|
Kó József:
Korrupciós bűncselekmények a statisztikai
adatok tükrében
- Bevezető
- A tendenciák
-
 Az
ismertté vált bűncselekmények száma és a korrupciós bűncselekmények
száma 1972 és 1999 között az egyes években. Grafikon
és táblázat
- Korrupció a rendszerváltás időszakában
- A korrupciós bűncselekmények
- A korrupciós bűncselekmények (hivatali vesztegetés
gazdasági
vesztegetés és befolyással üzérkedés) megoszlása 1972 és
1999 között az egyes években. Táblázat
- A korrupciós bűncselekmények elkövetői
- Az
ismertté vált bűncselekmények számának és a bűnelkövetők
számának alakulása 1972 és 1999 között az egyes években.
Grafikon
- Az
ismertté vált bűnelkövetők száma és a korrupciós bűnelkövetők
száma az egyes években 1972 és 1999 között. Táblázat
- A
korrupciós bűncselekmények számának és az ismertté vált
elkövetők számának alakulása 1972 és 1999 között az egyes
években. Grafikon
- Az
ismertté vált elkövetők száma az egyes korrupciós bűncselekmény-csoportokban
(hivatali vesztegetés
gazdasági vesztegetés és befolyással
üzérkedés) 1972 és 1999 között az egyes években. Grafikon
és táblázat
- A
korrupciós bűnelkövetők életkori megoszlása (táblázat)
és az összes közvádas bűnelkövető életkori megoszlása (táblázat)
- A
bűnelkövetők és a korrupciós bűncselekményeket elkövetők
megoszlása iskolai végzettség szerint. Diagramok
és táblázatok
- Ítélkezési
gyakorlat a közvádas bűncselekményeknél és a korrupciós
bűncselekményeknél Diagramok
és táblázatok
Bevezető
A korrupció társadalomrajzáról már könyvtárnyi irodalom született.
Sokan sok megközelítésből vizsgálták
elemezték megjelenését
hatásmechanizmusát a társadalmi-gazdasági életben betöltött
funkcióját. Napjainkban is közérdeklődésre tart számot a téma.
Bizonyítja ezt állandó jelenléte az írott és az elektronikus
médiában. A kriminológiával
kriminálstatisztikával foglalkozó
szakember számára e nagy érdeklődés közepette a korrupciós
bűncselekményeknek egy jellemzője tűnik szembe először: Az
összes bűncselekményhez viszonyítva elenyésző számban fordulnak
elő ilyen esetek a statisztikai kimutatásokban.
Az évente előforduló 5-600 ezer bűncselekményhez képest a
fél és egy ezer közötti számban előforduló korrupciós esetek
aránya valóban csekély. Az utóbbi öt évben az arány nem haladta
meg a 0
2 százalékot. A korrupciós jellegű esetek vizsgálata
a viktimológiai kutatások neuralgikus pontja. Különösen nehéz
ez nálunk
mert a törvény szerint a cselekményben résztvevő
mindkét (vagy több) fél bűncselekményt követ el
és büntetendő.
Így aki bevallja
hogy megvesztegetett valakit
az bűncselekmény
elkövetését ismeri el
ezért körülményes megbízható adatokat
gyűjteni ebben a tárgykörben. Nyilvánvaló tehát
hogy nem
olyan jelenségről van szó
amelyik tömegesen jelenik meg a
bűnügyi statisztikában. Fontosságát
jelentőségét nem a regisztrált
esetek száma adja. Figyelembe kell vennünk valamilyen mértékű
látenciát - hogy pontosan mekkorát
arról megoszlanak a vélemények.
A skála a néhányszorostól a 15-20-szorosig terjed. A pontos
mértéket ugyan nem ismerjük
de abban minden érintett szakember
egyetért
hogy a tényleges eseteknek csak a töredéke jut a
hatóságok tudomására
s kerül be a statisztikába. E statisztikát
tehát úgy kell kezelnünk
mint a jéghegy csúcsát. Vizsgálata
révén nem ismerhetjük meg a jelenség teljes terjedelmét
de
sok releváns információt gyűjthetünk össze
ami segíthet megérteni
e sokakat foglalkoztató társadalmi jelenség természetét.
A továbbiakban erre teszünk kísérletet. Figyelembe véve a
statisztikai rendszer jellegzetességeit
hiányosságait és
előnyeit
az ismertté vált korrupcióval kapcsolatos bűncselekményeknek
a bűnügyi statisztika által gyűjtött adatait dolgozzuk fel.
A megállapítások nem általánosíthatók a jelenség egészére
de a kriminalizálódott esetek elemzése kapaszkodót jelenthet
a további vizsgálatok és elemzések számára.
