|
Diós Erzsébet:
Egy piramisjáték gazdasági
és korrupciós összefüggései
A tanulmány célja
Az alapcselekmény
Korrupció a rendszeren belül
Korrupció a pénz tisztára mosása során
A ghánai-Sierra Leone-i kapcsolat
A banki kapcsolat
Korrupció a büntetőeljárás megindulása
után
Büntetőjogi következmények
A bizonyítás és az
elbírálás nehézségei és a tanulságok
A gazdasági élet kisebb-nagyobb mértékben mindig megteremti
a korrupció lehetőségét nemcsak az átalakuló félben lévő
hanem a már bejáratott demokratikus társadalmakban is. Egy
átalakuló rendszerben azonban a követendő szabályok szükségképpen
bizonytalanabbá válnak mint egy konszolidált társadalomban.
A korrupció pontos fogalma azonban nehezen határozható meg
- részben a közmegegyezéstől függ
hogy mi tartozik bele.
Szélesebb értelemben mindenképpen ide tartoznak azok a magatartások
is
amelyek arra irányulnak
hogy a kívánt gazdasági vagy
más célt nem a mindenki számára nyitva álló szabályozott
vagy más módon legálisnak tekintett utat igénybe véve
hanem
a rendelkezésre álló kapcsolatrendszert felhasználva érjék
el. Ezekben az esetekben a cserébe nyújtott előny sokszor
csak többszörös áttételen keresztül jut el az érintett személyhez
ezért a közvetlen kapcsolat szinte ki sem mutatható.
A büntetőjog által üldözött korrupt magatartások köre természetesen
ennél jóval szűkebb
a törvényben pontosan rögzített személyi
körre és cselekvőségre korlátozódik (hivatali
gazdasági vesztegetés
befolyással üzérkedés).
A korrupció körébe tartozó valamennyi cselekmény közös jellemzője
azonban a "rejtőzködés"
hiszen az érintett feleknek - az
aktív
illetve passzív vesztegetőknek - nem érdekük
hogy
ebbéli tevékenységüket nyilvánosságra hozzák
vagy az "ügylet"
lebonyolításához tanút hívjanak. Ezáltal ugyanis az aktív
fél az előny ellenében nyert kedvező ügyintézést
az erre
fordított fáradságot
időt
míg a passzív fél az állását
tekintélyét
jó hírét
s mindketten az elitéltetésüket kockáztatnák.
A magyar büntetőjog szabályai szerint ugyanis mind az előnyt
adó-
ígérő
mind az előnyt kérő-
kapó fél a vesztegetés
tettese
következésképpen cselekményeiért büntetőjogi felelősséggel
tartozik. Így azután az előny ígéretét
kérését
elfogadását
adását nem könnyű bizonyítani. Elsősorban ez az oka annak
hogy viszonylag kevés korrupciós bűncselekmény kerül a bíróságok
elé annak ellenére
hogy számos gazdasági ügyben felmerül
valamilyen szinten a korrupció gyanúja. Elégséges bizonyítékok
hiányában azonban előfordulhat
hogy még azt sem lehet tisztázni
hogy csak egy kósza hírről vagy valóban vizsgálódásra érdemes
gyanúról van szó. Hasonló okok miatt a nyomozás sem mindig
eredményez vádemelést és a bírósági eljárás is végződhet felmentéssel.
Mivel azonban az esetek egy részében a korrupció gyanúja
olyan gazdasági tevékenységhez kapcsolódik
amely önmagában
is megvalósít valamilyen
elsősorban vagyon elleni bűncselekményt
- pl. csalás
hűtlen vagy hanyag kezelés stb. -
az emiatti
büntetőjogi felelősségrevonásra akkor is sor kerül
ha a hozzá
kapcsolódó korrupció mint kísérő jelenség rejtve marad.
Tágabb és szűkebb értelemben vett
felderített és rejtve
maradó - csak a szimpla gyanút felkeltő - korrupciós cselekmény
egyaránt kapcsolódott ahhoz a szövevényes
több vádlottat
és több tízezer sértettet felölelő csalássorozathoz
amelynek
szálai egészen az afrikai kontinensig nyúlnak.
A szóban lévő ügyben a bűnös tevékenység révén hatalmas összegek
halmozódtak fel. A tőke befektetéséhez az elkövetők a nemzetközi
piacot is igénybe vették. Mind a tőkefelhalmozást - az alapcselekmény
elkövetését -
mind a bűnös pénz tisztára mosását kísérték
olyan magatartások
amelyek valamilyen mértékben korruptnak
voltak tekinthetők
sőt ilyen cselekmény elkövetésére még
a büntető eljárás megindulása után is sor került.
A tanulmány célja:
- bemutatni
hogy a szóban lévő
gazdasági elemeket is tartalmazó
vagyon elleni bűncselekményhez milyen pontokon
hogyan kapcsolódtak
korrupt magatartások;
- ezek közül melyeket követett büntetőjogi felelősségrevonás
s melyek voltak azok
amelyek ilyen következménnyel nem
jártak;
- s a felelősségrevonás bekövetkezése
illetve elmaradása
milyen okokra vezethető vissza.
