|
|
||||||||||||||||||
|
|
8. Történelmi Korszakok Megítélése - A múlt fényei a jelen árnyai A legerősebb sztereotípiák a történelemhez kapcsolódnak - 'fényes múltú nagy történelmű ország" tartja a megkérdezettek 43 százaléka jellemzőnek további 42 százaléka nagyon jellemzőnek. Ennél is nagyobb az egyetértés abban hogy a miénk egy "sokat szenvedett ország" . Ezt 63 százalék tartja nagyon jellemzőnek és egy további 34% jellemzőnek. Gyakorlatilag tehát mindenki 100 megkérdezettből 97 egyetért ezzel a címkével Magyarországgal kapcsolatban. (lásd az 5. fejezetet) Ha keressük hogy melyek azok a pontok amelyeket a leginkább adottságként kell figyelembe venni a jövő Magyarország imázsának alakításánál akkor a történelmünkről alkotott konszenzusok mindenképpen ilyenek. Felmérésünk során vizsgáltuk hogy milyen kép él az emberekben a magyar történelem régmúlt s közelmúlt korszakairól és ez hogyan kapcsolódik a jelenről s a jövő kilátásairól alkotott véleményekhez. Az eredmények alapján úgy látszik mintha a magyar társadalom még nem billent volna át a múltból a jövőbe. Legalábbis a múlt bizonyos korszakai még mindig fényesebben sugároznak mint a közelmúlt vagy a jelen. Az a típusú állítás hogy "A magyar különösen tehetséges nemzet de a történelem nagyon mostohán bánt velünk" ma is a megkérdezettek 78%-ának az egyetértésével találkozik. (1993-ban ezzel az állítással 81% értett egyet). Nagy vonalakban egy olyan ország történetének képe rajzolódik ki előttünk amelynek régmúlt korszakai (Szent István kora Mátyás kora) voltak a legfényesebbek majd váltogatták egymást a jó és a nagyon rossz korszakok. A török hódoltság alatt és az 1950-es években érte el történelmünk a mélypontot majd a hetvenes-nyolcvanas években felfelé kezdett ívelni az ország pályája. E felfelé ívelést ugyan sokak szemében megtörte az elmúlt tíz év az átmenet tíz éve de az ország - eltekintve a még meglévő szegénységet bizonyos civilizációs hiányokat a rossz közerkölcsöket és a társadalmi szolidaritás hiányát - a domináns vélemények szerint lehetőségektől duzzad és jók a kilátásai arra hogy a jövőben folytatódik pályájának felfelé ívelése. Válaszolóinknak a magyar történelem tizenegy korszakát kellett minősíteniük elhelyezniük egy ötfokú skálán. A skála két szélső pólusa a következő volt: "Nagyon jó kimagasló korszak" - "Kifejezetten rossz sötét korszak". A skála két felső fokára adott szavazatok alapján a következő sorrend alakult ki.
Az ország-imázs alakulása és alakítása szempontjából már ennek a sorrendnek is sok tanulsága van. Mindenekelőtt meglepő hogy igazán pozitív korszakként csak a távoli múlt egy-egy rövid korszaka él az emberek tudatában Mátyás Király és Szent István kora s melléjük csapódik egyetlen 20. századi korszak: a Kádár-korszak (viszonylag pozitív még a Reformkor is). Ami közte volt a 16. századtól a 19. század végéig -- a török hódoltság kivételével - mintha kiesett volna a társadalom széles rétegeinek tudatából (20-25 százalék között mozog az ezekre a századokra eső "Nem tudom" válaszok száma). 1867 óta csak a Kádár korszak tündököl mint "kimagaslóan jó korszak" (az emberek 20 százaléka szerint) amúgy az elmúlt százhúsz év minden markáns korszakának megítélése sokkal rosszabb mint a korábbi történeti koroké: a Dualizmus kora a válaszolók 3 százalék szerint a Horty korszak 2 százalékuk szerint a Rákosi korszak pedig senki szerint nem tartozik a "kimagaslóan jó korszakok" közé. Ami pedig az elmúlt 10 évet illeti mindössze az emberek 1 százaléka értékeli kimagaslóan jó korszaknak. Ezek az adatok itt a nemzettudat társadalmi tudat komoly sérülésére utalnak. Nincsenek birtokunkban friss adatok de nagy valószinűséggel állithatjuk hogy a finn az ír az angol az amerikai a spanyol társadalom túlnyomó többségének