A tendenciák
Hosszabb távú adatsorokat vizsgálva megállapíthatjuk
hogy
a közélet tisztaságával kapcsolatos bűncselekmények (a továbbiakban
korrupciós bűncselekmények) száma jelentősen ingadozik. Az
egymást követő években éppúgy előfordul
hogy a regisztrált
esetek száma az előző évihez viszonyítva a másfél-kétszeresére
növekszik
mint az
hogy a felére csökken. Tartok tőle
hogy
a valósággal meglehetősen távoli kapcsolatban állna az
az
elmélet
amely ezt a nagyfokú fluktuációt az emberi viselkedés
változásával igyekezne megmagyarázni. Nem valószínű
hogy
az állampolgárok vélekedése
viselkedése váltakozik ilyen
gyorsan egyik évről a másikra
arra sarkallva őket
hogy előbb
több
majd feleannyi korrupciós cselekményt valósítsanak meg.
Sokkal valószínűbb
hogy a korrupciónak van valamilyen
a
szokásos viszonyok között létező
viszonylagos stabilitással
jellemezhető szintje
amely jelen van az adott társadalomban
s amelyből egyes esetek felszínre kerülnek
a rendőrség tudomására
jutnak és elindul az eljárás. Ezen elindult eljárásoknak a
száma azonban
különösen egy-egy kiragadott évben
nem jellemzi
hűen az ország "korrupciós állapotát". Sokkal inkább a rendőrség
aktivitásával
vagy egyéb társadalmi folyamatokkal hozható
összefüggésbe. S itt eljutottunk egy a bűnügyi statisztikákkal
szemben gyakran hangoztatott ellenérvhez
mely szerint a bűnügyi
statisztika nem annyira a bűnügyi helyzetet
mint inkább az
igazságszolgáltatási szervek
a rendőrség
ügyészség aktivitásának
munkájának eredményességét közvetíti.
Az összes bűncselekményhez viszonyított arány csak egyetlen
évben érte el az 1 százalékot
jellemzően néhány tized százalék
körül mozog. A gyakoriságot tekintve az eddigi csúcstartó
az 1979-es év 1353 esettel. A legkevesebb ismertté vált esetet
az 1991. évi statisztika rögzítette
ekkor 344 ügy jutott
a hatóságok tudomására. Táblázatban
összegeztük
hogy az 1972 és 1999 közötti időszakban az egyes
években hány bűncselekmény vált összesen ismertté
és hogy
ezek között hány volt korrupciós bűncselekmény. Az összes
regisztrált bűncselekmény számának alakulásától eltérően a
korrupciós bűncselekményeknél nem állapítható meg jellemző
tendencia. A bűncselekmények gyakorisága egyértelmű növekedési
tendenciát mutat
a korrupciós bűncselekmények száma viszont
lényegében a 800-as érték körül oszcillál.
Az adatsor külön érdekessége
hogy a bűncselekményeknél általában
a rendszerváltást követő időszakban megfigyelhető jelentős
mértékű növekedésnek nyomát sem találjuk a korrupciós bűncselekmények
esetében
sőt itt még jelentős csökkenés jellemezte ezt az
időszakot. Az eddigi minimumérték 1991-ben volt. A két adatsor
eltérő viselkedését grafikonunk
szemlélteti: E különös viselkedés megértéséhez
magyarázatához
néhány szót kell szólnunk a rendszerváltás körülményeiről
arról
hogy milyen közegben is következtek be a grafikon által
szemléltetett jelenségek. Vázlatosan áttekintjük azokat a
főbb pontokat
amelyek a rendszerváltás idején
majd azt követően
végbe mentek
s amelyek meghatározták társadalmi viszonyainkat
köztük a kriminalitást is.
1. Magyarország 1989-ben kihirdette új alkotmányát
amely
államunkat mint független
demokratikus köztársaságot és jogállamot
határozta meg. Lényegében már korábban
1988-1989-ben is fontos
törvényhozói döntések születtek: kihirdetésre került a magánjogi
társaságokról szóló törvények
pl. a gazdasági társaságokról
szóló törvény
az egyesületekről szóló törvény. Ezek a demokratizálódás
piacgazdaság és a jogállamiság felé vezető út első lépéseit
jelentették.
2. Magyarország lépésről lépésre hívta életre azokat az intézményeket
amelyek biztosítják a jogállam működését. Megteremtettük a
parlamentarizmust
a szabad választásokat
a hatalmi ágak
szétválasztását
a bírói függetlenséget
a helyhatósági szintű
önkormányzatot
az alkotmánybíróságot. Magyarország már 1990-ben
aláírta az Európai Emberjogi Konvenciót
és 1993-ban törvénybe
is foglalta
hogy elismeri a Strassburgi Törvényszék juriszdikcióját.
