Mi van a Transparency számai mögött?

A 40. helyre sorolja Magyarországot idei 2003-as jelentésében a Transparency International.

Aki azt idézi fel emlékeiben hogy a tavalyi TI-jelentésben a 33. helyen álltunk és ennek alapján azt mondja: lám mennyit romlott Magyarországon a helyzet a korrupciót illetően két szempontból is félreértelmezi a jelentést. Először is: a tavalyi értékelésben nem a 33. hanem a 33-35. helyen szerepelt Magyarország azonos pontszámmal két másik országgal. Másodszor pedig: a Transparency International országrangsoraiban a helyezési sorszámok nem vethetők össze egymással mert nem sportversenyről van szó a jelentés ugyanis évről-évre egyre táguló körre egyre több országra terjed ki és egyre több vizsgálat eredményét hasznosítja ugyanakkor a különböző országokat nem azonos számú "próbának" vizsgálatnak veti alá. Nem arról van szó hogy emiatt a Transparency International jelentéseit nem kellene komolyan venni hanem arról hogy elsősorban másra kell figyelni bennük s nem arra hogy ki éppen hányadik befutó.

A 2003-as jelentés 133 ország között állít fel sorrendet. A 2002-es jelentés még csak 102 országról szólt az idén tehát 31 országgal több hasonlítható össze. A lista azért bővülhetett mert már több országról állt rendelkezésre legalább három vizsgálat.

Az egyes éves összegzésekben egyre több intézet egyre nagyobb számú vizsgálatának eredményeit vetik össze a TI-jelentés készítői: az idei jelentés 13 intézet 17 kutatásának eredményeit hasznosította a tavalyi jelentésben azonban még csak 11 intézet 15 kutatásának eredményei összegződtek.

Az egyes éves jelentések nem a megjelenés évéről és nem is az azt megelőző évről szólnak: a 2003-as a 2001-2003 közötti évek kutatási eredményeit a tavalyi pedig a 2000-2002 közöttiek eredményeit veti össze. Az idei a 2003-as jelentés tehát 13 intézet 17 darab 2001 és 2003 között végzett vizsgálatainak eredményeit veszi alapul: 2001-ből öt vizsgálatét melyeket 14 34 49 59 illetve 79 országban végeztek 2002-ből hét vizsgálatét (ezek 21 25 47 49 76 95 illetve 186 országra terjedtek ki) 2003-ból pedig ismét öt vizsgálatét (27 31 51 102 illetve 139 országra vonatkozóan).

Ebből látható tehát hogy az ország-rangsorral magával nem sokra megyünk. A 33-35. helyről a 40. helyre való "visszacsúszás" úgy következett be hogy megelőzött bennünket Tunézia amelynek pontszámai hat vizsgálatból számítódtak ki szemben azzal hogy Magyarország pontszámához tizenhárom vizsgálat eredményeit vették figyelembe továbbá hogy hat olyan ország került be a rangsor első harmadába mely tavaly még nem szerepelt az összehasonlításban s amelyekről nemhogy nem tizenhárom hanem ténylegesen csak 3-4 kutatás készült (Bahrein Ciprus Egyesült Arab Emirátusok Kuvait Oman Quatar). Most hogy mögöttük a 40. helyen vagyunk a rangsorban érdemes megemlíteni hogy 22 olyan ország van előttünk melyet tíznél kevesebb számú (azaz mindössze háromtól kilencig terjedő számú) forrás alapján értékeltek.

Ismétlem mindebből nem az következik hogy nem kell figyelni a Transparency International korrupciós indexére. (Túl azon hogy az önmagában is érdem hogy immár csaknem egy évtizede évről évre felhívja a világ országainak figyelmét e gond súlyosságára.) A CPI indexben azonban nem az egyvalamely évben kialakult sorrend a lényeges pedig sokan csak arra figyelnek. A sorrend csak közvetetten irányadó elsősorban akkor ha azokat az országokat vetjük össze egymással melyekről azonos intézetek azonos évben végeztek vizsgálatot. A TI indexe maga azáltal jelez valamit ha egy-egy országra az egymás utáni években adott pontszámokat vetjük össze. És a pontszámok változása sem önmagában beszédes hanem ha megpróbálunk visszamenni az értékelés forrásáig: az egyes konkrét kutatásokig megnézve hogy az egyes kutatások címében jelzett évszám a közzététel évére vagy a vizsgált időszakra vonatkozik-e megnézve hogy az egyes kutatások az adott országra vonatkozóan ténylegesen milyen tanulsággal szolgálnak és hogy milyen kutatás maradt el és milyen került be az újabb és újabb TI-értékelésekbe.

Magyarország tavaly 4 9 az idén 4 8 pontot kapott. Voltak olyan jelentések melyek - más országokra vonatkozóan is és ránk vonatkozóan is - a tavalyi és az idei értékeléshez egyaránt alapul szolgáltak. Ahhoz hogy megtudjuk milyen jelenségek vagy milyen konkrét esetek alapján születtek olyan értékelések melyek az egy tized pontérték-romlást eredményezték azt kell megnéznünk hogy a 2000-2002-es és a 2001-2003-as források közül melyek hiányoznak illetve melyek az újak.

A Világbank 2001-es jelentése noha a 2001-2003-as időtávba beleilleszkedne és más vizsgálatok szerepelnek 2001-ből most elmaradt a források közül. Új forrás a Business Environment and Enterprise Performance Survey 2002 valamint a World Market Research Centre 2002. A 2000. évi helyett már frissebb 2003-as jelentésével szerepel a Columbia University a 2002-es helyett helyett 2003. évivel az Economic Intelligence Unit és a Freedom House [Nations in Transit]. A 2001 és 2002-es jelentéseinek változatlan felhasználása mellett a Global Competitiveness Report és a World Competitiveness Report of the Institute for Management Development 2000. évi jelentését a 2003. évi váltotta fel.

Korrupciós megítélésünk romlására ezekből a TI korrupciós indexe forrásául szolgáló jelentésekből illetve a forrásanyagok összehasonlításával kaphatnánk magyarázatot.

A sportos nézőponthoz visszatérve: nem elégedhetünk meg azzal hogy a 133-as listán az első harmadban szerepelünk legalább a legjobb 25 százalékba fel kellene küzdenünk magunkat.

A dolog érdemi részét tekintve pedig: hiába szubjektív dolog a megítélés a gazdaság működését nem kis részben befolyásolja az "emotional economy" az "érzelmi gazdaság" vagyis a számok mögé kellene néznünk meg kell vizsgálnunk és tanulnunk kell abból hogy konkrétan mit mondanak rólunk más országok elemzői.

2003. 10. 16.

Wintermantel István

Kapcsolódó linkek:

A Transparency International korrupciós indexe
http://www.transparency.org/cpi/index.html#cpi

A TI Magyarországi Tagozata Egyesület honlapja
http://www.c3.hu/~tihun/

Peter Eigen önéletrajzi könyve: "Das Netz der Korruption"
Wie eine weltweite Bewegung gegen Bestechung kämpft
http://www.perlentaucher.de/buch/14952.html