|
dr. Finszter Géza - dr. Tilki Katalin - dr.
Nagy László:
Esettanulmányok
jogerős ítélettel zárult vesztegetési ügyekről
Módszertani alapvetés -
Bevezetés a jogesetek tanulmányozásához
1. sz. eset - 2.
sz. eset - 3. sz. eset
- Összegzés - Jegyzetek
Módszertani alapvetés
A korrupciós ügyek elemzése különösen sok akadályba ütközik
akkor
ha a bűncselekmény a rendvédelem területén történt.
Egyfelől tapasztalat
hogy a rendőrség működése tudományos
eszközökkel alig közelíthető meg. A tevékenység titkossága
a rendőrségi szervezetek zártsága
a változásokkal szemben
tanúsított ellenállásuk
erős érdekérvényesítő képességeik
mind-mind akadályt jelentenek a kutatók számára.
Az igazgatási szervezetek önszabályozó rendszerként működnek
ami azt jelenti
hogy tevékenységük zavarait gyorsan képesek
észlelni és hatásos eszközeik vannak a korrekcióra.
Minél szigorúbban szabályozott a szervi működés
minél kisebb
a munkatársak cselekvési szabadsága
annál hamarabb tárulnak
fel a szabálytalanságok és annál hatásosabb módszerek kínálkoznak
a hibák elhárítására. Ha azonban bűncselekmény történik
akkor
legalább az állam büntetőjogi igényének az elbírálásához nélkülözhetetlen
törvényi tényállás megállapításának az erejéig ezeket az életviszonyokat
is a bizonyítás tárgyává kell tenni. Az itt jelentkező probléma
egyik megoldása lehet a bűnügy szigorúan titkos minősítése
speciális nyomozóhatósági jogkör megállapítás
avagy a bizonyítás
közvetlensége elvének a korlátozása. (Erre az utóbbira került
sor az általunk feldolgozott egyik bűnügyben
ahol a vád tárgyává
tett
de szigorúan titkos minősítésű dokumentumok felolvasására
a tárgyaláson azok titkos minősítése miatt nem került sor
noha arra az ügyész indítványt tett.)
Az általunk feldolgozott három ügy közül egy a civil közigazgatás
területén keletkezett
kettő viszont a rendészeti szervek
beosztottjai által került elkövetésre.
Az egyes ügyek elemzése természetesen nem képes választ adni
arra a kérdésre
hogy példának okáért a hivatali visszaélések
ezen formái a közigazgatás mely ágazataiban terjedtek el nagyobb
mértékben
illetve melyek azok a területek
amelyeknek a fertőzöttsége
kisebb. Minthogy a vesztegetések körében a legnagyobb mértékre
becsült a látencia
nem is a fertőzöttség méreteire lehet
következtetni a napvilágra került bűnügyekről
hanem sokkal
inkább arra
hogy a bürokrácia adott szektorában nagyobb vagy
kisebb a lebukás veszélye. Az államszervezeten belül pedig
kialakulhat egy különös versengés.
Akik szervezeteik belső gondjait sikeresen el tudják rejteni
elismerést kapnak
noha lehet
hogy tevékenységükkel még növelik
is a bajt. Akik viszont
sokszor fokozott felelősség érzettől
indítva
a változtatás szándékával a nyilvánosság elé tárják
rendszereik botlásait
azok a segítség helyett elmarasztalásban
részesülnek.
Azt is mondhatjuk
hogy amennyiben a közigazgatás nem minden
részletére vonatkoznak az átláthatóság szabályai
akkor a
demokratikus működéshez ragaszkodók szervezeteik rossz menedzsereinek
bizonyulnak.
Az igazgatási funkciók eltérő adottságokat jelentenek. Egyesek
ezek közül sok hibaforrást hordoznak és nyilvánosság elől
nem rejthetőek el
mások viszont eljárási szabályok által
védettek
előre tervezhetőek
a nyilvánosság elől tetszés
szerint elzárhatóak
a döntések következményei prognosztizálhatóak
ha pedig azok nem bizonyultak helyesnek
a megváltoztatásra
is van lehetőség. Vannak igazgatási elhatározások
amelyekhez
hosszú előkészületi idő áll rendelkezésre
más esetekben viszont
másodpecek alatt kell dönteni. Az eljárás bizonyos szakaszaira
jellemző
hogy számos szűrőnek köszönhetően a hatósági cselekvés
többszörösen megalapozott tényekre támaszkodik. Máskor viszont
a kötelező intézkedést kiváltó tényállás még alig ellenőrizhető
a hatóságnak mégis cselekednie kell. Minden első beavatkozónak
szembe kell nézni a kezdetnek ezzel az ellentmondásosságával.
