Mit tartalmaz a Freedom House jelentése
a magyarországi korrupcióról?
A demokráciát veszélyeztető jelleget helyezi előtérbe a magyarországi
korrupcióról szóló részben a Freedom House idei jelentése
melyet Nations in Transit 2001 címmel tettek közzé. A Freedom
House szerint Magyarország a korábbi értékelések óta rosszabb
minősítést érdemel a demokratizálódás
a gazdasági liberalizáció
és a jogrend szempontjából egyaránt. Ez utóbbi szempont a
korrupciót is magában foglalja
de annak külön tényezőként
való értékelése is - ellentétben a Transparency International
minősítésével
romlást
és nem javulást jelez.
A Freedom House-tanulmány a korábbi
1999-2000-es (az 1998.
április 1. és 1999. június 30. közötti időszakra vonatkozó)
értékeléshez képest fél ponttal kedvezőtlenebb pontszámot
adott Magyarországnak: 2
5-ről 3-asra rontotta osztályzatunkat
(itt a 0-7 közötti pontszámok között a legalacsonyabb érték
a legkedvezőbb). Az elemzés szerint Magyarország az átmeneti
(rendszerváltó) országok közt Szlovénia
Lengyelország és
Észtország után sorrendben a negyedik helyen áll; Észtország
az előző értékelés óta megelőzött bennünket
most már Észtország
is kevésbé korrupt nálunk.
Minthogy a Freedom House és a Transparency International
kölcsönösen felhasználják egymás értékeléseit
érdemes összevetnünk
e két intézménynek a magyarországi korrupcióról adott értékelését.
A Transparency International rangsorában a rendszerváltó országok
között Észtország után a második helyen állunk
Szlovénia
utánunk következik
és Lengyelország jóval hátrébb áll
de
még Litvánia is megelőzi. A Transparency International korrupciós
indexében a 0-10-ig terjedő skálán a legmagasabb pontszám
jelenti a korrupciótól való mentességet. A A TI korrupciós
indexén Magyarország 1995 óta az egyes években sorra 4
12-es
4
86-os
5
18-as
5-ös
5
2-es
5
2-es
és most legutóbb
2001-ben 5
3-as pontszámmal szerepelt
a Transparency így
összességében folyamatosan javulónak ítélte meg Magyarországot
a korrupció szempontjából. A Transparency International 2001-es
korrupciós indexe tehát - mely forrásként már a most publikált
Nations in Transit 2001-es értékelést is felhasználta -
lényeges
szempontból ellentmond a Freedom House jelentésének: azzal
szemben éppen ellentétes tendenciát jelez.
Függetlenül azonban attól
hogy a Freedom House nevével fémjelzett
értékelést tartjuk-e hitelesebbnek
vagy a Transparency International
osztályozását
avagy egyéb külföldi intézmények országrangsorait
a Freedom House megállapításait tudatosítanunk kell
mert
a huszonhét átmeneti
rendszerváltó országról (a közép- és
kelet-európai országokról
valamint az egykori Szovjetunió
új független államairól) adott elemzését világszerte olvassák
tehát ami itt áll
az nagyban befolyásolja Magyarország nemzetközi
megítélését. A korrupcióra vonatkozó megállapítások a vizsgált
tíz értékelő szempontnak csak egyikét jelentik ugyan
ám azt
hogy a Freedom House is különleges súlyt helyez éppen erre
jelzi
hogy az országtanulmányokat megelőző részben a két
általános elemző tanulmány (és a módszertani leírások) mellett
egyedül ennek a szempontnak szenteltek önálló fejezetet (Tolvajok
a hatalomban: a korrupció új változásai).
A Freedom House 2001-es elemzésének az egyes országokról
adott értékeléseit összevetve megállapítható: a volt Szovjetunió
területén létrejött tizenkét állam között (a balti országokat
nem ebben a csoportban vizsgálva) a Nations in Transit 2001
szerzői a korrupció szempontjából javulást sehol sem észleltek
romlást pedig négy országban regisztráltak. A tizenöt közép-
és kelet-európai állam közül pedig (a balti államokat ide
sorolják) nyolcban nem tapasztaltak változást
négyben (Észtország
Horvátország
Albánia és Bosznia) javulást jeleznek
Magyarországról
Csehországról és Romániáról pedig azt állapítják meg
hogy
romlott a helyzet.