tudatában a jelen korszak országuk nemzetük történetének egyik kimagasló korszakaként él. A Gallup legfrissebb vizsgálata szerint például amikor Clinton elnök idei az Unió Helyzetéről szóló beszédében arról beszélt hogy az a történelem során sohasem volt olyan erős mint a jelenben akkor ezzel a megkérdezettek nagy többsége egyetértett. Érthető hogy az átmenettel járó sok baj feszültség szenvedés rontja az emberek jelen-képét. Érthető hogy gondjaik függönyén át nem látják az elmúlt tíz év nagy teljesítményeit. De pozitív önkép nem épülhet csak múltbeli dicsőségekre és tragédiákra. A közelmúlt és a jelen teljesítményeire és a jövőben való bizalomra kell épülnie. A kérdés fontossága miatt érdemes közelebbről megvizsgálni a számokat. Mit takarnak a Kádár-rendszer magasra értékelésére és az elmúlt 10 év leértékelésére utaló számok? Kik értékelik a Kádár-rendszert magasra és kik értékelik le az elmúlt 10 évet? A következő tényezőket vizsgáljuk meg. Kérdezéstechnikai tényezők A korszakok megítélésbeni sorrendje függ persze attól is hogy melyik választartomány alapján számítjuk ki a sorrendet. A következő Táblázatban összevontuk a "Kimagasló korszak" és a "Jó korszak" válaszokat. Ha szétválasztjuk őket és csak a "Kimagasló korszak" válaszokat vesszük figyelembe -- ez legalább olyan fontos információ mint az előbbi -- akkor a sorrend változatlan az élen azonban a megítélésbeli különbség a két múltbeli korszak és a Kádár-korszak között drámaian megnő. A két korábbi korszak kimagasló voltában majd minden második válaszoló ért egyet a nyolcvanas évek ilyen minősítésében csak minden ötödik ember. A lakosság nagyobb része inkább csak abban a szerényebb állításban ért egyet hogy a történelmi korszakok közül ez a jobbak közé tartozott.
"Kimagasló korszakként" tehát messze elmarad a Kádár-korszak Mátyás korától s még az István király korszakára adott szavazatoknak is csak a felét éri el. A társadalmat strukturáló tényezők erősen befolyásolják a korszakok megítélését. Különösen a hetvenes-nyolcvanas évek megítélése osztja meg erősen a társadalmat. A generációk mentén élesen szétválik az értékelés de a társadalmi státus a lakóhelyi környezet a foglalkozási helyzet is erősen determinálja a véleményeket. A Kádár-korszak hívei elsősorban az idősek az alacsonyabb iskolai végzettségűek a szerényebb jövedelműek és a falun lakók közül kerülnek ki. A férfiak 17 a nőknek csak 10 százaléka tartja rossz vagy kifejezetten sötét korszaknak - a kimagasló korszaknak ítélők között is jellegzetesen több a nő (23%) mint a férfi (17%). A legfiatalabb korosztálynál már maga az alapsorrend is megváltozik. A "Kiváló korszak" és a "Jó" korszak összesített válaszai szerint a sorrend ebben a korosztályban a következőképpen alakul. A 18-24 éves korosztály korszak-sorrendje:
A fiatal nemzedéknél tehát a Kádár-korszak csak a 6. helyen jelenik meg épp hogy csak megelőzve az "utolsó tíz évet". (A teljes mintánál "Az utolsó tíz év" a hatodik helyen van és a Kádár-rendszerre adott szavazatok alig harmadát kapta meg). Meg kell azonban azt is jegyeznünk hogy a Kádár-rendszer ilyen leértékelése valóban csak a legfiatalabb nemzedékre (18 és 24 év közöttiek) jellemző. A következő két korcsoport (25-34 35-44) ha kimagaslónak nem is de jó korszakként értékeli. A választóvonal a korszakhoz való érzelmi viszonyulást is kifejező 'kimagasló" értékelésben az 1956 előtt és után született generációk között van. A három fiatalabb generáción belül rendre 12 14 ill. 16 százalék a kimagasló korszaknak tartók aránya míg a 45 évesnél idősebb generációkon belül gyakorlatilag homogén előszlásban mindenhol minden negyedik válaszoló tartja ezt a korszakot kimagaslónak. A mai jövedelmi színvonal is befolyásolja a Kádár-rendszer megítélését. Az alacsonyabb