|
||
|
|
1.2. ELÉGEDETTSÉG Elégedettnek még kevesebben érzik magukat mint jó közérzetűnek de az összehasonlítható adatok itt is pozitív elmozdulást mutatnak a társadalom egészére vonatkozóan. 2000-ben minden negyedik ember elégedett azzal ahogy most él pedig 1993-ban az emberek hatoda volt csak az. Az évtized első felében majd minden második ember mondta magáról hogy kifejezetten elégedetlen helyzetével ma már csak minden harmadik. Minden korosztályban nagyobb az elégedettek aránya de a legnagyobb mértékben a 25 év alattiak elégedettsége nőtt 1993-hoz képest. Ebbol a szempontból valahol a ma ötvenes éveik második felében járóknál egy választóvonal van -- az 55 évnél idősebbek körében lényegesen nem változott a helyzetükkel elégedetlenek aránya. Az elégedetlenség egyik forrása az hogy korábbi életüket az emberek pozitívabban ítélték meg. 2000-ben az emberek fele véli úgy hogy négy-öt évvel korábban elégedettebb volt. Hozzá kell azonban tenni hogy 1993-ban az embereknek nagyobb része kétharmada gondolta azt hogy a nyolcvanas évek legvégén elégedettebb volt.
A következő négy évre vonatkozóan 1993-ban is és 2000-ben is az emberek kb. negyven százaléka prognosztizálja elégedettségének növekedését 1993-ban még minden harmadik számított arra hogy pár év múlva elégedetlenebb lesz 2000-ben már csak minden negyedik ember. Míg 1993-ban csak a 25 év alattiakról mondható el hogy körükben többen többségben voltak azok akik általános elégedettségük növekedésére számítottak a közeljövoben 2000-ben már a 35 év alattiakról is elmondható ugyanez. Az elemzés későbbi részeibol kiderül hogy az idobeli változások szubjektív megélései a felemelkedések és a lecsúszások objektív vagy megélt valósága a közeljövőbeni helyzettel kapcsolatos remények erősebben befolyásolják az országkép és a magyarságkép pozitivitását vagy negativitását mint a rosszabb vagy jobb jelenlegi társadalmi státus és helyzet.
|
Főmenü |
1.2. Elégedettség