Az alapcselekmény
A 90-es évek első felében - 1990 és 1995 között - nagy közkedveltségnek
örvendtek azok a "befektetési" lehetőségek - közismert nevükön
piramis- vagy pilótajátékok -
amelyek a nagy kockázat mellett
a kiemelkedoen magas "haszonhoz" jutás lehetőségével kecsegtették
a többnyire gyanútlan és kispénzű "befektetőket". Valamennyi
piramis-
illetve pilótajáték valójában több fokozatú pénzgyűjtő
és újraelosztó rendszert takart.
Ennek lényege az volt
hogy a játékot elindító - a piramis
csúcsán álló - személyek fejenként további minimum 2 vagy
több személyt szerveztek be
és ugyanilyen szervezési kötelezettsége
volt minden új rendszertagnak is. Az új belépők befizetéseit
a piramis elején vagy annak magasabb szintjein álló személyek
kapták meg.
A később bekapcsolódók csak további
egyre nagyobb számú
belépő esetén kaphattak pénzt. A rendszer zárt
a befizetéseken
kívül más bevételi forrása nem volt. A matematika szabálya
szerint a játékban résztvevő személyeknek csak igen kis százaléka
juthatott hozzá a beígért jelentős összegű nyereséghez
míg
a többi befizető szerepe ezen személyek nyereségének finanszírozására
korlátozódott. Mivel a rendszerbe nem tápláltak kívülről újabb
pénzt
a játék a matematikában jól ismert zérus összegű játék
ahol a keletkezett nyereség összege törvényszerűen egyenlő
a rendszerben keletkezett veszteségek összegével.
Ezeknek a játékoknak a természetét
matematikai törvényszerűségeit
több szakember is elemezte a korabeli sajtóban
ennek ellenére
nagy népszerűségnek örvendve zavartalanul működtek
mivel
ebben az időszakban a magyar jogalkotásban a jelenséget konkrétan
meghatározó
azt szabályozó vagy tiltó normák még nem léteztek.
A játék - természetéből adódóan - kiválóan alkalmas volt
arra
hogy a szervezők kezében nagy összegű szabad tőkét koncentráljon.
Ezt a lehetőséget ismerték fel a vádlottak
akik 1991-ben
1 millió forintos törzstőkével
hódmezővásárhelyi székhellyel
megalakították a MIKROKER Kft-t. A cég először kis- és nagykereskedelemmel
és különféle szolgáltatásokkal kívánt foglalkozni
azonban
rövid időn belül nyilvánvalóvá vált a kft. vezetői - K. A.
és K. M. - előtt
hogy nagy összegű forgótőke és kiterjedt
üzleti kapcsolatok nélkül eredményes kereskedelmi vállalkozás
nem folytatható.
E hiányosságokat oly módon kívánták pótolni
hogy a kft.
tevékenységi körének kibővítése mellett létrehozták a Magad
Uram I. (Továbbiakban MU I.) önsegélyző klubot. A klub a korábban
részletezett klasszikus piramis-
illetve pilótajátékok elvén
működött. A kft. a rendszerbe belépő tagoknak azt ígérte
hogy rövid időn belül - 16.000 forint befizetése és további
3 tag beszervezése mellett - akár 2.430.000 forint nyereséghez
is juthatnak.
A vádlottak a MU I. rendszer reklámozásához a közszolgálati
TV-t is igénybe vették. A P. Kft-vel kötött szerződés alapján
rendszeresen hirdettek a nagy nézettségű
közkedvelt Falu
TV adásaiban. 1993. augusztusáig a belépő tagok összesen több
mint 80 millió forintot fizettek be
ezt követően azonban
az érdeklődés - elsősorban a további 3 személy beszervezési
kötelezettsége miatt - lanyhult.
A vádlottak a rendszerben a biztos kifizetéssel járó helyekre
- az általuk meghirdetett játékszabályokat megsértve - az
egyes rendszertagok belépési sorrendjétől függetlenül saját
magukat
családtagjaikat
barátaikat
ismerőseiket sorolták.
A befizetett teljes összeg e körben kifizetésre is került
a rendszertagok jelentős többsége azonban hoppon maradt
még
az általuk befizetett 16.000 forintokat sem kapták vissza.
Közülük jó néhányan feljelentést is tettek a rendőrségen
azonban a hatóságok - részben a hiányos jogi szabályozás
részben pedig a csalás elemeinek fel nem ismerése miatt -
a nyomozást bűncselekmény hiányában 1994. január 28-án megszüntették.
Ez a döntés alkalmas volt arra
hogy mind a játékban résztvevő
- vagy a jövőben részt venni kívánó - játékosokat
mind a
vádlottakat egyaránt arról győzze meg
hogy a Magad Uram néven
elindított piramis-
illetve pilótajáték törvényes vállalkozás.