jövedelműek viszonylag kis mértékben teszik előbbre ezt a korszakot mint a magasabb jövedelműek (70 % szemben 52 %-kal). A markáns különbség ismét a jellegzetesebb elkötelezettségben a kimagaslónak minősítésben van. Havi egy főre jutó ötvenezer forintos jövedelem birtokában minden negyedik ember számára látszik ez a korszak kimagaslónak míg az efölötti havi jövedelemmel rendelkezők ha visszanéznek akkor közülük csak minden kilencedik ért egyet ezzel a minősítéssel. Az iskolai végzettség még erősebben differenciál. A diplomásoknál a sorrend a következőképen alakul (a "Kiváló korszak" és "Jó korszak" szavazatai együtt):
Kádár-korszak itt is a 6. helyre szorul de itt Az utolsó tíz év erősebben lemarad mint a legfiatalabb korcsoportnál. Az azonban mindenesetre figyelemreméltó hogy az egész népesség de különösen a fiatalok illetve diplomások tudatában a távoli történelem jó korszakai sokkal pozitívabban élnek mint a közelmúlt korszakai. A Kádár-rendszer megítélése természetesen attól is függ hogy hogyan alakult az ember sorsa az elmúlt 5-10 évben. Azoknak akik úgy érzik hogy az elmúlt 5-10 évben életszínvonaluk csökkent vagy jelentősen csökkent 23-29 százaléka ítéli a Kádár-rendszert nagyon jó korszaknak. Azoknak viszont akiknek az életszínvonala emelkedett (vagyis a rendszerváltással relatíve jól jártak) csak 14 százaléka ítéli a Kádár rendszert nagyon jónak. Akik attól félnek hogy a következő 5-10 évben csökkenni fog az életszínvonaluk 30 százaléka ítéli a Kádár-rendszert nagyon jónak. Azoknak akik úgy gondolják hogy életszínvonaluk emelkedni vagy jelentősen emelkedni fog 12 illetve 20 százaléka ítéli a Kádár-rendszert nagyon jónak. (Itt csak az a meglepő hogy a jövőben nagyobb emelkedést várok ítélik meg a Kádár korszakot pozitívabban. Igaz ez a csoport egyben az anyagilag legelesettebb akik konzekvensen reménykednek sorsuk jobbrafordulásában.) A képlet tehát egyértelmű. Azok akiknek az életszínvonala az elmúlt 5-10 évben csökkent illetve félnek attól hogy a következő években csökkenni fog jelentősen pozitívabbnak ítélik meg a Kádár rendszert mint a minta egésze. Hasonló mozgás figyelhető meg "Az elmúlt 10 év" korszakának megítélésével kapcsolatban is. Akiknek az életszínvonala az elmúlt 5-10 évben csökkent vagy jelentősen csökkent azoknak csak 13 illetve 20 százaléka ítéli meg az elmúlt 10 évet pozitívan. Akiknek az életszínvonala emelkedett azoknál ugyanez az arány kétszeres. Azoknak akik életszínvonaluk csökkenését várják a következő években is mindössze 12 százaléka ítéli meg az elmúlt 10 évet jónak. Azoknál viszont akik emelkedést illetve jelentős emelkedést várnak a pozitív szavazatok száma 24 és 29 százalék között mozog. Várható tehát hogy az életszínvonal emelkedésével a Kádár-rendszer egyre inkább veszt majd nosztalgikus vonzerejébol a jelen korszak megítélése pedig egyre pozitívabbra színeződik bár a nyolcvanas évek évtizede ha nem is a kimagasló de a magyar társadalom jó korszakai köré sorolódik a társadalom idősebb generációiban. Ez még akkor is így van ha a társadalom elitje ezt másként értékeli. Budapest és a falu véleménye között kétszeres különbség az egyetemet és középiskolát végzettek között szintúgy mig a legnagyobb létszámú nyolc általánost végzettek és az egyetemet végzettek között már négyszeres különbség van ebben a kérdésben. Az hogy a kérdés eminensen politikai-ideológiai jellegű és hogy ez egyben pártpolitikai preferenciákban is tükrözodik csak természetes - a Munkáspártiak és a MIÉP szimpatizánsok képezik a két ellenpólust a FIDESZ szavazók 15%-a az MSZP szavazók 28%-a tartja kimagaslónak a korszakot egy további 30 illetve 46 százalék pedig a magyar történelem jó korszakának. |
|
||||||||||||||||
8. Történelmi
korszakok megítélése - A múlt fényei
a jelen árnyai