Köztudott azonban
hogy a jogállamiság egyszerre valóság
és bizonyos értelemben program is: önmagában nem tesz gazdaggá
és nem dönti el
kinek a kezébe kerülhet a politikai és gazdasági
hatalom
nem szünteti meg a bűnözést. "A befolyással üzérkedés
a szocialista hiány- és a jelenleg feudálkapitalistának nevezhető
protopiacgazdaságban egyaránt jelentős szerepet játszik. A
folyamatosnak tekinthető jelenségnek azonban szereplői részben
mások
kezelési módja pedig gyökeresen eltérő. (Éppen e módszer
megvalósítási technikájában voltak részint egyazon országon
belül különféle időszakokban
részint ugyanazon időszakban
különböző országok között igen jelentős eltérések - erről
ld. Irk Ferenc 1995-ben tartott kongresszusi előadását: A
magyarországi rendszerváltás és a bűnözés jellemzői)
3. Az alkotmány kimondja
hogy a gazdaság Magyarországon
olyan piacgazdaság
amelyben a köz- és a magántulajdon egyenrangú.
Ez 1989-ben szintén csak program
amelynek lépésről lépésre
kell majd megvalósulnia. Az állam tervezői és szervezői tevékenysége
visszaszorul
csökken az állami tulajdon részaránya
a magánvállalkozások
száma növekszik (ma már több mint 1 millió). Magyarország
azon van
hogy bekerüljön az európai gazdasági integrációba
ennek érdekében 1994-ben megszületett az Európai Közösséggel
való kooperációról és partnerségről szóló törvény
ami számunkra
egyebek között a jogharmonizáció kötelezettségét is magában
foglalja.
S ugyanebben az időben a korrupciós bűncselekmények éves
gyakorisága kezdi újra elérni a rendszerváltás előtti szintet.
A társadalmi
gazdasági
politikai viszonyok rendeződése után
a korrupciós bűncselekmények száma visszatér a korábban szokásos
évi 800 eset körüli értékre
amit - úgy tűnik - joggal tekinthetünk
normál
állapotnak.
Korrupció a rendszerváltás időszakában
Az utóbbi néhány év eseményei alaposan megváltoztatták az
életünket. A változó életviszonyok pedig változtattak a korrupció
"arculatán"
annál is inkább
mert most a saját
bőrünkön érezzük: kevés az olyan rugalmas
gyorsan alkalmazkodó
társadalmi jelenség
mint éppen a korrupció.
De hát mi is jellemzi a mai helyzetünket?
Summásan fogalmazva: a korrupció további növekedése és terjedése
újabb korrupció-formák megjelenése. Ez persze csak igen csekély
mértékben tükröződik a vesztegetés bűncselekményét regisztráló
kriminálstatisztikai adatokban. (Csak zárójelben hadd jegyezzem
meg: a korrupciót mint társadalmi mozgásformát az eddigiekben
sem redukáltuk a büntetőjogi jelenségre.)
Vajon milyen hatásmechanizmusok állnak a korrupció jelenlegi
növekedésének és terjedésének hátterében? Feltételezem
hogy
egzakt választ erre majd csak jó néhány év múltán
a rendszerváltás
befejeztét követő tudományos kutatások eredményeként fogunk
tudni adni. Számos korrupciót indukáló tényező azonban már
ma is körülírható.
Nézzük meg ezúttal is a ma már nyilvánvalóan kirajzolódó
fontosabb korrupció-gén csomópontokat.
Lehet
hogy fura vagy fölösleges ismétlésnek tűnik
de első
helyen ismét csak a továbbhurcolt
örvendetesnek semmiképpen
sem nevezhető
múltból öröklött korrupciós hagyományainkat
kell említeni. Ebbe a hagyatékba azonban már beletartozik
- s időbeli közelsége miatt rendkívül súlyos befolyásoló erőt
jelent - mindaz
ami az elmúlt 40 évben történt. Vagyis
a
pártállam idején létező korrupciót - s a kiváltó-elősegítő
körülmények egy részét is - kvázi megörököltük. Átvettük a
tradíciót a magatartási- és viselkedés-mintákban
szokásainkban
és megítélésünkben
hozzáállásunkban és szemléletmódunkban.
Nem csoda
ha az a bizonyos boríték a ma uralkodó (hatalmon
lévő) elit köreiben sem csúszik
viszont nagyon is reális
annak feltételezése
hogy bizony gyakorta csörögnek a telefonok.
