztók 3 százaléka az utolsó héten döntötte el hogy mégis elmegy választani.

Ezeket látjuk most a tegnapi adatainkban olyan mozzanatoknak amelyek bizonyos értelemben a ma ismert eredmény lehetséges bekövetkeztét is előrevetíthették. Korábban ezeket a tendenciákat nem érzékeltük ennyire erőteljesnek - vagy egyáltalán jelenlévőnek. Ha érzékeltük is volna nagyon nehéz lenne megmondani hogy ezek ismeretében hogyan kellett volna módosítanunk előrejelzésünkön. Most már persze tudjuk ezt is.

Hírlevél | Főlap | The Gallup Organization | gallup