A vádlottak a MU.I. rendszer tapasztalatait hasznosítva elhatározták
hogy szélesebb és egyben tehetősebb befektetői kört is bevonnak
a játékba
és a rendszert is vonzóbbá teszik.
Ennek érdekében a belépést akadályozó tényezőt - a beszervezési
kötelezettséget - megszüntetve létrehozták a Magad Uram II-t
(továbbiakban MU. II.)
melyet már üzleti befektetésnek állítottak
be. A szervezésbe olyan személyek is bekapcsolódtak
akik
- biztosítási ügynök
illetve OTP hitelügyintéző lévén - tehetősebb
ügyfélkörrel rendelkeztek. További változás volt
hogy az
újabb tagok beszervezését - elsősorban a sokak által nézett
Falu TV adásaiban rendszeresen sugárzott reklámriportok segítségével
- a kft. magára vállalta.
A vádlottak - kihasználva
hogy ebben az időszakban az állampolgárok
többsége még nem rendelkezett számítógépes ismeretekkel
s
ezért számukra a számítástechnika kicsit misztikus
s alapjában
véve bizalmat ébresztő fogalom volt -
a MU.II-t olyan számítógépes
rendszernek tüntették fel
amely zárt
emberi behatás nélküli
programmal rendelkezik
s minden külső beavatkozás nélkül
a működési szabályzatnak megfelelően maga alakítja a nyerési
sorrendet és határozza meg a hozadék kifizetésének időpontját.
Ezen túlmenően pedig a kifizetési sorrendet tartalmazó számítógépes
nyilvántartásokban a befizető természetes személyek közé minden
6. és 13. helyre un. "gépi kódokat" iktattak
amelyeken szintén
hozadék képződött. Ez utóbbi összegek azonban nem kerültek
kifizetésre
hanem a rendszerben maradtak. E gépi kódok létrehozását
a befizetők felé a vádlottak azzal indokolták
hogy a rendszer
esetleges leállása esetére így kívánnak visszafizetési tartalékalapot
képezni a piramis alsó szintjén álló
s ily módon szükségszerűen
vesztes rendszertagok részére. A valóságban azonban a vádlottak
az így képződött hozamot is felhasználták
de erről a rendszertagokat
nem tájékoztatták.
A MU II. rendszerben a vádlottak - a vagyonosabb
tehetősebb
ügyfélkörre tekintettel - 160.000 forint befizetése mellett
az I. helyen állók részére 2 év után több mint 10 millió forint
míg a II. helyen állók részére a befizetés után 4 hónappal
több mint 600.000 forint kifizetését ígérték.
A vádlottak ez alkalommal is önkényesen
a saját érdekeiknek
megfelelően belenyúltak a számítógépes nyilvántartásba
és
gyakran megváltoztatták a sorrendet.
A nyilvántartást
besorolást végző program ugyanis - az ígéretekkel
ellentétben - korántsem volt zárt
azt semmiféle védelmi rendszerrel
nem erősítették meg. A programban bármikor korlátlanul lehetett
törölni
módosítani
a pozíciókhoz tartozó karaktereket cserélni
s a vádlottak által favorizált személyeket
illetve saját
magukat nyerési pozícióba hozni.
E rendszer esetében a vádlottak már teljes egészében azt
a látszatot igyekeztek kelteni
hogy annak már nincs köze
a piramis-
illetve pilótajátékhoz. Az ígért hozadékot ugyanis
úgy tüntették fel
mintha az a MIKROKER Kft. gazdálkodó tevékenységének
következtében keletkezett volna. A valóságban azonban az első
rendszer útjára bocsátását követően a vádlottak a kft. összes
egyéb tevékenységét beszüntették.
A MU II. rendszerbe közel 3000 ember lépett be
a maximális
összeget azonban csak 12
a 600.000 forint körüli összeget
27
az eredetileg befizetett 160.000 forintot pedig 299 fő
kapta meg
és tartalék képzésre az ígéret ellenére ténylegesen
nem került sor.
Miután a befizetett összegek nagy része - elsősorban a vádlottak
s az ő érdekkörükbe tartozó személyek részére - kifizetésre
került
nagy számú befizető hiába várt a pénzére.
A vádlottak a pénzhiány enyhítésére újabb tőkét kívántak
bevonni a Magad Uram III. (továbbiakban MU III.) rendszer
létrehozásával.
Ez a rendszer annyiban különbözött az előzőtől
hogy a belépéshez
szükséges összeg 16.000 forintra csökkent és 4 hónap után
160.000 forint kifizetésével kecsegtetett. Később azonban
a hozadék összegét önkényesen csökkentették
míg a kifizetési
időt 8 hónapra emelték fel. Mivel e rendszerben már csak egylépcsős
kifizetés volt
a vádlottaknak módjuk nyílt arra
hogy a résztvevők
által befizetett összegeket 8 hónapon keresztül zavartalanul
használják fel.