A Magyarországról szóló országjelentés a fogalom definíciójának
sajátos módosítával érzékelteti a korrupció itteni sajátos
jellegét. Eszerint azzal az értelmezéssel
hogy a korrupció
a közhatalomnak magánelőnyökre történő felhasználása
a rendszerváltás
utáni Kelet-Európában azonos mértékben helytállónak tekinthető
egy ellentétes értelmezés is
vagyis hogy a korrupció a magánjavak
felhasználása a kormányzati döntések befolyásolására. A korrupció
a demokratikus intézmények szuverenitását korlátozza
így
a jogrend
az alkotmányos rend integritása sérül - hangsúlyozza
a jelentés
a világbanki szóhasználatból az állami korrupció
kifejezést használva.
A Transparency International 2000-es korrupciós indexének
adatát idézve - mely szerint a magyarországi korrupció közepes
szintű - a szerző megállapítja
hogy a magyar átlagpolgárnak
nincs szüksége arra
hogy a normál ügyintézés
engedélyek
beszerzése során megvesztegesse a hivatalnokokat. A tulajdonhoz
való jogot és a vállalkozás szabadságát általában nem veszélyezteti
kormányzati beavatkozás. Mégis
a bürokratikus ügyintézés
elkerülése
a gyorsabb ügyintézés végett gyakran sor kerül
megvesztegetésre.
Ahogy ezután az országjelentés a kormányzati vezető tisztségviselők
és a parlamenti képviselők összeférhetetlenségi szabályozását
nagy vonalakban ismerteti
az a politikai elit erős gazdasági
érdekeltségét érzékelteti. Kifogásolja a tanulmány
hogy az
Állami Számvevőszék jelentéseiben megfogalmazott megállapításoknak
nincs jogi következményük. Elmarasztalóan állapítja meg
hogy
a helyi önkormányzati tisztségviselőkre vonatkozóan Magyarországon
nincs összeférhetetlenségi szabályozás.
A korrupció két fajtáját minősíti a jelentés Magyarországon
mindenütt jelenlevőnek. Elsőként a helyi önkormányzatok és
a központi állami szervek közbeszerzési gyakorlatát bírálja
mint amely ellentétes az 1996-os közbeszerzési törvénnyel.
E helyzetkép szerint valamennyi kormányzati szinten mind erősebben
érvényesül az a tendencia
hogy nyilt versenyeztetés helyett
kevés kiválasztott cég kaphat állami megbízást. A 2000-es
nemzeti autópályaépítési program példájára hivatkozik
s azt
írja
hogy a vállalkozók általában nem ok nélkül érzik úgy
hogy csak magas kormányzati tisztségviselőkkel szoros kapcsolatban
álló személyek juthatnak közbeszerzési szerződésekhez.
A Magyarországon mindenütt jelenlévő korrupció másik fajtájaként
a tanulmány a politikusok és rendőrtisztek hatalmi visszaéléseinek
közvetlenebb formáit jelöli meg. Ezzel kapcsolatban nem jogilag
bizonyított tényekre hivatkozik
hanem arra
hogy 1999 szeptembere
után számos középszintű és magas beosztású rendőri vezető
kényszerült lemondani
valamint hogy számos vád fogalmazódott
meg a rendőri vezetés és a szervezett bűnözés közötti kapocsolatokat
illetően
valamint hogy vádak hangzottak el országosan ismert
vezető politikusokkal szemben is. A tanulmány a belügyminiszterrel
és más vezető politikusokkal szemben megfogalmazott "megalapozott
vagy alaptalan" vádak ismertetése után azt hangsúlyozza
hogy a közvélemény nagyobb része a felmérések adatai szerint
hitelt ad annak az állításnak
hogy szoros kapcsolat van a
politikusok
hivatalnokok és a szervezett bűnözés között.
Elemzőkre hivatkozva megfogalmazza: ez a hit alááshatja a
magyar politikai rendszer stabilitását
diszkreditálhatja
a demokratikus intézményrendszer működését. A veszélyt nem
abban látja
hogy visszájára fordulhatna a demokratikus fejlődés
vagy nagyobb változások következhetnek be a magyarországi
alapintézményekben. Valószínűbbnek tartja
hogy új politikai
mozgalmak támadhatnak
vagy hogy a politikai és társadalmi
aktivitás nem intézményesült és nehezebben ellenőrizhető formái
terjedhetnek el.
