Közintézmények lakossági megítélése Magyarországon

A Magyar Gallup Intézet az ENSZ felkérésére végzett korrupciós vizsgálatsorozata részeként 2000 áprilisában személyes megkérdezéssel országos reprezentatív felmérést készített 1839 felnőtt (18 éven felüli) magyar állampolgár körében a közintézményekben szerzett tapasztalataikról.

A kutatás során a Gallup korrupciós modult alkalmaztuk melynek lényege a tényleges megtörtént korrupciós szituációk regisztrálása. A korrupció lakossági percepcióját az egyes közintézmények tényleges ügyfélkapcsolataival összefüggésben vizsgáltuk. Ez a módszer a tapasztalat-szempontú megközelítésen alapszik. A Gallup felfogása szerint ezek a közintézmények mint szolgáltató állami szervezetek - ugyanúgy mint a privát szektorban működő szolgáltató cégek - a saját ügyfelei által minősíthetőek. Azt kutattuk hogy az emberek hogyan látják azokat a szituációkat amikor a közintézményekkel valódi kapcsolatba kerülnek milyennek találják a kapott szolgáltatás minőségét mennyire látják bonyolultnak ügyeiket érzik-e úgy hogy az ügymenet során külön pénzt ajándékot várnak el tőlük és hogy ténylegesen adnak-e hálapénzt vagy csúszópénzt. A kutatás során lényegesnek tartottuk hogy ne csak a szektorokat hanem az egyes közintézményeket egyenként is megvilágítsuk alkalmazottaik korrupciós hajlandóságának lakossági percepciója és konkrét esetek alapján.

A korrupciókutatás során lényegi kérdés mit is tekintünk korrupciónak. A kutatásban érvényesített definíciót a kérdéskör elején ismertettük az interjúalanyokkal. E szerint a korrupció az ha az állampolgár egy neki törvény szerint járó szolgáltatás igénybe vételéért az eljárás során vagy hogy segítséget kapjon pénzt vagy ajándékot ajánl fel vagy kell hogy felajánljon.

A megkérdezettek 26 közintézményt ezen belül 29 közalkalmazotti foglalkozást ítéltek meg az alkalmazottak korrupciós hajlandósága alapján egy-egy ötfokú skálán ahol az 1-es jelentette azt hogy egyáltalán nem jelemző hogy pénzt kell adni azért hogy az ügyeit el tudja intézni az 5-ös pedig azt jelenti hogy nagyon jellemző hogy külön pénzt kell adni. lásd az ábrákat!

Ma Magyarországon jóval több mint minden második ember valószínűnek tartja hogy az egészségügyi intézményekben hálapénzt kell adnia azért hogy megfelelő bánásmódban részesüljön.

Az összes felsorolt intézmény közül a lakosság legnagyobb része kórházban dolgozóknál valószínűsíti hogy azok kapnak külön pénzt s közülük is inkább az orvosok - a lakosság 77 százaléka véli így - mint az ápoló személyzet (62 százalék). Őket követik a sorban a háziorvosok (59 százalék) és a gyermekorvosok (58 százalék). A kórházi orvosok tekintetében teljes a konszenzus a különböző településeken lakók körében de a többi egészségügyi dolgozót lényegesen másképp látják az emberek. Az ápolókról felnőttek háziorvosairól valamint a gyermekorvosokról a budapestiek sokkal inkább feltételezik hogy kapnak hálapénzt mint azok akik más településen élnek.

A rendőrség korrupciós hajlandóságának megítélése nagymértékben függ attól hogy a rendőrség mely részlegéről van szó. Az utcai közlekedési rendőröket lényegesen korruptabbaknak tartják mint azokat akik az intézmény épületén belül kerülnek kapcsolatba a lakossággal. A budapestiek több mint a fele valószínűsíti hogy az eljáró közlekedési rendőr kap kenőpénzt míg a vidékieknek "csak" a harmada.

Általában az összes közintézményi alkalmazottat de különösen a közlekedés területén dolgozó rendőröket és a VPOP alkalmazottait a 30 év alattiak sokkal nagyobb mértékben tartják korruptnak mint a társadalom más csoportjai. A közlekedési rendőrökről például a fiataloknak több mint a fele (55 százalék) feltételezi a csúszópénz elfogadását az 50 év felettieknek kevesebb mint harmada (29 százalék).