A csábító feltételek hatására a három rendszerbe összességében
több tízezer ember lépett be. Ekkora létszám sem gépi
sem
kézi nyilvántartására nem volt alkalmas a kft. apparátusa.
Ennek következtében a befizetők 18 %-a
több mint 7000 fő
nem is került be semmilyen nyilvántartásba
így az általuk
befizetett összegek eredete eleve azonosíthatatlan volt.
A három rendszerbe befizetett összesen közel 1 milliárd 800
ezer forintból
a könyvelési adatok szerint
mintegy 700 millió
forint került kifizetésre a rendszertagok részére
míg a fennmaradó
több száz millió forint a vádlottak birtokában maradt. Ily
módon a vádlottak eredeti célja - nagy mennyiségű tehermentes
forgótőke koncentrációja - megvalósult.
Korrupció a rendszeren belül
a./
K. A. II.r. vádlott beteg gyermekei gyógytornászát hozta -
mintegy hálapénzként - nyerési pozícióba oly módon
hogy a
tényleges befizetési sorrendet többszörösen felrúgva az első
néhány olyan hely egyikére juttatta
amely a teljes - 10 millió
forintot meghaladó összegű - hozam kifizetését biztosította
a számára. A gyógytornásznő - L. A. - ezt az összeget három
részletben hiánytalanul fel is vette.
b./
B. P. X.r. vádlott a MIKROKER Kft
budapesti irodájának vezetője
volt és feladatkörébe tartozott az újabb belépők beszervezése
a MU rendszerekbe
valamint a Budapest és környékén tevékenykedő
üzletkötők összefogása. E tevékenységért a MU rendszerekbe
közvetlenül belépő új tagok után fejenként 2000
míg az üzletkötők
által beszerzett személyek után egyenként 1000-1000 forintot
kapott
de jutalék járt arra az esetre is
ha a MU III rendszerből
valakit átléptettek a MU II. rendszerbe. H. T. XI.r. vádlott
üzletkötőként tevékenykedett a MIKROKER Kft-nél. A beszervezett
személyek listáját a budapesti irodavezetőnek a hódmezővásárhelyi
központ mindenkori irodavezetőjével kellett egyezetnie
s
csak ezután kerülhetett sor a jutalék kifizetésére. A hódmezővásárhelyi
iroda vezetője - ebben az időben A-né T. A. - önálló intézkedésre
jogosult személy volt.
A vádlottak több pénzre szerettek volna szert tenni
mint
amennyi az általuk ténylegesen beszervezett új tagok után
járt volna nekik. Ezért olyan személyeket is rávezettek a
listára
akik a belépési feltételeket nem teljesítették (pl.
a belépési díjat nem fizették be
vagy belépési szándékukat
visszavonták
stb.).
Az így elkészített listákkal 1994 februárjában felkeresték
A-né T. A-t
aki az egyeztetés során észlelte
hogy a listán
szereplők közül átlagosan 50 főből csak 2 fő a tényleges belépő
ezért megtagadta a jogosulatlan jutalék kifizetését.
A vádlottak először 100
majd később 300 ezer forintot ajánlottak
fel az irodavezetőnek az engedélyezés érdekében. A-né T. A.
azonban nem volt hajlandó a benyújtott lista teljes körű elfogadására
ezért a vádlottak megfenyegették
hogy amennyiben továbbra
is vonakodik
úgy fog járni, mint Z. Nagyék
(a szegedi cukrász
család négy tagját nem sokkal korábban otthonukban ismeretlen
személyek bestiális módon meggyilkolták).
Az egyezkedés során az is kiderült
hogy vádlottaknál fegyver
van
ezért az irodavezető látszólag beleegyezett a kérés teljesítésébe
később azonban a további beszélgetéseket magnóra vette és
a rendőrség segítségét kérte.
Korrupció a pénz tisztára mosása során
A vádlottak első lépésben az így koncentrált tőkét a MIKROKER
Kft. által alapított Gyémánt-híd Rt.-be emelték át azzal a
céllal
hogy azt különböző vállalkozásokban tisztára mossák
és a saját céljaikra felhasználják.
Minderről természetesen a pénzükre váró befizetőket - most
már részvényeseket - nem tájékoztatták
mint ahogy arról sem
hogy a továbbiakban nem a beígért magas hozadékra
csupán
- amennyiben ilyen egyáltalán képződik - a részvények után
járó jóval szerényebb mértékű osztalékra tarthatnak igényt.
A Gyémánt Rt. holding cégként a vádlottak később megalakítandó
kft-i működését lett volna hivatott összefogni.
a./ A ghánai-Sierra Leone-i kapcsolat
Az rt. neve már jelezte azt a nagyszabású vállalkozást
amelybe
a vádlottak a szóban lévő tőkéből jelentős összeget kívántak
befektetni.