Ugyanakkor az is igaz
hogy különlegesen nagy hatalom birtokában
van
hiszen dönthet úgy is
hogy az észlelt eseményből ne
legyen ügy.
Az előbbi jellemzés alapján érthető
hogy miért nehezen összehasonlítható
a rendőrség munkája mondjuk az ügyészi tevékenységgel avagy
a bíráskodással. Pedig tudomásul kell vennünk
hogy a vélemények
az államszervezet egészét érintik és ezek az összehasonlításoktól
sem mentesek. A veszély
amelynek elhárításához a rendőrségtől
várjuk a segítséget
közvetlen. A rendőri túlkapásokkal szemben
megnyilvánuló megértésnek és toleranciának ez lehet az egyik
magyarázata.
A biztonság igényén kívül ennek az elfogadása azért is gyakori
mert az emberek tisztában vannak a rendőrködés nehézségeivel
azokkal is
amelyek a devianciákkal szemben ezt a szervezetet
sérülékenyebbé teszik. A korrupciót azonban a közmegítélés
elkülöníti a más természetű hivatali jogsértésektől és nem
tartja bocsánatos bűnnek
még akkor sem
ha aktív vesztegetőként
annak közvetlen részesévé válik. A hivatali vezetés ugyancsak
főbenjáró bűnnek minősíti a vesztegetési eseteket
miközben
más jogsértésekkel szemben meglepően toleráns. (Lásd pl. a
rendőri bántalmazások különböző formáinak kezelését.)
Azt is figyelembe kell venni
hogy a rendőrségen kívül alig
akad olyan igazgatási ágazat
amelyik ennyire rá lenne szorulva
a kisebb és a nagyobb közösségek támogatására. Különösen a
közbiztonsági szolgálatokra igaz ez
amelyeknek rendelkezniük
kell a jelenlét képességével a feltételezett veszélyek helyszínén
akként
hogy közben számíthatnak azok segítségére
akiket
meg szeretnének védeni. Ezért bármilyen meglepő
az állami
hivatalok közül a rendőrség a legnyitottabb arra
hogy a lakossággal
megossza belső problémáit. (Ezt érzékelte Vásárhelyi Mária
is
amikor az Írások a korrupcióról című kötetben közreadott
kutatásait folytatta.) (1)
A másik módszertani nehézség magának a korrupciónak a jelenségében
van. Ez nem büntetőjogi kategória. Egyáltalán nem biztos
hogy kizárólag a kriminológiának lenne itt kompetenciája
ráadásul még az is kérdéses
hogy a más bűncselekmények tanulmányozásához
felhasznált eszközök és eljárások ebben az esetben célravezetők-e.
Az imént idézett kötetben például a jogi elemzések mellett
irodalmi esszét és filozófiai fejtegetéseket egyaránt találhatunk
és ezek létjogosultságát a téma jobb megismerésében senki
nem vitathatja.
Mindezeket tudva
annál inkább fontosnak tartjuk a jogesetelemzéseket
minthogy ezekből derül ki igazán
hogy a büntetőjogi tilalmaktól
milyen hatásfokban várhatunk védelmet a közélet tisztaságát
támadó deliktumokkal szemben. Nem kevésbé érdekes az a tapasztalás
sem
amely az ilyen cselekmények bizonyíthatóságára utalnak
és arra is adalékokkal szolgálnak
hogy a jogi relevancia
milyen mértékben szűkíti le azt a valóságot
amely egy jogerősen
elbírált bűnügyből egyáltalán feltárulhat.
Ami a kriminológiai módszerek korlátait illeti
csak
néhány körülményre hívjuk fel az olvasó figyelmét. A nagyfokú
látenciára sokszor illik hivatkozni. Az okokat is sorolhatjuk:
a cselekmény mélyen konspirált jellege
a közvetlen sértett
hiánya
valamennyi szereplő érdekeltsége a rejtettségben
a felelősségre vonás elmaradása
az okozott kár nem mérhető
volta
bizonyos elkövetési formák erkölcsi elfogadása vagy
legalább eltűrése. Sokszor még a felderített ügyek sem kerülnek
az igazságszolgáltatás csatornáiba
avagy ha igen
a mélyebb
okok feltárása elmarad. Az amúgy is kevés számú ügyben a bűnügyi
iratok tanulmányozása a várakozásokkal ellentétben csekély
információval szolgál. Gond van a látencia megbecsülésének
hagyományos módjával
a sértetti kikérdezéssel is. A sértettek
ugyanis itt maguk is elkövetők
akiknek saját bűnükről kell
nyilatkozni.