A tudati paradigmák átöröklődésén túl pedig továbbélnek az
intézményrendszerbeli paradigmák. A közintézmények - legyen
szó közigazgatásról
oktatási
kulturális avagy egészségügyi
intézményről - szokásaikban épp olyan lassan vagy talán még
vontatottabban változnak
mint az emberek többsége.
Érdekes módon tehát az előzőekben felsorolt korrupciót szülő
tényezők jelentős része a mai korrupció kiváltásában sajátos
"jussként" közrehat.
Általános történelmi törvényszerűség - s ez a világ minden
egyes országának korrupció-történetére érvényes -
hogy a
jelentős korszakváltások
a háborúk
a véres és vértelen forradalmak
a korrupciós tendenciákat felerősítik. A nagy társadalmi változások
ugyanis különleges módon kedveznek a zavarosban való halászásnak
viszont az állami büntetőhatalom egyszerűen nem "ér rá"
a korrupció jelentette problémákkal bíbelődni - sokkal fontosabbnak
ítélt teendői vannak.
A rendszerváltás
a pártállam lebontása és a demokratikus
alapokon
a többpártrendszeren nyugvó jogállam megteremtése
- bár hála Istennek vértelen
de lényegében véve - valóságos
forradalmi átalakulásnak tekinthető. S mint ilyen
önmagában
az a tény
hogy a rendszerváltás időszaka
már egyértelmű
azzal
hogy a nekilóduló korrupció időszaka is egyben.
Ennek egészen egyszerű oka az
hogy megizmosodtak a korrupciós
célzatok. (Ismét csak zárójelben: a korrupció mindig célzatos
cselekmény; l'art pour l'art korrupciós cselekedet ex definitone
kizárt.)
A korrupciós célzatok pedig a nagy társadalmi rengések (földcsuszamlások
és óriáshegységek kialakulásának) időszakában mindig egyértelművé
és kikristályosodottá válnak. Kit az elveszett politikai vagy/és
gazdasági hatalom visszaszerzése
kit a veszélybe került társadalmi
státusz megtartása
kit a kiböjtölt
és végre eljött
nagy
lehetőségek megragadásának vágya
kit az új politikai és/vagy
gazdasági potenciálok megkaparintása és gyarapítása
kit a
megbízható
"elvhű barátok" megnyerése
megtartása
a társadalmi bázis
a népszerűség növelése
kit pedig egészen
egyszerűen a felszínen maradás
a mindennapi (ámbár nem baj
ha vajas!) kenyér biztosítása motivál.
Az igazi rendszerváltások lényege mindenkor - legyen szó
feudalizmusról
kapitalizmusról vagy szocializmusról - egy
új
a gazdasági (s ezáltal a politikai) hatalomban eleddig
részt nem vevő réteg (osztály?) tulajdonhoz való jutása-juttatása;
e tulajdon és e tulajdonlás központi garantálása
állami szavatosság
vállalása. Hogy kikből
hogyan és milyen eszközök alkalmazása
révén válnak új tulajdonosok - ez nagyban meghatározza a korrupció
alakulását az adott rendszerváltás körülményei között. És
a továbbiakban is.
A nagy társadalmi változások során a frissen hatalomra jutottak
nemigen válogattak az eszközökben
hogy kialakítsák eme új
tulajdonosi réteget. Az eszközök között egyaránt szerepel
a quilottine és a Gulág
a földadományozás és a kitelepítés...
Napjainkban
hazánkban minderről természetesen szó sincs.
Nincsenek erőszakos eszközök
bár megjegyzendő
hogy a szakirodalom
axiómaként kezeli azt a tételt
mely szerint a korrupció az
erőszak alternatívája.
Van viszont vagyonújraelosztás; privatizáció
reprivatizáció
és kárpótlás révén. Tény
hogy szükség van egy valóban új
és valóban tulajdonosi réteg kialakítására - egy olyan rétegre
amely a tulajdonát a piacgazdaság követelményeinek megfelelően
hatékonyan működtetni képes. A kérdés csupán csak az
hogy
a vagyon újraelosztására hivatott szervezetek és intézmények
mennyire képesek befolyásmentesen megfelelni a kötelességeiknek;
mennyire tudnak részrehajlás nélkül dönteni; mennyiben képesek
vállalni azt
hogy a saját
nyilvánosságra hozott eljárási
szabályaik szerint működjenek; hogyan viselik el a nyilvánosság
kontrollját és mennyire ragaszkodnak és miért döntéseik titkosságához.
Sajnos
hasonló kérdések hosszú sora is feltehető
s az is
feltételezhető
hogy az ezekre adott válaszok - az igazi
őszinte válaszok - a korrupciógén körülmények garmadáját tárnák
fel. Ugyanis az is tény
hogy a privatizáció mindig és mindenkor
korrupciót szülő tényező
különösen akkor
ha nem társul hozzá
hatékony ellenőrzési rendszer.(Megjegyzendő
hogy az Állami
Számvevőszék felállítása nagy vívmányként könyvelhető el.