A vádlottak közül ugyanis dr. H. M. F-né III.r. vádlott elvált
férje ghánai származású
s gyermeke
C. R. N. M. IV.r. vádlott
maga is kettős - ghánai-magyar - állampolgár volt. A IV.r.
vádlott nagybátyja
az ugyancsak ghánai állampolgárságú
de
Sierra Leonéban élő üzletember
A. H. M. révén a vádlottak
tudomására jutott
hogy ebben a polgárháború dúlta afrikai
országban igen jelentős a gyémántkitermelés. (A Sierra Leone
Kenema tartományában lévő gyémántlelőhely a világranglistán
a 11. helyen áll.)
A IV.r. vádlott ghánai nagybátyja - aki egyben a III.r.
vádlott dr. N. M. F-né sógora is - sierra leonei állampolgárságú
felesége révén érdekelt volt egy
az afrikai országba bejegyzett
kereskedelmi cégben. A szóban lévő R. M. Co Ltd. cég tulajdonosai
között volt egy olasz üzletember
valamint a IV.r. vádlott
és az ügyben érintett más állampolgárok - mint például a később
szintén gyanúsított K. I. - is megtalálhatók voltak.
A IV.r. vádlott nagybátyja 4 éven át a korábbi Sierra Leone-i
kormány gazdasági tanácsadója volt
s a helyi gazdasági
politikai
elit köreiben széleskörű ismeret-
illetve kapcsolatrendszerrel
rendelkezett.
Az ő révén a vádlottak arról is értesültek
hogy a Sierra
Leone-i kormány a gyémántlelőhelyek birtoklásáért folyó állandó
fegyveres zavargások és az illegális drágakő-kereskedelem
okozta veszteségek kiküszöbölésére
illetve mérséklésére pályázatot
írt ki nagy tőkeerővel rendelkező külföldi cégek számára a
felvásárlás legális lebonyolítására. Ez a fajta felvásárlás
az államnak is nyereséget és ellenőrzési jogot biztosított
volna.
Annak érdekében
hogy a Gyémánt-híd Rt. indulhasson a pályázaton
előbb részesedést kellett szereznie a R. M. Co. Ltd. cégben
majd D. B. Ltd. néven off shore céget is alapított az afrikai
államban.
A kiírt pályázatra a Gyémánt-híd Rt. a R. M. Company Ltd.-vel
közösen nyújtott be pályázatot. A pályázaton egy tőkeerős
amerikai
valamint egy angol és egy német cég is indult
ennek
ellenére a kormány Gyémánt- és Aranyfelvásárló Hivatala a
Gyémánt-híd Rt.-t képviselő K. M. II.r. és a R. M. Co. Ltd.-t
képviselő C. R. N. M. IV.r. vádlottal
valamint K. I.-vel
folytatott 1994 februárjában egyeztető tárgyalásokat
melyek
eredményeképpen 1994. február 16-án Freetownban megállapodásra
is sor került a kormány és a pályázók között. A pályázat elnyerésében
minden bizonnyal jelentős szerepet játszott a IV.r. vádlott
nagybátyjának kiterjedt gazdasági-politikai kapcsolatrendszere
s nagy valószínűséggel az is
hogy a kormányhivatalokkal való
együttműködés során a "szokásos" ajándékok nyújtása sem maradt
el. Ennek fedezete az a közel 250.000 USD volt
amelyet a
vádlottak Sierra Leonéba kijuttattak. Ebből az összegből került
sor a cégalapításra
a pályázat előkészítésére
üzletrész
és 4 bányaterület bérleti jogának megvásárlására
Sierra Leonéban
gyémántszakértő
az antwerpeni tőzsdén pedig képviselő alkalmazására
is.
b./ A banki kapcsolat
Az afrikai vállalkozáshoz szükséges tőkét a vádlottak a kisbefektetők
letétként kezelt - a piramis-
illetve pilótajáték során befizetett
- pénzéből biztosították.
A két magyar cég - a MIKROKER Kft
illetve a Gyémánt-híd
Rt. - külföldön folytatandó tevékenysége különböző hatósági
- deviza
PM
NGKM
PM-IKM - engedélyekhez
illetve bejelentési
kötelezettséghez kötött volt. Az rt. és a kft. azonban ezekkel
a hatósági engedélyekkel nem rendelkezett - meg sem kísérelték
azok beszerzését
holott a vádlottak között ügyvéd és más
jogot végzett személy is volt -
s természetesen a bejelentési
kötelezettségnek sem tettek eleget.
A pénz kijuttatásához szükséges devizahatósági engedély megszerzése
helyett inkább a devizaszabályok kijátszását választották.
A ghánai-magyar kettős állampolgár IV.r. vádlott
aki egyúttal
a R. M. Company Ltd. tagja
illetve tulajdonosa is volt
eltitkolva
kettős állampolgárságát
ghánai útlevelének felhasználásával
mint devizakülföldi a R. M. Co. Ltd. részére
a Mezőbank Szegedi
Fiókjában - az ott dolgozó volt iskolatársa tanácsára és segítségével
- deviza-számlát nyitott.