A lakossági ügyfélkörrel rendelkező állami intézmények és hatóságok közül a közlekedésrendészetet és a VPOP-t tartja a lakosság leginkább korrupt munkahelynek (28-28 százalék). A közlekedésrendészet dolgozóiról a budapestiek harmada az ország más részein élők negyede véli úgy hogy feltehetően csúszópénzt kapnak. A VPOP esetében fordított a helyzet erről az intézményről a vidékiek gondolják inkább a tisztességtelen ügyvitelt mint a fővárosiak.

A minisztériumok a rendőrség más részlegeinek és a piacfelügyeletek alkalmazottairól a lakosság ötöde véli úgy hogy pénzt kell adni azért hogy az ügyek "megfelelően" haladjanak.

Az önkormányzatok korrupciós hajlandóságának megítélése az intézmények között viszonylag kedvező. Az önkormányzati hivatalok egyes osztályaira vonatkozóan attól függően melyik osztályról van szó 6-13 százalék között van azoknak az aránya akik korruptnak tartják az itt dolgozókat. Az önkormányzatokon belül a műszaki osztályról vélik úgy hogy leginkább tisztességtelenül mennek a dolgok az oktatási osztályról legkevésbé. A önkormányzati lakástulajdont kezelő "házkezelőséggel" vagy régebbi nevén IKV-val kapcsolatosan a budapestiek (20 százalék) sokkal inkább valószínűsítik a csúszópénz adását mint a vidéken élők (7 százalék).

A közintézmények korrupciós érintettségének lakossági megítélése
"Mennyire jellemző hogy az alábbi intézmények alkalmazottainak borravalót hálapénzt kell adni?"
A táblázatban szereplő számok az oszlopra vonatkozó szegmens százalékában értendőek és a "jellemző" és a "nagyon jellemző" válaszok előfordulásának arányát jelzik

A percepciós megközelítés mellett igen lényeges szempont hogy ezek a szervezetek mennyire vannak tényleges ügyfélkapcsolatban a lakossággal. Felmérésünk szerint a felsorolt intézmények közül az egészségügyi intézmények illetve a kórházakban fordul meg a legtöbb ember vagy családtagja egy év alatt (a lakosság 62 százaléka illetve 34 százaléka). Az APEH-nél a lakosság ötöde míg a társadalombiztosítónál és a földhivatalnál valamivel kevesebben (16-16 százalék) intézték ügyeiket 1999-ben. Az önkormányzat leglátogatottabb részlege a folyamatos rutinszerű feladatokat ellátó ügyfélkapcsolati osztály (15 százalék) illetve a támogatásokat segélyeket nyújtó szociális és népjóléti osztály (14 százalék). Az önkormányzatok többi részlegén jóval kevesebb ügyféllel kell számolni. A rendőrséggel is viszonylag sokan kerültek kapcsolatba az elmúlt év során (11 százalék). A bankok hitelfelvételi osztályán a minden tizedik felnőtt járt 1999-ben valamivel kevesebben az OEP-nél (8 százalék) vagy a közjegyzőnél (8 százalék). A többi intézményt - a bíróságokat közterület-felügyeletet az ÁNTSZ-t a közlekedésfelügyeletet a Vám és Pénzügyőrséget a minisztériumokat a cégbíróságot a fogyasztóvédelmi felügyelőséget a piacfelügyeletet - a lakosság kevesebb mint 5 százaléka kereste fel 1999-ben.

Mindezekből a számokból egyértelműen látható hogy az egészségügy lakossági megítélése javarészt saját tapasztalaton nyugszik hiszen az egészségügyi intézményekben a háztartások kétharmada fordult meg egy év alatt. A rendőrség közepes nagyságú ügyfélköre (11%) is arra enged következtetni hogy az emberek nagy része nem csupán a médiából értesül a tevékenységükről.

A többi intézmény esetén a korrupciós hajlandóság feltételezése - például a VPOP a minisztériumok a különböző felügyeletek - a relatíve negatív megítélés viszonylag kevés saját tapasztalaton nyugszik vagyis ezeknek az intézményeknek a képén a médiakommunikáció a PR jelentősen javíthat vagy éppen ronthat.

Feltételezésünk szerint az át nem látható írásba le nem fektetett szabályrendszer a túl bonyolult ügymenet a nem egyértelmű kompetenciák lehetőséget adnak az intézmény alkalmazottainak önállósulására egyedi esetmegítélésekre túlzott mérlegelési lehetőségre amelyek kisebb visszaélésekhez (favoritizmus) vagy súlyosabb esetekben korrupcióhoz vezethetnek.