A korrupció és a szervezett bűnözés
különösen a nemzetközi
szervezett bűnözés kérdésköre a nemzetközi vizsgálatokban
gyakorta együtt szereppel
így nem meglepő
hogy az országjelentés
korrupcióról szóló alfejezete is ezzel - az orosz-ukrán maffia
megnövekedett aktivitásának
valamint "a jekatyerinburgi
bűnözői csoport"
az Uralmas magyarországi filiáléjának
említésével zárul. Figyelemre méltó azonban már az a megfogalmazás
ahogy ugyanez a kérdés a térségben tapasztalható korrupcióról
szóló összegző tanulmányban szerepel. Stephen Handelman tanulmányában
ez olvasható: Magyarország képtelen volt vagy nem is akarta
kellőképpen ellenőrizni határait
és így sebezhetővé vált
az oroszországi székhelyű bűnszövetkezetek előtt. "Az
a nemzet
mely mostanáig viszonylag átlátható volt és mentes
a korrupció állami formáitól
bázisává vált olyan erős
politikai
háttérrel rendelkező oroszországi bűnözői szervezeteknek
amelyek itt helyi hivatalnokok hallgatólagos segítségével
pénzmosás és más bűncselekmények céljára cégeket alapítottak".
Hasonlóképpen erőteljesebben (egyértelműbben) fogalmaz Handelman
akkor is
amikor az olajbotrányt említi: a belügyminiszterrel
és vezető politikusokkal szemben megfogalmazott vádak mellé
már nem teszi oda az országtanulmányban többször is ismételt
"megalapozott vagy alaptalan" jelzőpárost
hanem
egyenesen tényként kezeli az olajbotrányban való érintettségüket.
Egészében azonban úgy tűnik fel
hogy a Nations in Transit
2001-ben olvasható országjelentés és a korrupcióról szóló
összegző tanulmány mást tart különösen súlyosnak a magyarországi
korrupciót illetően
és más értelemben használja az állami
korrupció kifejezést is.
Arról még szólni kell
hogy sem az országjelentés
sem a
korrupciós összegző tanulmány nem hallgatja el a 2000 nyári
kormányjavaslatot a köztisztviselők
magasrangű rendőr- és
katonatisztek vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettségének bevezetéséről.
A jelentésben foglaltak értelmezéséhez tudni kell
hogy a
címben jelzett dátum az elemzés elkészültének és közzétételkének
évét jelzi. A Nations in Transit 2001 az 1995-ben
1997-ben
1998-ban és 2000-ben publikált tanulmányok aktualizált változata
mely az 1999. július 1. és 2000. október 31. közötti tizenhat
hónap történéseinek értékelésén alapszik. A szervezett bűnözés
elleni koordinációs központ tevékenységének és a központi
ügyészségi nyomozóhivatal működésének kezdete
a köztisztviselők
jogállásáról szóló törvény módosítása
a nemzeti korrupcióellenes
stratégia elfogadása a tárgyalt időszakaszon kívül esik.
A Nations in Transit project kimunkálója s az idei jelentésnek
is egyik szerkesztője a Freedom House elnöke
Adrian Karatnycky.
A Freedom House projectje akadémiai felügyelőbizottságának
tagjai közül idehaza Charles Gatinak (John Hopkins Egyetem)
a neve ismert. A Magyarországról szóló idei országértékelés
szerzője a 2000-2001-ben a New York-i New School University
politika- és társadalomtudományi karán Fulbright-Soros posztgraduális
ösztöndíjas Miklósi Zoltán
akinek publikációit a hazai olvasók
a Beszélőben
az Élet és Irodalomban
a Magyar Hírlapban és
a Népszabadságban olvashatták
s aki közreműködött A korszakváltás
programja c. SZDSZ-dokumentum megírásában is. Említésre méltó
hogy bevezető tanulmányában Adrian Karatnycky hangsúlyosan
szól arról az együttműködésről
melyet a Freedom House a tanulmány
elkészítésében a Nyílt Társadalom Intézetével (Open Society
Institute) folytatott.
2001. 08. 14.
Kapcsolódó linkek:
 Nations
in Transit 2001
http://www.freedomhouse.org/research/nattransit.htm
Freedom House
http://www.freedomhouse.org/
|