Lehet azt tenni
amit Kránitz Mariann követett
amikor a
közutakon szolgálatot teljesítő rendőrök magatartását vizsgálva
a közlekedési intézkedések alanyait kereste meg kérdéseivel.
(2)
Az egyik legutóbbi korrupciókutatás során a rendőrség beosztottaival
készítettek interjúkat. Ez a módszer feltárta azokat a szervezeti
sajátosságokat valamint a szakmai kultúrának azokat a vonásait
amelyek a testületen belül a deviáns jelenségeket övezik.
(3)
A rendészetnek vannak olyan általános vonásai
amelyek
a korrupcióra különösen fogékonnyá teszik a közbiztonság és
a bűnüldözés szolgálatában álló szervezeteket. Ezek sorában
említést érdemel:
- a bűnüldöző munkának az a sajátossága
hogy közvetlenül
és széles felületen érintkezik a bűn világával
- a megtévesztésre és a hamis látszat keltésére alapozott
titkosszolgálati módszerek alkalmazása
amelyeknek bizalmas
jellege kizárja a hatékony külső kontrollokat
- a rendészeti intézkedések szükségletének előre nem tervezhető
váratlan jellege
az első beavatkozó szerepe és a nagyfokú
mérlegelési szabadság a szükséges intézkedés megválasztásában
- a hatósági erőszak monopolizáltsága
a hatósági jogviszonyok
alá-fölérendeltségi jellemzője és az ügyfél kiszolgáltatottsága
- a szigorú szolgálati rend és a szervi működés szabályozottságának
valamint az intézkedési helyzetek szabályozatlanságának
és a hatósági szerepben fellépő beosztott önállóságának
az ellentmondása
- a rendészet szakmává alakulásának az útjában tornyosuló
nehézségek
- a szakmai etika kialakításának és elfogadtatásának akadályai
- a rendészeti ágazat anyagi nehézségei
a gazdálkodás ellentmondásai
és az alacsony fizetések
- a rendvédelmi testületek zártsága
a civil kontroll hiánya
a beosztottak korlátozott jogai
lemondás a piacgazdaság
kínálta lehetőségekről
- szolgálati helyzetek
amelyekben érdekazonosság alakulhat
ki az aktív és a passzív vesztegetők között
- a testületi szolidaritás védelme és a jogsértések sajátos
értelmezése
a törvényesség és az eredményesség ellentmondása.
A bűnözés növekedése és súlyosabbá válása következtében a
bűnüldözés 1990-től egy nagyobb tömegű és veszélyesebb
kriminalitással került érintkezésbe
anélkül
hogy az ilyen
típusú változásokban jártasságot szerzett volna. Mindez növelte
a korrupciós veszélyt.
A felderítés eszközei és módszerei erkölcsi hitelüket vesztették
átmenetileg azok felszámolásra is kerültek. Amikor ideiglenes
szabályozásuk megtörtént
nem voltak kialakult eljárások a
titkos információgyűjtés új lehetőségeinek hasznosítására.
A jogi szabályozás és a külső kontroll csökkentette a visszaélések
lehetőségét
de ezt a kedvező hatást tapasztalatok hiányában
nem sikerült kiaknázni.
A rendészeti intézkedés első beavatkozói szerepe és a nagyfokú
mérlegelési szabadság a rendőrségi jog megteremtésével és
a jog úralmának a helyreállításával sem csökkenthető. Mindazok
a szolgálati területek
ahol a munkának ezek a sajátosságai
megtalálhatóak (közrendvédelem
közlekedés-rendészet stb.)
változatlanul a korrupcióra legérzékenyebb területek
maradnak.