Ezért tartjuk fontosnak a nem piaci alapon működő de a lakosság szolgálatában és közfinanszírozásban lévő állami hivatalok működését is piaci minőségi szempontból ítéljék meg azok lakossági ügyfelei.

Azok akik 1999-ben valóban ügyfelei voltak ezeknek az intézményeknek úgy vélték hogy a legbonyolultabb problémákkal a fogyasztóvédelmi felügyelőséghez a bíróságokhoz kórházakhoz az önkormányzatok műszaki osztályához közlekedésfelügyeletekhez piacfelügyeletekhez a bankok hitelfelvételi osztályához az önkormányzatok oktatási osztályához rendőrséghez és a vám- és pénzügyőrséghez fordultak.

A szerintük legkevésbé bonyolult ügyekkel a közterület-felügyeletet minisztériumokat az önkormányzatok ügyfélkapcsolat részlegét a közjegyzőt az Országos Egészségbiztosítási Pénztárt az önkormányzatok szociális és népjóléti illetve vagyoni osztályát valamint a rendőrség - közlekedésrendészetét keresték fel a megkérdezettek.

Az ügyfelek szerint az intézmények közül - azok ügyintézését a gyorsaságot az előkészítést a hatékonyságot figyelembe véve - a legjobb minőségű szolgáltatást a közjegyző az önkormányzat ügyfélkapcsolati részlege az egészségügyi intézmények (kórházak nélkül) az önkormányzatok szociális és népjóléti osztálya illetve az oktatási osztálya az Országos Egészségbiztosítási Pénztár és az ÁNTSZ nyújtja.

A legkevésbé elégedett ügyfelei 1999-ben az önkormányzatok házkezelőségének a közterület-felügyeleteknek a bíróságoknak a rendőrségnek a piacfelügyeletnek és a fogyasztóvédelmi felügyelőségnek voltak.

*

A tényleges ügyfélkapcsolatokban az ügyfelek jóval kisebb arányban találkoznak a hivatali alkalmazott részéről csúszópénz elfogadására utaló magatartással mint ahogy az a korrupció általános intézményi megítéléséből következne.

Az egészségügyben a legmagasabb azoknak az aránya akik úgy érezték hogy a nyújtott szolgáltatásért külön pénzbeli juttatást várnak el tőlük (az egészségügyben tapasztalható tényleges hálapénz nagyságáról ld. alább).

A többi intézményben relatív kevesebben érezték hogy "borravalót" várnak el tőlük. A közlekedésfelügyelet a közterület-felügyelet az ÁNTSZ a rendőrség közlekedésrendészete a Vám- és Pénzügyőrség a fogyasztóvédelmi felügyelőség a minisztériumok az önkormányzatok házkezelősége és a piacfelügyelet alkalmazottai magatartása utalt leginkább a korrupciós hajlandóságra (az ügyfelek 7-12 %-a szerint). lásd az ábrákat!

A közlekedési szabálysértések esetében kialakuló szituáció minden országban az ún. utcai korrupció egyik legfontosabb forrása és területe. Az adott szabálysértés rendeződése nehezen ellenőrizhető az eljárás során elhangzó párbeszédnek nincsen tanúja az írásos dokumentáció szabadon manipulálható az eljáró hatósági személyek által. A lakossági vizsgálatban ezért kitértünk arra hogy a megkérdezetteket vagy a családjukból valakit állított-e meg a rendőr szabálysértés miatt és hogy ez az eset hogyan rendeződött.

A megkérdezettek 12 százalékát állította meg rendőr közlekedési szabálysértés miatt 1999-ben. A szabálysértők 41 százalékának esetében sajátos módon zárult az eset: 27 százalékuknak nem kellett fizetnie bár szabálytalankodott 14 százalékuk fizetett ugyan de számlát vagy nyugtát nem kapott. lásd az ábrát!

A budapestiek mind a szabálytalanságok mind a korrupciógyanús helyzetek tekintetében messze előbbre járnak mint az ország más lakosai: 18 százalékuk sértette meg a közlekedés írott szabályait és ezek több mint ötöde (22 százalék) fizette le a rendőrt a bírság helyett - vagyis nyugta nélkül rendezte a helyszíni bírság számláját. lásd az ábrát!

Ha ezeket a reprezentatív mintán vett arányokat kivetítjük valóságos populációs számokra akkor országosan kb. 61 ezer esetben korrumpálódott az utakon közlekedési rendőr 1999-ben.