A Gyémánt-híd Rt. ugyanott vezetett számlájára részben az
rt.
részben a MIKROKER Kft. utalt át nagyobb összegeket
melyeket az rt. - ugyancsak a IV.r. vádlott bankos ismerosének
tanácsára - "piackutatás és reklám" jogcímen utaltatott tovább
a R. M. Co. Ltd. számlájára. Erről a számláról a vádlottak
a pénzt már valutában - ebben az esetben dollárban - vehették
fel
s majd azt "bőröndben" vitték ki az országból
s adták
át Sierra Leone-ban
a Freetown-i repülőtéren az afrikai rezidensüknek
A.H. M-nek.
A "piackutatás és reklám" külkereskedelmi jogcím a vádlottak
esetében azért volt megfelelő
mert az erre a célra felhasznált
összegek nem estek devizahatósági engedély alá.
Korrupció a büntetőeljárás megindulása után
A vádlottak ellen 1994-ben meginduló büntetőeljárás során
a meglévő cégvagyon
valamint a saját tulajdonukban lévő és
fellelhető valamennyi vagyoni eszközük zár alá vételre került.
Ilyen sorsra jutott többek között a Gyémánt-híd Rt. folyó-
és devizaszámlája is. A cégek további működtetéséhez
az afrikai
üzlet tető alá hozásához azonban szükség lett volna a zárolt
összegekre.
Dr. R. M. szegedi ügyvéd
aki az alapügyben megindult büntetőeljárásban
az egyik vádlott
K. M. védelmét látta el
H. M. F-né III.r.
vádlottnak felajánlotta
hogy 10 millió forint ellenében budapesti
magas rangú kapcsolatai révén elintézi
hogy e számlák zár
alá vételét 1 hónapon belül feloldják. Érzékeltette
hogy
ez jelentős összegbe kerül
mert a "kapcsolatának" 10 millió
forintot kell fizetnie.
Ezt követően H. M. F-né III.r. vádlott M. E. V.r. vádlottal
- aki az utolsó időszakban a hódmezővásárhelyi iroda vezetője
is volt és a piramisjáték révén több mint 10 millió forinthoz
jutott - megbeszélte az ajánlatot
s úgy döntöttek
hogy azt
elfogadják. Az ügyvéd által kért 10 millió forintból 4 milliót
M. E.
1 milliót H. M. F-né biztosított
míg a fennmaradó
5 millió forintot a III.r. vádlott egy ismerősétől kérte kölcsön
elhallgatva előtte
hogy milyen célra.
Dr. R. M. igen körültekintő volt
mert 4 millió forintot
bemutatóra szóló takarékbetétkönyvben elhelyezve
míg 5 millió
forintot postabankjegyben kért
s csak 1 millió forintot vett
át készpénzben.
A két vádlott vakon megbízott az ügyvédben
s bár az értékek
átadásáról átvettek tőle egy átvételi elismervényt
azt később
a kérésére visszaadták. Ily módon semmilyen nyoma nem maradt
annak
hogy 10 millió forintnyi értéket átadtak dr. R. M-nek.
Mivel az ígért egy hónap alatt
sőt azt követően sem került
sor a zárolt számlák feloldására
ezért a megbízók felkeresték
az ügyvédet
hogy visszaköveteljék a pénzüket. Ekkor azonban
dr. R. M. igen feldúltan az egyik - azóta már megszűnt - napilap
egyik számát mutatta nekik
amelyben egy ismert közéleti személyiség
fia Balaton környéki érdekeltségei elleni támadásról írtak.
Az ügyvéd utalt rá
hogy ezen személyen keresztül intézte
volna a számlák feloldását
az újságban írtak miatt azonban
ez már lehetetlen
mert már ő és a családja is veszélyben
vannak.
A 10 millió forint nem került vissza a megbízókhoz
a sorsa
ismeretlen.
Büntetőjogi következmények
A csalássorozat miatt 16 személy ellen indult büntetőeljárás
és a bíróság közülük tizenháromnak állapította meg a büntetőjogi
felelősségét
két vádlottat felmentett az ellenük emelt vád
alól
míg egy személy esetében a büntetőeljárást - bizonyítékok
hiányában - még a nyomozó hatóság megszüntette.
A MIKROKER Kft.-t alapító K. A. I.r. és K. M. II.r. vádlottakat
a bíróság több mint 40.000 rendbeli csalás
valamint devizagazdálkodást
sértő bűncselekmény miatt 5-5 évi szabadságvesztésre ítélte.
A csalást elkövető többi vádlottal szemben ugyancsak végrehajtható
szabadságvesztés kiszabására került sor. E büntetések tartama
esetenként kettő évtől négy év hat hónapig terjedt.