A professzionalizmus akadálya a túlságosan széttagolt munkamegosztás
amelyben a beosztottak csak kisterjedelmű részfeladatokat
láthatnak el. Az olyan iskolai szakképzés
amely nem nyújt
gyakorlati jártasságot és amelyet nem követ a több szolgálati
területbe betekintést engedő gyakornoki rendszer
nem adja
meg a szakma megtanulásának a lehetőségét. Nem lehet rangos
foglalkozás az
ahol nincs megfelelő minőségbiztosítás. A
teljesítménymérés kialakulatlansága
avagy olyan technikákhoz
való ragaszkodás
amelyek torz eredményeket produkálnak
a
minőség létrehozását teszik lehetetlenné. Végül a hivatás
rangjához nélkülözhetetlen a társadalom értékelése
amely
a rendőrködést hajlandó szakmának elismerni.
Az erkölcsi rang hiánya korrupciós veszélyforrás.
A szakmai etika azoknál a hivatásoknál alakul ki
ahol a
tevékenység lényege az emberi kapcsolatokban birtokolt fölényhelyzet
amelynek a megoldásában a hivatás gyakorlójának nagyfokú önállósága
van (orvos
ügyvéd
pedagógus
stb.). A rendészeti tevékenységekben
ez utóbbi feltétel hiányzik
ezért a szakmai etika megteremtése
komoly nehézségekbe ütközik. Az ilyen szabályzatok könnyen
válnak a jogi előírásokat feleslegesen ismételgető gyűjteményekké
avagy viselkedési normák haszontalan és sokszor megalázó foglalatává.
A megoldás a köztisztviselői státusz megszerzése és a közszolgálat
egyetemes erkölcsi normáinak a megfogalmazása. A bizonytalanság
a szakma erkölcsi követelményeinek a megfogalmazásában kedvezőtlenül
hat a belső jogsértések visszaszorítására.
A rendészet biztonsági szolgáltatás
amely színvonalas teljesítése
komoly beruházásokat és fejlesztéseket igényel. Az állandó
forráshiány
az eladósodás
a fejlesztések elmaradása erkölcsileg
is romboló hatású és tekintélyvesztéssel jár. A centralizált
szervezetben a gazdálkodás pazarló és a személyzet számára
átláthatatlan. A kis korrupciónak ott a legnagyobb a veszélye
ahol nem sikerül eloszlatni a nagy visszaélések gyanúját.
Az alacsony fizetések önmagukban is kriminogén források.
A korrupció rendőrségen belüli megjelenésében az alacsony
jövedelem mellett szerepet játszik a baráti környezet
a családi
hatások és az egyéni értékrendek. A korrupciós ügyek társadalmi
hatása rendkívül hátrányos a testületre
mert a társadalom
hajlamos az általánosításra és a negatív ítélet kivetül az
egész szervezetre.
A klasszikus vesztegetésekhez kell kapcsolni a hivatali visszaélés
egyes eseteit
a befolyással üzérkedést és a bűnpártolást.
A korrupció kiváltó okai között a értékelések megemlítik a
fekete gazdaság romboló hatását
a rendészeti eljárások bürokratikus
jellegét
a beosztottak alacsony életszínvonalát
a felvételi
szűrőrendszerek hibáit
a parancsnoki fegyelemkezelő és nevelő
munka hiányosságait
a rendészeti szaktudást elcsábítani képes
vállalkozói piacot
amelyik gyakran a jogsértő eszközöktől
sem riad vissza. Minden jelentés említi az ilyen bűncselekmények
felderítési nehézségeit.
Az elemzések a főbb szolgálati ágak szerint is vizsgálták
a vesztegetési cselekmények típusait. A bűnügyi szolgálat
körében előfordult esetek
többek között
az alábbiak: a bűnügyi
iratokba történő betekintés engedélyezése jogosulatlanok számára
a titkos információgyűjtéssel összefüggő gazdálkodási szabályokkal
való visszaélés
gépjármű rendszámának kivonás a körözésből
a további bűncselekmény elkövetésének megkönnyítése céljából.
Az igazgatásrendészeten regisztrált jellemző esetek: soronkívüliség
biztosítása gépjármű átírásnál
engedélyezés az előírt feltételek
megléte nélkül
a bírság összegének csökkentése ellenszolgáltatás
fejében
külföldiekkel kapcsolatban a tartózkodási engedély
elintézése valutáért
fegyvertartási engedély jogszerűtlen
kiadása anyagiak ellenében.