Ám kompetenciája korlátozott - csak utólagos ellenőrzésre
jogosult - s így a visszaélések meggátlására sem naprakész
információkkal
sem pedig különös jogosítványokkal nem rendelkezik.
S rajta kívül hatékony ellenőrzési rendszer hazánkban ez idő
szerint nem működik...)
A rendszerváltás kormányai - hasonlóan az elődökhöz - nem
tudtak ellenállni a centralizáció kísértetének. Ezt példázza
hogy az Állami Vagyonkezelő RT
valamint az Állami Vagyonügynökség
olyan tömegű vagyon felett rendelkezett (tulajdonosi vagy
részvényesi jogosultság birtokában)
amely a magyar bruttó
nemzeti termék (a GDP) döntő hányadát produkálta. Remélhetőleg
e két szerv jogutódja - az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő
Rt - működése során okul a jogelődök hibáiból (és természetesen
továbbfejleszti azok józan törekvéseit).
A közigazgatás új alapokra helyezése
az önkormányzati hatáskörök
több-kevesebb sikerrel történő újrarajzolása - az intézményrendszer
paradigmái miatt - (úgy tűnik) a tanácsrendszer korrupcióját
élteti tovább.
Sokszor nem lehet tudni: az önkormányzat vagyonát tékozló
vezetők ténylegesen korruptak
avagy csak a tudatlanság
a
gyanútlanság vagy az ismerethiányon alapuló jószándék készteti
őket a vagyon elpazarlására. (Erről ld.: Kránitz Mariann:
A korrupció helyzete Magyarországon - múltunk
jelenünk és
variációk a közeli jövôre. In: Társadalmi átalakulás és bűnözés
Magyar-Német Kriminológiai Szimpózium
1995. augusztus 20-25.
Szerk.: Irk Ferenc. Bp. 1997. 197-202. pp.)
A korrupció mint társadalmi tömegjelenség tovább él a rendszerváltás
utáni Magyarországon is
sőt feltehetőleg (a sajtóban tálalt
ügyek
ügyletek tanúsítják) a privatizációs ügyletek kapcsán
el is szaporodtak az esetek
a hatalom azonban más fontosabbnak
ítélt feladatokkal elfoglalva a korábbinál is kisebb figyelmet
tud (akar?) szentelni ezek felderítésére. Így a feladatában
és hatáskörében elbizonytalanodott igazságszolgáltatási szervek
is kisebb intenzitással és eredményességgel veszik fel a küzdelmet
e jelenséggel szemben. Ez az elbizonytalanodás tükröződik
a bűnügyi statisztika csökkenő szám adataiban is. A kilencvenes
évek második felében stabilizálódik a helyzet és a korrupciós
bűncselekmények számaránya is kezd visszatérni a korábbi szintre.
A korrupciós bűncselekmények
Eddig egységes fogalomként kezeltük a korrupciós bűncselekményeket.
Ez szükséges egyszerűsítés volt
mert a Büntető Törvénykönyv
sok törvényi tényállásban foglalkozik az ilyen jellegű cselekményekkel:
- Hivatalos személy működésével kapcsolatban elkövetett
vesztegetés bűntette
- Vezető beosztású
stb. személy által elkövetett vesztegetés
bűntette
- Más hivatalos személy fontosabb ügyben elkövetett vesztegetés
bűntette
- Hivatalos személy által kötelességszegéssel
stb. elkövetett
vesztegetés bűntette
- Vezető beosztású
stb. által kötelességszegéssel.
stb.
elkövetett vesztegetés bűntette
- Állami szerv dolgozójának vesztegetési vétsége (SZV)
- Állami szerv dolgozójának kötelesség szegéssel elkövetett
vesztegetés bűntette
- Állami szerv dolgozója által üzletszerűen
stb. elkövetett
vesztegetés bűntette
- Állami szerv önálló intézkedésre jogosult tagja működésével
kapcsolatban elkövetett vesztegetés bűntette
- Vesztegetés
- Állami szerv önálló intézkedésre jogosult tagja kötelességszegéssel
elkövetett
- Hivatalos személynek a közérdek kárára elkövetett vesztegetés
vétsége (SZV)
- Hivatalos személy kötelességszegésére irányuló vesztegetés
bűntette
- Állami szerv dolgozója kötelesség szegésére irányuló vétsége
(SZV)
- Állami szerv dolgozója kötelesség szegésére irányuló bűntette
- Sajtóban közzététellel
stb. elkövetett vesztegetés bűntette
- Befolyással üzérkedés bűntette
- Hivatalos személy megvesztegetésének látszatával
stb.