Ez a becslés meglehetősen óvatos hiszen a becslésben azonban nem szerepelnek a családon belüli többszöri esetek és figyelmen kívül hagyjuk hogy a minden fizetés nélkül távozó szabálysértők egy részénél valószínűleg alapos okunk van feltételezni a korrupció valamilyen formáját.

*

Véleményünk szerint az egészségügy a korrupció taglalásakor egy teljesen külön területet képez és a hálapénz-probléma megoldása az összes közül talán legkevésbé sorolható be a pusztán büntetőjogi kérdések közé - bár eltúlzott formájában bűncselekményekhez is vezethet.

A lakosság közel nyolcvan százaléka szerint a kórházi orvosokra jellemző hogy az emberek adnak nekik a hálapénzt. Az emberek közel kétharmada szerint jellemző hogy a többi egészségügyi dolgozónak a kórházi nővéreknek a felnőtt háziorvosoknak a gyerekorvosoknak hálapénzt adnak. lásd az ábrát!

A hálapénz "hála" előtagját valamelyest zárójelbe teszi az az eredmény miszerint az összes hálapénz-fizetési eset mindössze 18 százalékában nem érezte a paraszolvenciát adó hogy azt el is várják tőle - vagyis a mintába került hálapénzt fizetők valamivel több mint 80 százalék érezte úgy hogy a fizetés elmaradása veszélyeztette volna az ellátását.

A háztartások harmadában (34 százalék) fordult elő hogy valaki 1999 során kórházi ellátásban részesült. Az érintett háztartások 40 százaléka adott átlagosan 1914 Ft-ot az ápoló személyzetnek 52 százalék átlagosan 8845 Ft-ot az orvosnak. Ahogy említettük valamivel kevesebben mondták mindkét esetben hogy ezt el is várták tőlük. lásd az ábrát!

Egészségügyi szakrendelésen a háztartások 62 százalékból volt valaki. Az érintett háztartások 13 százalékuk adott átlagosan 1164 Ft-ot az ápoló személyzetnek 26 százalékuk átlagosan 2683 Ft-ot az orvosnak. 1999-ben a kiadott összes hálapénz becsült nagysága így minimum 9 333 milliárd Ft volt úgy hogy a kalkulációban nem szerepelnek a háziorvosnak otthon adott összegek és a családon belüli többszöri illetve az együtt élő családon kívüli esetek (amikor például a különélő nagymama kezelőorvosának adnak csúszópénzt ). lásd az ábrát!

Az aktív és a passzív korrupció jelenségének megértéséhez és a valóságos szituációk feltárásához a társadalom általános morális felfogását is meg kell értenünk.

A csúszópénz elfogadása valamilyen kötelesség teljesítésért a társadalom viszonylag széles körében a soha el nem fogadható cselekedetek körébe tartozik. Ezzel együtt figyelemre méltó tény hogy az emberek 29 százaléka elnézőbb e passzív korrupció minősítésében. Nem láthatunk lényeges különbséget aszerint sem hogy közszolgálatra szerződött vagy privát szférában dolgozó embereket kérdezünk efelől. A közhivatali alkalmazottak és a társadalom más szféráiban dolgozó rétegek értékrendje nem különbözik egymástól markáns módon. Még azokban a helyzetekben sem nem képviselnek az általánostól lényegesen eltérő morális felfogást amikor státusz szerepben szólaltatjuk meg őket. Értelmezésünk szerint nem érdemes külön fókuszálni egy-egy közalkalmazotti / köztisztviselői réteg erkölcsi viselkedésére mert az egész társadalom együttes morális tőkéje vetül a közszférában dolgozók viselkedésére.

Korrupciónak tekintett esetek

Általánosságban elmondható hogy a lakosság a korrupció jelenségeiről rendkívül differenciáltan gondolkodik. Szinte teljes a lakossági konszenzus arra vonatkozóan hogy a politikai gazdasági élet tisztességtelen ügymenetét korrupciónak tekintik. A lakosság jelentős része viszont nem ilyen egyértelműen gondolkodik az ún. "hétköznapi" hivatali korrupció megítéléséről mint például a köztisztviselők kivételezése családtagjaikkal a piaci szféra "promóciós" tevékenysége a köztisztviselők felé vagy éppen az orvosi hálapénz vagy a borravaló megítélésében.

(Magyar Gallup Intézet 2000. október)

Frissítve: 2003-03-19 13:13
© Magyar Gallup Intézet The Gallup Organization
Célkitűzés • Impresszum • Felhasználói jogok