A közlekedésrendészeti és a közrendvédelmi szolgálatoknál
az igazoltatás jogkövetkezményeitől való eltekintés pénz ellenében
az ittas járművezetők vérvételre történő előállításának mellőzése
jogtalan előnyért
a helyszíni bírságolással kapcsolatos visszaélések
egész sora
a szállított áru egy részének kikövetelése
saját
névre címzett boríték a vesztegetési pénz postára adása céljából
így elkerülendő az ellenőrzést
stb.
Az okok feltárásában sok józan érv is elhangzik. A szakmai
vezetők tudják
csupán a fizetések emelésével jelentős áttörést
nem lehetne elérni. Egyesek arra is felhívják a figyelmet
hogy az anyagi tényezők kizárólagos emlegetése egyenesen erkölcsi
felmentést kínál a bűnös útra tévedtek számára. Az viszont
elgondolkodtató
hogy a rendészetek működési zavarairól
a belső szervezeti fogyatékosságokról
az elmaradt modernizáció
következményeiről
amely okokról az általunk is bemutatott
külföldi irodalom egész könyvtárakat tölt meg
a hazai elemzések
egyetlen szót sem ejtenek.
Az előbbiekből következik az is
hogy a javasolt intézkedések
sorában megtaláljuk a korrupciós cselekmények büntetési tételeinek
felemelését
az olyan etikai szabályok szorgalmazását
amelyek
megsértése a parancsnok számára egyoldalú felmondási okot
biztosít. Egyébként is feltűnő módon hiányzik a vezetőkkel
szembeni fokozott követelmények hangsúlyozása. A javaslatok
a rendőrség alapítványi támogatását is veszélyforrásnak minősítik
és a lehetőség radikális visszaszorítását szorgalmazzák. Gyarapítani
kell a váratlan és gyors ellenőrzések számát. A megbízhatósági
tesztek és más operatív módszerek bevezetésétől sem idegenkednek.
Nagy figyelmet szentelnek a szabálysértési bírságolás olyan
technikáinak
amelyek kizárhatják a korrupciót. Ebbe a sorba
tartozik a szolgálati beosztások gyakori és nem kiszámítható
cseréje. Ez utóbbival viszont nehezen egyeztethető össze az
egész életre szóló vonzó pályaív kialakításának a szükséglete
és a testületi szolidaritás pozitív értékeinek az erősítése.
Az egyes rendvédelmi szervek gondot fordítanak arra
hogy
saját szolgálataik egyedi veszélyforrásait elemezzék a korrupció
szempontjából. Ilyen a határőrségnél a külföldiekkel való
gyakori érintkezés és az a körülmény
hogy a bűntárs elhagyja
az országot
így a leleplezés esélye még az átlagosnál is
alacsonyabb. A határvédelmi és a határrendészeti feladatok
az államhatárral összefüggésbe hozható olyan súlyos deliktumoknál
vetik fel az összejátszás veszélyét
mint az embercsempészés
a nemzetközi szervezett bűnözés
a vám- és a deviza bűncselekmények
valamint a kábítószerrel való visszaélés. (4)
A vám-és pénzügyőrségnél előforduló vesztegetések tárgyi
súlya a magánvállalkozások terjedésével növekedett
de megfigyelhető
a keleti határok mentén az a veszély is
amelyet a ingatag
gazdasággal küszködő és tőlünk különböző árrendszerrel rendelkező
szomszédos országok polgárainak beszerző útjai jelentenek.
A határvámhivataloknál korrupciós cselekmény lehet a soron
kívüli ellenőrzés végrehajtása
a felületes vizsgálat
a mennyiségi
vagy vámmentes keretet meghaladó áruk ki- vagy beléptetése
fiktív ki- vagy beléptetés
a nyilvántartásba vétel szándékos
elmulasztása. A rendészeti szervek vezetői egyre gyakrabban
tárják a nyilvánosság elé a testületüknél leleplezett vesztegetési
eseteket. Ez komoly elhatározást tükröz
mert még a közvélemény
általánosító elmarasztalását is vállalják a fellépések hatékonyabbá
tétele érdekében. (5)
Érdekes viszont
hogy egy közvélemény-kutatás tanúsága szerint
a megkérdezettek a vám- és pénzügyőrséget korrupciótól erősebben
fertőzöttnek tartják
mint a rendőrséget. (6)
Bevezetés a jogesetek tanulmányozásához
A vesztegetési ügyek tudományos elemzésének egyik leggyakoribb
módszere a lezárt bűnügyek elemzése. Ennek a megoldásnak komoly
előnye
hogy empirikus szinten képes bemutatni a vesztegetés
megjelenését
és alkalmas arra
hogy a büntetőügyből megismerhetőek
legyenek egyfelől a bűncselekményt elősegítő és kiváltó okok
másfelől pedig a büntetőeljárás rendje
a felderítés nehézségei
és a jogeset bírói értékelésében felmerülő problémák. Hátránya
viszont ennek a módszernek
hogy az egyes ügyekből nem vonhatóak
le általánosítható következtetések a korrupciós bűnözés egészére.