A bűncselekményekkel szerzett vagyon elvonásának érdekében
is komoly intézkedéseket tettek a hatóságok. A vádlottak ugyan
e vagyont igyekeztek "elrejteni" oly módon is
hogy az abból
vásárolt nagy értékű gépkocsikat
ingatlanokat családtagjaik
gyakran kiskorú gyermekeik nevére íratták
illetve a valutát
külföldi bankban helyezték el.
Ez utóbbi esetben arról volt szó
hogy 1994. év elején K.
A. I.r. vádlott 38.844 DM-et
míg K. M. II.r. vádlott 130.000
DM-et helyezett el a németországi Volksbank Höchst pénzintézet
frankfurti fiókjánál.
A német hatóságok - egyébként joggal - arra gyanakodtak
hogy a kérdéses összegek bűncselekmények elkövetéséből származnak
és ezért a két vádlott ellen pénzmosás gyanúja miatt a Frankfurti
Államügyészség eljárást indított. A jogsegély keretében a
magyar hatóságoktól beszerzett információk azonban nem nyújtottak
kellő alapot az eljárás folytatásához
ezért azt megszüntették.
(A negatív információ szolgáltatása egyenes következménye
volt annak
hogy ebben az időszakban a magyar nyomozó hatóságoknak
még az volt az álláspontjuk
hogy a vádlottak a MU. rendszerek
működtetésével nem követnek el semmilyen bűncselekményt).
A magyarországi büntetőeljárás megindulása után azonban a
hatóságok kérésére a vádlottak ezen követeléseit a frankfurti
bank átutalta a Magyar Nemzeti Banknak
ahol azok lefoglalásra
kerültek. A bíróság későbbi ítéletében ezeket az összegeket
- mivel azokra a vádlottak devizagazdálkodást sértő bűncselekményt
követtek el - elkobozta.
A bíróság ugyanakkor a vádlottakkal szemben - a végrehajtandó
szabadságvesztés mellett - mellékbüntetésként vagyonelkobzást
is alkalmazott a tulajdonukba került
illetve családtagjaik
nevére íratott ingatlanokra
nagy értékű személygépkocsikra
valamint a vádlottaknak a MIKROKER Kft-ben meglévő tulajdoni
hányadára.
A több tízezernyi sértett nem ezen eljárásban
hanem a polgári
bíróság előtt érvényesíthette kárigényét. Ezek közül a perek
közül még számos folyamatban van
de pénzhez azok a károsultak
sem igen jutottak
akik követelését a bíróságok jogerősen
megítélték
hiszen a cégek fellelhető vagyona - a korábban
részletezett okok miatt - jelentősnek nem volt mondható.
A korrupciós cselekmények bizonyítása és elbírálása
során felmerült nehézségek és tanulságok
a./ K. M. II.r. vádlott gyógytornásza
L. M. ellen orgazdaság miatt indult büntetőeljárás
nem nyert
azonban bizonyítást
hogy tudomása volt arról: az általa kapott
pénz vagyon elleni bűncselekményből származik. Látható
hogy
elégséges bizonyíték esetén is csak a vagyon elleni bűncselekményben
lehetett volna a felelősséget megállapítani
ugyanakkor az
is nyilvánvaló
hogy a juttatás mintegy "borravalóként"
hálapénzként
szolgált K. M. II.r. vádlott részéről. Mivel azonban L. M.
nem felel meg azoknak a kritériumoknak
amelyeket a magyar
Büntető Törvénykönyv a passzív vesztegetők esetében megkíván
(nem hivatalos személy
nem állami szervnek
gazdálkodó vagy
társadalmi szervezetnek
illetve egyesületnek a dolgozója
stb.)
korrupciós bűncselekményért (vesztegetésért) nem lehetett
volna büntetőjogilag felelősségre vonni. L. M.-el szemben
a bizonyítékok elégtelensége miatt még a nyomozó hatóság megszüntette
az eljárást.
b./ B. P. X.r. és H. T. XI.r.
vádlottak bűnösségét viszont kimondta a bíróság mind az önálló
intézkedésre jogosult személy megvesztegetésében
mind az
önbíráskodás vétségében és velük szemben végrehajtásában felfüggesztett
10. illetve 8 hónap szabadságvesztést szabott ki. A bizonyítás
eredményességéhez nagyban hozzájárult
hogy az ajánlattételnek
és a fenyegetésnek A-né T. A. férje is tanúja volt
és az
irodavezető a későbbi hasonló tárgyú telefonbeszélgetést magnetofonon
is rögzítette. Így a vádlottak védekezése nem járhatott sikerrel.
c./ A Sierra Leone-i kormány által
kiírt pályázat elnyerésének ismertté vált körülményei egyértelműen
arra utalnak
hogy nem csak a magyar fél által benyújtott
kitűnő
pályamunkának volt köszönhető
hogy a pályázatot
nem a tőkeerős amerikai cég vagy a másik két pályázó nyerte
hanem a magyar cég.