elkövetett
- Befolyással üzérkedés vétsége (SZV)
- Befolyással üzérkedés üzletszerűen elkövetett bűntette
- Befolyással üzérkedés
- Közérdekű bejelentő üldözése (SZV)
- Hivatali vesztegetés nemzetközi kapcsolatban (alapeset)
(SZV)
- Hivatali vesztegetés nemzetközi kapcsolatban bűntette
- Gazdasági vesztegetés nemzetközi kapcsolatban (alapeset)
(SZV)
- Gazdasági vesztegetés nemzetközi kapcsolatban bűntette
- Vesztegetés nemzetközi kapcsolatban előnyt kérve elkövetett
bűntette
- Vesztegetés nemzetközi kapcsolatban hivatalos kötelességet
megszegve bűntette · Befolyással üzérkedés nemzetközi kapcsolatban
bűntette
- A nemzetközi közélet tisztasága elleni bűncselekmények
A korrupciós bűncselekmények szabályozásában folyamatos kriminalizációs
tendencia érvényesül. Új és új jogszabályok születnek további
tényállásokat vonva a büntetőjog hatálya alá. E sokféle tényállás
elkülönítése szükségtelenül részletezővé és bonyolulttá tenné
a jelenség tárgyalását
ezért három nagyobb csoportot különítettünk
el
amelyek reményeink szerint jól leírják a főbb jellemzőit
a vizsgált bűncselekmény csoportnak:
- Hivatali vesztegetés
- Gazdasági vesztegetés
- Befolyással üzérkedés.
Táblázatunk mutatja
hogy 1972 és 1999 között az egyes években hogyan alakult a
korrupciós bűncselekmények száma ebben a csoportosításban.
Mindezek összefoglalására továbbra is használjuk a korrupciós
bűncselekmények fogalmát az egész jelenség kriminogén vonatkozásainak
jelölésére. Ugyanakkor tekintettel kell lennünk arra
hogy
- s ez indokolta ezt a kis kitérőt - a jelenség kriminológiai
és törvénykezési szempontból meglehetősen sokrétű
és sok
eltérő jellegzetességekkel is bíró tényező összefoglalására
kényszerülünk az érthetőség érdekében.
A törvénykezési tendencia egyértelműen tükrözi a törvényalkotók
szándékát
miszerint fel kell lépni a társadalmi élet különböző
színterein megjelenő korrupciós jelenségekkel szemben. A szándék
tehát egyértelmű
a törekvések eredménye azonban alig látható.
A 31 törvényi tényállás "hozadéka" évi néhány száz bűneset.
E sikertelenség sokféle történelmi
társadalmi
értékrendbeli
tényezővel magyarázható. Valószínűleg minden magyarázatkísérlet
tartalmaz valós elemeket. Hogy ezek milyen kombinációja vagy
eszenciája tárhatja fel a teljes valóságot
annak eldöntésére
nem vállalkoznék
de egy fontos kriminológiai jellemző figyelembevételére
jelen írás keretein belül is mód nyílik.
A korrupciós bűncselekmények az áldozat nélküli bűncselekmények
csoportjába tartoznak. Ezek lényeges sajátossága
hogy bár
a törvény büntetni rendeli a cselekményt
amit általában az
áldozat védelmében szokott megtenni
de ebben az esetben nem
vagy csak ritkán nyilvánítható bármelyik résztvevő fél áldozatnak.
A vesztegetésnél például nemhogy áldozat nincs
de mind a
vesztegető
mind az azt elfogadó személy bűncselekményt követ
el
és mindkettő büntetendő. Ugyanakkor mindkét fél valamilyen
előny megszerzése érdekében vállalkozik egyáltalán a cselekmény
elkövetésére
és amennyiben "sikeresen" lezajlik
mindketten
elégedetten távoznak
úgy érzik
nyereséges
volt számukra
az üzlet.
E sajátosság azonban nyilvánvalóan megnehezíti a bűnüldöző
szervek munkáját
hiszen nélkülözniük kell a sértett feljelentését.
Jellemzően nem is a közvetlenül érdekeltektől
hanem valamely
harmadik féltől vagy még közvetettebb módon szereznek tudomást
a bűncselekmény megtörténtéről. S a bizonyítási eljárás során
sincs könnyű dolguk
hiszen az "érdekelt" felektől nem számíthatnak
sok együttműködésre. De kik is ezek az érdekelt felek
mi
jellemzi a korrupciós bűncselekmények elkövetőit?