Mégis
az esettanulmányok jelentik a kutatómunka egyik biztos
alapját
főleg azért
mert a vesztegetések kriminológiai
elemzésénél a statisztikai adatokból úgyszólván semmilyen
hiteles megállapítás nem vonható le. Ez igaz annak ellenére
hogy a magyar bűnügyi statisztika 1964 óta jelentősen hozzájárult
a bűnözés számszerű adatainak feldolgozásához. Azonban a vesztegetési
ügyek jellemzően abba a kategóriába tartoznak
ahol a látencia
a legnagyobb. Ezzel is magyarázható
hogy a korrupciós kutatások
módszertanában az esettanulmányok mellett a közvélemény-kutatás
az interjú
a lehetséges elkövetői
illetőleg sértetti kör
kikérdezése és a szakértői fókuszbeszélgetések megelőzik a
statisztikai adatok elemzését
mert a felsorolt módszerek
többé-kevésbé alkalmasak arra
hogy azok adataiból a rejtett
bűnözésre lehessen következtetni.
A korrupciós jelenségek kutatásának további sajátossága
hogy a szűken vett kriminológiai szemléleten kívül
társadalompolitikai és kriminálpolitikai szempontokra
is figyelemmel van. Az esettanulmányok különösen alkalmasak
arra
hogy konkrét bűnügyeken keresztül válaszoljanak olyan
kérdésekre
amelyek egy adott időszak bűnüldözési stratégiája
szempontjából jelentősek. Az iratvizsgálat kiterjed ezért
a büntetőügy indulásának körülményeire
arra
hogy mi alapozta
meg a bűncselekmény alapos gyanúját
mely nyomózó hatóságok
vettek részt a bizonyításban
hogyan alakult a személyi és
tárgyi bizonyítékok felderítése
mekkora szerepet játszottak
a szakértők az eljárásban
miként érvényesültek a védelem
garanciális szabályai
mit tartalmaz a vádirat
hogyan tesz
eleget a bírósági ítélet az indokolás kötelezettségének
mennyi
ideig tartott az eljárás a jogerős befejezésig
stb.
Természetesen egy-egy ügy értékeléséből arra nem lehet következtetni
hogy az ítélkezési gyakorlat enyhe
avagy szigorú
de arra
igen
hogy az ítéletek milyen súlyosbító és enyhítő körülményeket
hívtak fel a kiszabott büntetés mértékének az indokolásánál.
A jelen kutatásban három olyan bűnügyet választottunk
ki
amelyek korábbi ismereteinkre alapozva egyfajta keresztmetszetét
adják a vesztegetési cselekmények főbb előfordulási területeinek.
Minthogy a hivatali vesztegetéseknek kiemelkedően nagy a társadalmi
veszélyessége
továbbá ezek a magatartások alkalmasak arra
hogy megingassák a közszolgálatba vetett bizalmat
és ezzel
gyengítsék a jogbiztonságot
és végül azért is
mert a korrupciós
cselekmények klasszikus megjelenésének a hivatali vesztegetés
esetei számítanak
a mintának szánt bűnügyek mindegyike ebbe
a kategóriába tartozik.
A három bűnügy vádlottjai között két rendvédelmi szerv (a
vám- és pénzügyőrség
valamint a rendőrség) hivatásos beosztottja
található meg
míg egy ügyben a bűncselekmény elkövetője a
civil közigazgatás alkalmazottja
aki a gyermek és ifjúságvédelem
területén a belső hivatali működés nyújtotta lehetőségeket
használta fel a bűncselekmény elkövetéséhez
minthogy maga
nem volt hivatalos személy
és így hatósági jogköröket sem
gyakorolhatott.