A IV.r. vádlott Sierra Leonéban élő nagybátyja kapcsolatrendszerének
a megfelelő "szokásos" ajándékok nyújtásának is minden bizonnyal
jelentős szerep jutott a pályázatok elbírálásánál.
A nagybácsi meghallgatására azonban nem volt mód - a magyar
illetve a Sierra Leone-i igazságszolgáltatási szervek között
semmilyen kapcsolat nincs
amelynek keretében erre sor kerülhetett
volna -
s a vádlottak közül is csak a IV.r. vádlott tett
emlitést az ajándékok nyújtásáról.
A nyomozó hatóság megkisérelte felderiteni
tisztázni a történteket
a vádlottak azonban a kihallgatásuk során a Sierra Leonéba
kivitt összeggel tételesen nem tudtak elszámolni
nem kívántak
arról nyilatkozni
hogy az afrikai országban megkötött szerződések
elkészitett egyéb okiratok hol lelhetők fel. A házkutatások
során is mindössze a belgiumi állampolgárságú Daskal nevű
tőzsdeügynök útlevelének fénymásolatát sikerült feltalálni.
A különböző
egymásnak is ellentmondó vallomásokból azonban
kitűnt
hogy az általuk emlitett kiadások összege meg sem
közelítette a IV.r. vádlott nagybátyjának átadott valutamennyiséget.
A nyomozó hatóság további bizonyítékok és adatok megszerzése
érdekében többször is megkereste az Interpolt
e megkeresésekre
azonban semmiféle válasz nem érkezett. Mivel nem lehetett
egyértelműen tisztázni
valóban sor került-e
milyen módon
és kinek a részéről a Sierra Leone-i hivatalnokok megvesztegetésére
a korrupciós bűncselekmény miatt vádemelésre sem kerülhetett
sor.
d./ A jó tanácsot szolgáltató
banki alkalmazott
egykori osztálytárs ellen nem indult büntetőeljárás.
Nem nyert ugyanis egyértelműen bizonyítást sem az
hogy tisztában
lett volna azzal
a barátja célja a devizaszabályok megszegése
volt - ez esetben a devizagazdálkodást sértő bűncselekményben
lett volna bűnrészes - sem pedig az
hogy a jó tanácsért valamiféle
juttatásban részesült volna. Ráadásul azt sem lehetett bizonyítani
hogy a barátja ügyének intézésében ügyintézőként közreműködött
volna. Amennyiben ez utóbbi - nevezetesen
hogy ügyintézőként
a jó tanácsért előnyt fogadott el - bebizonyosodott volna
vesztegetésért vonhatta volna felelősségre a bíróság. Így
azonban a büntetőeljárás megindítására sem kerülhetett sor.
Ugyanakkor nyilvánvaló
hogy e banki ismeretség és jótanács
nélkül sokkal nagyobb kockázat mellett lehetett volna a pénzt
a külföldi cég számlájára átutalni.
e./ Dr. R. M. ügyvéd és társai
esetében viszont sor került a büntetőjogi marasztalásra. Őt
mivel azt állította
hogy hivatalos személyt fog megvesztegetni
a bíróság vesztegetést színlelve elkövetett hivatali befolyással
üzérkedés
az előnyt nyújtó vádlott-társait pedig hivatali
vesztegetés miatt ítélte el.
Az ügyvéd büntetése végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett
börtönbüntetés
míg társai büntetése 270-270 ezer forint pénzbüntetés
volt. Ezen túlmenően pedig kötelezte őket a bíróság a 10 millió
forint előny helyébe lépő hasonló összegű elkobzás alá eső
értéknek az állam javára történő megfizetésére.
E cselekmény elkövetésének bizonyítása korántsem volt olyan
könnyű
mint B. P. és H. T. esetében. Itt ugyanis nem volt
se szemtanú
se magnófelvétel
de még az értékek átadásáról
készült átvételi elismervénynek is nyoma veszett. Ezen túlmenően
pedig még egy mentő tanú is jelentkezett - a MIKROKER Kft.
egyik üzleti partnerének
a S. Kft-nek a vezetője - aki a
vesztegetés tárgyát képező 10 millió forintról azt állította
hogy azt ő kapta kölcsön üzleti célra H. M. F-né III.r. vádlottól.
A bíróság azonban különös jelentőséget tulajdonított M. E.
V.r. vádlott igen részletes és teljesen önkéntesen és spontánul
előadott beismerésének. A hatóságnak ugyanis egészen M. E.V.r.
vádlott beszámolójáig nem volt tudomása az esetről. M. E-t
más ügyben a pénzügyeiről számoltatta el a nyomozó hatóság
amikor váratlanul felfedte előttük e korrupciós cselekményt
is. Később ugyan különböző ürügyekkel ezt a beismerését visszavonta
a bíróság megítélése szerint azonban a beismerő vallomás -
meggyőző volta miatt - támadhatatlan volt.
(GKI Gazdaságkutató Rt.
2000.)
|