A korrupciós bűncselekmények elkövetői
Mielőtt a részletes elemzéshez hozzákezdenénk
röviden át
kell tekintenünk a bűnügyi statisztikai rendszer néhány sajátosságát
a bűnelkövetőkről gyűjtött adatokat illetően.
A bűnözés mint társadalmi tömegjelenség vizsgálatának egyik
legfontosabb eleme a bűnügyi statisztikák vizsgálata. A bűnügyi
statisztika a bűnügyek két elemét rögzíti: egyrészt az ismertté
vált bűncselekményeket
másrészt az ismertté vált elkövetőket.
Az egyik elem a büntetőjogi normaszegést mint emberi magatartást
a másik a büntetőjogi normát megszegő személyeket regisztrálja.
A két sokaság kapcsolata nyilvánvaló
de mind tartalmukat
mind számszerűségüket tekintve eltérnek egymástól. A kapcsolat
és az eltérés mibenléte egyértelműen nem tisztázható.
Az ismertté vált bűncselekmények számát rögzítő statisztika
tartalma egyértelműbb: a hatóság tudomására jutott azon cselekmények
számát tartalmazza
amelyekről bebizonyosodott
hogy törvényi
tilalom alá esnek
függetlenül attól
hogy az eljárás során
sikerült-e az elkövetőt azonosítani.
A bűnelkövetőket nyilvántartó statisztika pedig azoknak a
személyeknek az adatait tartalmazza
akikről bebizonyosodott
hogy büntetendő cselekményt követtek el. Egy bűncselekményhez
azonban tartozhat több bűnelkövető is
amennyiben közösen
követték el a szóban forgó bűncselekményt
és egy bűnelkövető
is követhet el több
akár több tucat bűncselekményt. Ezért
a két statisztikai nyilvántartás adatai közvetlenül nem összevethetőek.
A két bűnügyi statisztika adatait grafikonunk
szemlélteti.
A grafikonon jól látható
hogy a korábban lényegében együtt
mozgó két adatsor a kilencvenes évek elején szétválik. A bűncselekmények
számának gyorsütemű emelkedését nem követte az ismertté vált
bűnelkövetők számának emelkedése. Ez a nyomozáseredményességi
mutatók gyorsütemű romlásának tulajdonítható. Míg a bűncselekmények
száma 1972-höz képest 4-4
5 szeresére növekedett
az ismertté
vált bűnelkövetők száma csupán az 1
7-szeresére nőtt.
A rendőrség nem volt képes lépést tartani a gyorsuló ütemben
növekvő bűnözéssel
az eljárások egyre kisebb arányban végződnek
az elkövető megtalálásával.
Táblázatban összegeztük
az összes ismertté vált bűnelkövető számát és a korrupciós
bűnelkövetők számát az egyes években 1972 és 1999 között.
A korrupciós bűncselekmények adatsorai egészen másként viselkednek
mint általában a közvádas bűncselekményeké - ezt grafikonunk
szemlélteti. Korábban már láttuk
hogy a növekvő bűnözési
hullám ennél a bűncselekmény-csoportnál nem jelentkezett
és a felderítési mutatók is másképpen alakultak
mint a többi
bűncselekmény esetében.
A két görbe lefutása közel sem olyan egyenletes
mint az
összes bűncselekmény esetében volt. Az azonban jól látszik
hogy ebben az esetben a kilencvenes évek elejétől kezdődően
a két görbe inkább közeledett egymáshoz. Ez azt jelenti
hogy
itt javultak a felderítési mutatók. A nyolcvanas években átlagosan
az ismertté vált bűncselekmények 44%-ában sikerült felderíteni
a tettest
illetve tetteseket. A kilencvenes években ugyan
ez a mutató 9%-kal emelkedve 53% volt. Úgy is fogalmazhatnánk
hogy a rendőrök biztosra mennek
talán kevesebb esetben indítanak
eljárást
de az elindított ügyek nagyobb arányban végződnek
eredményesen.
Összességében igaz ez a korrupciós bűncselekményekre általában
de érdemes külön is megvizsgálni az egyes cselekmény típusokat
mert az összesítés igen eltérő viselkedéseket mos össze.
Az egyes korrupciós bűncselekmény-csoportokban 1972 és 1999
között az egyes években ismertté vált elkövetők számát táblázatban
a változásokat grafikonunk
szemlélteti.
Az összességében kedvezően alakuló felderítési mutatók a
hivatali vesztegetések bűncselekmény-csoportnak köszönhetők.
Itt jelentősen emelkedett az ismertté vált elkövetők száma
míg érdekes módon a gazdasági vesztegetés csoport erősen romló
felderítési számmal "dicsekedhet".