Arra is figyelemmel voltunk
hogy a kiválasztott ügyek között
legyenek olyanok
ahol az aktív és a passzív vesztegetők ugyanazon
eljárásba kerültek felelősségre vonásra
illetve vizsgáltunk
olyan ügyet is
ahol csupán egyetlen vádlott
a passzív vesztegető
szerepelt. A több vádlottas bűnügyekben a vesztegetés minősítése
mellett
halmazatban más bűncselekmények
így államtitoksértés
közokirat-hamisítás és csempészet elkövetése is bizonyítást
nyert. Ezen utóbbi esetben
egyetlen ügyben öt vádlott került
elmarasztalásra.
A vesztegetési bűnügyek tapasztalatai szerint a korrupció
veszélye akkor alakul ki
ha a hivatali eljárásban olyan kölcsönös
érdekek találkoznak
amelyek kielégítése csak bűnös úton lehetséges.
A hatósági ügyfélkapcsolatokban a hivatal oldalán egy olyan
jogi helyzet jelentkezik
amely szerint a hatóságnak lehetősége
van az ügyfél számára kedvező avagy hátrányos döntést hozni
és ebben széles a mérlegelési jogköre. Ugyanakkor a hivatalos
személy oldalán a jog által nyújtott bőség mellett hiányok
is megjelennek
így például az eljáró hivatalos személynek
lehetnek anyagi gondjai
hiányos lehet a szakmai kiképzettsége
hibás lehet a saját hivatali tevékenységével kapcsolatos erkölcsi
felfogása
hiányt szenvedhet élettapasztalatokban. Az ügyfél
oldalán a bőség megjelenhet olyan anyagi javakban
amelyeket
vesztegetésre fordíthat
nála viszont hiányként mutatkozhat
az a jogi felhatalmazás
döntési kompetencia
engedélyezési
jog
amellyel csak a hatóság rendelkezik. Ezért a vesztegetési
cselekmények felfoghatók olyan illegális ügyletként is
ahol
a kereslet és a kínálat a piac szabályai szerint találkoznak.
Mind az erkölcsi elítélés
mind pedig a hatásos bűnüldözés
akadálya lehet az is
hogy ennek a bűncselekménynek nincs
közvetlen sértettje
továbbá
hogy számos megjelenési formájával
szemben a társadalomnak igen nagy a toleranciája.
A kiválasztott bűnügyekben részletesen elemezzük az elkövetési
magatartásokat
az azokhoz vezető közvetlen okokat és
a véghezvitelt elősegítő körülményeket. A rendvédelmi szerveknél
előforduló vesztegetéseknél külön figyelmet érdemel az
hogy
a katonai elvek szerint működő szervezetekben igen magas szinten
követelmény a formális fegyelem és a beosztottak ellenőrzésére
különlegesen sok szervezeti és jogi lehetőség biztosított.
Ezekre figyelemmel vizsgálatot igényel annak feltárása
hogy
az ilyen szigorú rendszerekben mégis milyen tényezők vezetnek
a korrupció megjelenéséhez. Ez utóbbi körben választ kell
adni arra is
hogy az előfordult cselekmény mennyiben tekinthető
az elkövető magatartási hibájának
és milyen mértékben hatottak
közre a szervezet működési zavarai. Az esettanulmányok a bűncselekménnyel
érintett személyek életutját és szociális körülményeiket olyan
mértékben képesek elemezni
amilyen mértékben ezek a körülmények
a bizonyítás tárgyát képezik és közre hatnak a büntetőjogi
felelősség mértékének a megállapításában. Munkánk során észleltük
hogy a büntető jogalkalmazás szemléleti változása hatással
van arra is
hogy az elkövető személyére milyen mennyiségben
találhatunk adatokat a bűnügy irataiban. Egy korábbi időszakban
amikor a büntető jogalkalmazásra erősen hatottak a kriminológia
ajánlásai
valamint a társadalomvédelmi irányzatoknak az elgondolása
amely szerint a büntető felelősség megállapítására döntő hatással
van a személyben rejlő társadalomra veszélyesség
a nyomozások
széles körben bizonyítás tárgyává tették az elkövető személyi
körülményeit. Az előbbiekből következően különösen az 1990
előtt keletkezett bűnügyekben gazdag dokumentációt lehetett
találni az elkövetők életútjára és magán viszonyaikra. Az
1990 utáni időszak büntetőpolitikájára nem csupán a szigorítás
jellemző
hanem az is
hogy erőteljesen visszatért a klasszikus
büntetőjogi gondolkodás
amely a felelősség megállapításánál
a fő hangsúlyt az elkövetett cselekmény jogellenességére helyezte.
