|
A Köztársasági Etikai Tanács állásfoglalása
a közvagyon védelmének egyes kérdéseiről
1. Az alkotmány 9. paragrafusa (1.) bekezdésének az a tétele
hogy a "köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő
védelemben részesül"
mindkét fajta tulajdonnak a saját
jogi eszközeivel való védelmét jelenti. A köztulajdon vonatkozásában
a köz használatára szánt vagyon
valamint a közcélok megvalósítását
ellátását célzó vagyon e célra tekintettel és annak érdekében
védendő.
Az állam vagyonával való gazdálkodás
az állami vagyon működtetése
az elfogadott költségvetés szabta keretek között
a vagyon
vonatkozásában meghatározott hosszú távú állami célok
a közcél
közérdek javára történik. Ennek betartásáért minden állampolgár
is
legelső sorban a politikai hatalommal felruházott személyek
testületek és a közvagyon vagy annak valamely része kezelésével
megbízott köztisztviselők
közalkalmazottak felelősek. Az
állam vagyonával való gazdálkodás során érvényes a kétezer
éves európai norma: a köz érdeke a legfőbb törvény (a salus
rei publicae suprema lex elve)
ennek tartalmi
lényeg szerinti
betartása és betartatása a felsorolt személyek
testületek
felelőssége.
2. A közvagyon kezelésének átláthatósága közérdek
a rá
vonatkozó adatok közérdekű adatok. Közvagyont ellenszolgáltatás
vagy jogalap nélkül magáncélra felhasználni
átfordítani
a közvagyonnal való gazdálkodásból magánhasznot keletkeztetni
a kezelők oldalán súlyos erkölcsi vétség és tisztviselői felelősség.
A kezelésben részt nem vevő
de annak ilyen módjáról tudomást
szerző állampolgárok erkölcsi kötelezettsége észlelésük jelentése.
Az ilyen jellegű visszaélések megismerésére minden állampolgárnak
joga van.
A közvagyonnak az alkotmány 11. paragrafusa szerinti magánjogi
formációban
vállalati vagy más szervezeti formában való kezelése
e felelősséget nem oldja fel
a közvagyonnal való gazdálkodást
nem teszi magángazdálkodássá.
3. A rendszerváltással kapcsolatos privatizáció vagy a közösségi
tulajdonnak egyik célról a másik szolgálatára
egyik kezelőtől
a másikhoz való átadása csak az erre irányuló jogalkotói felhatalmazás
mellett
a vagyonért felelős államhatalmi
igazgatási tényezők
teljes felelősségével történhet
úgy
hogy az akció során
függetlenül annak közjogi vagy magánjogi külső megjelenésétől
a közérdek nem sérül
a közvagyon hűséges és gondos kezelése
történik.
A rendszerváltás közvetlen időszakában az állam belekényszerült
olyan privatizációs megoldásokba
amelyek révén elviselhetetlen
terhektől szabadult
ezért azonban esetenként vagyoni veszteséget
vállalt.
Ha a politikai mérlegelés során a hatalom úgy ítélte meg
hogy e veszteség elviselhetőbb
mint a magánosítás tökéletessé
tételére irányuló megoldások terhe lenne
annak tudatában
hogy a keletkező előnyök nem igazságosak ugyan
de a szükséges
gyors és hatékony változást segítik elő
ez a rendszerváltás
különös
egyedi helyzetében kivételként elfogadható volt.
Egyszeri és kivételes marad azonban e megoldás akkor is
ha
abban az időpontban tömegesen jelentkezett: amit az egyszeri
kényszer akkor indokolt
nem szolgálhat hivatkozási alapul
a továbbiakban. (Quod contra rationem iuris introductum est
non est producendum ad consequentias elv.) Privatizáció esetén
a közvagyon kezelője a jó gazda gondosságával köteles eljárni
felel azért
hogy a vagyon értékarányosan alakuljon át. Közcélváltás
esetén felel a gyors
gondos és célszerű
a köz érdekét és
csak azt szem előtt tartó megvalósulásáért. A folyamatban
részt vevő vagy az arról értesülő polgárok köre a közvagyonért
való általános felelősség szerint osztozik e felelősségben
akkor is
ha nem tartozik a kezelők közé. A vagyonkezelő tisztviselő
felelősség elsődleges
de ez nem mentesíti a másik felet
valamint a tudomást szerzőket a maguk erkölcsi felelőssége
alól. Amint elfogadott alkotmányos tétel
hogy magántulajdont
csak azonnali
feltétlen és teljes ellentételezés fejében
lehet közcélra igénybe venni
ugyanígy igaz
hogy a közvagyon
tárgyát
ha közcélra szükségtelen és magánosítása egyébként
indokolt
csak azonnali
teljes egyenértékű megváltás fejében
lehet magánosítani. Az alkotmány 9. paragrafusának (1.) bekezdéséből
ez egyértelműen következik.
4. Az alkotmány 70/E. paragrafusa (1.) bekezdésének első
fordulata biztosítja az állampolgárok szociális biztonságát.
A szociális biztonság terén az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését
az alkotmány 70/A. paragrafusának (3.) bekezdése szerint az
állam az Országgyűlés által jóváhagyott szociális program
keretében törekszik megvalósítani. E program kialakítása során
az államnak kötelessége olyan rendszereket kiépíteni
amelyek
a közjavakat a valóban rászorultak részére biztosítják.
A szociálisan gyengébb helyzetben lévők megsegítésére költségvetési
támogatással
tehát az összes állampolgár szolidaritásának
felhasználásával nyújtott segélyeket vagy kedvezményes hiteleket
luxus célokra
vagyoni vagy üzleti előnyöket célzó hitelek
igénybe vételére felhasználni erkölcstelen.
E téren fokozott erkölcsi és politikai felelősség terheli
az államhatalom hordozóit
ha egyéni érdekeiket érvényesítik.
Eljárásukat nem menti
ha a megállapított
közpénz felhasználásával
kedvezőbbé tett banki hitelfeltételek az egyéni célra való
felhasználást tételesen vagy szűk szövegértelmezéssel nem
zárják ki: a kedvezménnyel elérni kívánt politikai cél betartása
az irányadó.
5. Köztisztséget
közhatalmi helyzetet magánelőny szerzésére
használni
ilyen helyzetben magánjuttatásokat elfogadni
közhatalmi
forrásból származó értesülést egyéni gazdasági előny szerzésére
akár közvetve is felhasználni mindenkor erkölcstelen
politikai
felelősséget maga után vonó magatartás.
A hatalmi ágak szétválasztásából
a közjog és magánjog területének
elkülönülésébol
a köz- és magángazdaság egyenrangú
de különválasztott
és egyenlon védett voltából adódik ez a követelmény. A jogalkotásnak
törekednie kell arra
hogy a közvagyon kezelésének átláthatóságával
megfelelő ellenőrzésével a hasonló előnyök kihasználására
módot nyújtó helyzetek lehető kizárásával
összeférhetetlenné
nyilvánításával az alkotmányos értékek megvalósulását a közéletben
biztosítsa
a közerkölcsbe ütköző magatartást jogellenessé
is nyilvánítsa.
-
(Az állásfoglalást
2003. december 5-i ülésén fogadta el a Köztársasági
Etikai Tanács.
Az állásfoglás szövegét az MTI 2003. december 19.-én
tette közzé.)
-
|