A korrupciós bűncselekmények másként viselkednek
mint a
bűncselekmények általában. Nem csak a trend tér el a többi
bűncselekménytől és nem csak a felderítési mutatók alakultak
másképpen
de az elkövetők is más jellemzőkkel rendelkeznek
mint általában a bűnelkövetők.
Az életkorokat vizsgálva azt állapíthatjuk meg
hogy a korrupciós
bűnelkövetők szignifikánsan idősebbek
mint a bűnelkövetők
általában. Elenyésző számban találunk közöttük fiatalurúakat
és fiatal felnőtteket (18-20 éves)
és jóval nagyobb arányban
a 40-es 50-es éveikben járókat. A kilencvenes évek sajátossága
azonban
hogy jelentősen emelkedett a 20-as éveikben járó
bűnelkövetők aránya. Ez az új vállalkozói réteg kialakulásával
hozható összefüggésbe. A fiatal törekvő vállalkozók sokszor
a törvényes kereteket feszegetve
esetenként azokon túl is
lépve próbálnak érvényesülni.
A bűnelkövetők iskolai végzettségét vizsgálva is jelentős
eltéréseket találunk az egyéb bűncselekményeket elkövetők
és a korrupciós bűncselekményeket elkövetők között.
A korrupciós bűncselekményeket elkövetők között közel kétszer
annyi középiskolát végzettet és háromszor annyi felsőfokú
végzettséggel rendelkezőt találunk
mint általában a bűnelkövetők
között. Az adatokat táblázatokban
összegeztük
az arányokat diagramok
szemléltetik.
A korrupciós bűncselekmények elkövetői tehát iskolázottabbak
és jellemzően idősebbek a többi bűnelkövetőnél.
A korrupciós bűncselekményekkel kapcsolatos ítélkezési gyakorlat
is jelentősen eltér az általában szokásostól. Az általános
gyakorlatot kétszeresen meghaladó mértékben születnek szabadságvesztés
ítéletek ezekben az ügyekben
ugyanakkor ezeknek jelentős
része felfüggesztésre kerül
így a letöltendő szabadságvesztésre
ítéltek aránya megfelel a más bűncselekményeknél tapasztalható
mértéknek. Ritkán kapnak egyéb büntetést az elkövetők. Az
adatokat táblázatokban
az arányokat diagramok
szemléltetik.
A szigorúbb szabadságvesztés ítéletek nagyobb aránya és azután
azok jelentős számban történő felfüggesztése azt mutatja
hogy az igazságszolgáltatásban kettősség nyilvánul meg a korrupciós
bűncselekménnyel szemben. Szigorú ítéletek születnek
mert
el kell marasztalni e veszélyesnek és a társadalom egészére
káros hatással lévő cselekményeknek az elkövetőit
ugyanakkor
nagy számban kerülnek felfüggesztésre a büntetések
mert általában
nem megrögzött bűnözők követik el a cselekményeket
és az
átlag bűnelkövetőknél jobb társadalmi státuszuk is jelent
bizonyos "védettséget" a büntetésekkel szemben
valamint mindenki
tisztában van azzal
hogy ezek az esetek csak a jéghegy csúcsát
jelentik
s a meglehetősen elterjedt jelenséggel kapcsolatban
érvényesül némi megértő attitűd is
ami - úgy látszik - a
bírák ítélkezési gyakorlatában is tetten érhető.
A korrupciós bűncselekmények különleges bűncselekményi csoportot
jelentenek. Mind a cselekményi
mind az elkövetői oldal a
többi bűncselekmény típustól eltérő jellegzetességeket mutat.
Más ezeknek a bűncselekményeknek a megítélése mind a szakemberek
mind a közvélemény körében. Viszonylag kis gyakoriságuk ellenére
nagy jelentőséggel bírnak ezek az esetek. A számarányukon
túlmutató fontosságot a cselekmény társadalomra gyakorolt
hatásában kell keresnünk.
A korrupció nem egyszerűsíthető kriminológiai problémává.
A korrupció társadalmi jelenség - szerteágazó okokkal
indítékokkal
és hatásmechanizmussal
melyek jóval túlmutatnak a büntetőjog
és az igazságszolgáltatás keretein. A korrupció társadalmi
jelenség
mert létét
alakulását és jellemzőit mindig az adott
gazdasági-társadalmi környezet
annak jellegzetes viszonyai
és ezek változásai határozzák meg.
A korrupció kriminológiai megjelenése
jelenléte a büntetőjogban
és a joggyakorlatban azonban bemutatja és jól tükrözi azokat
a társadalmi-gazdasági viszonyokat
amelyek között megvalósul.
(Országos Kriminológiai Intézet
2000. október)
|