Ennek megfelelően az újabb bűnügyi iratokban már lényegesen
kevesebb a személy társadalmi veszélyességére utaló adat.
Ugyanilyen okból a bűncselekmény tényálláshoz nem tartozó
külső körülményei sem ismerhetőek meg kellő alapossággal.
Ez természetesen azt jelenti
hogy az iratvizsgálatokat más
kutatási eljárásokkal szükséges kiegészíteni.
Az esettanulmányok részletesen bemutatják az eljárás teljes
menetét. Foglalkozunk az alapos gyanút dokumentáló bizonyítékok
értékelésével az eljárás alapjául szolgáló feljelentéssel
bejelentéssel
illetve a hatóság saját észlelésével. Ahol
a bűnügyi iratokban ez fellelhető ott rámutatunk a nyomozást
megelőző más hatósági eljárások adataira
így az esetleges
revíziókra
külső ellenőrzésekre. A korrupciós cselekményeknél
jelentősége van a titkos felderítésnek is
amely gyakran lehetővé
teszi a tettenérést. A hatályos magyar büntetőeljárás szerkezetéből
azonban az következik
hogy a bűnügyi iratok között a titkos
nyomozás adatai nem lelhetőek fel. Így arra sincs módunk
hogy az általunk elemzett ügyekben eldönthessük
hogy a nyomozást
megelőzte-e titkos felderítés.
A nyomozás elrendelését követően minden eljárási cselekmény
az írásbeliség elve alapján jegyzőkönyvbe kerül
így azok
tartalmát utólag is részletesen lehetséges értékelni. Ennek
megfelelően választ tudunk adni arra
hogy a bűnügyben milyen
személyi és tárgyi bizonyítékok támasztották alá a vádat.
Külön elemezzük a gyanúsított vallomásának a szerepét
számba
vesszük a tanúvallomásokat
és a tárgyi bizonyítékokat is.
Arra is választ tudunk adni
hogy a nyomozás során összegyűjtött
bizonyítékok közül melyek kaptak helyet a vádirat megalapozásában
illetve hogy melyek kerültek a tárgyaláson közvetlenül a bizonyítás
anyagába.
Az ügyek elemzése felhívta a figyelmünket a szakértői bizonyítás
különös fontosságára. Általában az adó- és a könyvszakértők
közreműködése a leggyakoribb. Rendszerint több szakértő igénybevételére
került sor és a szakértői vizsgálatok elhúzódása jelenti az
egyik legsúlyosabb problémát. Az általunk megvizsgált ügyek
is igazolják az igazságszolgáltatás időszerűsége körül jelentkező
problémákat. Általánosítható tapasztalat
hogy még a viszonylag
egyszerű megítélésű bűnügyekben is átlag négy-öt év szükséges
a jogerős ítélet meghozataláig.
A módszerből adódóan számos egzakt adathoz jutottunk
ugyanakkor
bizonyos információk csak rendkívül korlátozottan jelentkeztek.
Itt mindenekelőtt az elkövetők személyi körülményeire
életútjára
gondolunk
amelyekre nézve - a klasszikus büntetőjogi felfogás
szellemében - jóval kevesebb adatot tartalmaznak az iratok
mint az 1990 előtti időszakban
amikor többnyire a személyi
társadalomra veszélyességet is a bizonyítás tárgyává tették.
Emellett a bűncselekmény elkövetését lehetővé tévő
illetve
elősegítő körülmények feltárása is egyre kevésbé tűnik ki
a bűnügyi iratokból
így nem véletlen
hogy gyakorlatilag
megszűnt a szignalizáció intézménye is. Ezért a jelen vizsgálat
eredményei egyéb kutatási módszerek alkalmazásával (pl. az
eljárás szereplőivel való interjúkkal) válhatnának teljesebbé.
A feldolgozás során figyelemmel kellett lennünk az adatvédelmi
szempontokra
amely a személyes adatok anonimitásán túl különösen
a 3. sz. esetnél jelentkezett
amely szigorúan titkos minősítésű
ügy. Így ebben az esetben a bűnügyi iratok is csak megszorításokkal
álltak rendelkezésünkre
illetve azok információit csak korlátozottan
közölhettük
az ügy jellege
jelentősége azonban indokolttá
tette vizsgálatát.
*
- További fejezetek:
- 1. számú eset
- 2. számú eset
- 3. számú eset
- Összegzés
- Jegyzetek
|
